Nagyon gáz, hogy 20. -a körül már nincs egy fillérem sem? Más is így van?

Én régebben amikor megkaptuk a fizetésünket,és kifizettük a számlákat,Otp tartozásokat a végén alig maradt valami pénz.A szívem szakadt meg,hogy a gyerekemnek folyamatosan nemet kellett mondanom ha kért valamit..nekünk senki nem segített anyagilag,se szülők,se testvérek(mindenkinek megvolt a maga keresztje),és mi hülyék egyik hitelből a másikba ugrottunk bele.A végén BAR listások lettünk,és a nyakunkon volt több mint 3 millió forintos tartozás!

Nem volt lakás amit eladhatunk volna(önkormányzati lakásban éltünk),igaz autó volt,de nem volt pénzünk biztosításra,és egy szép napon ellopták az autót...A párom munkahelyén bejelentették,hogy vége a túlórának,és még nem tudni de legalább 300 embertől megválnak majd..Én szombat-vasárnap is 12 órákat dolgoztam,hogy legalább a lakbért,villanyt tudjuk rendezni.Ruha,szórakozás a nullára csökkent.A páromnak egy szép napon elege lett!

Egy napon megvettük neki a jegyet Angliába,hogy jöjjön ki és keressen munkát!

Kijött,elkezdett dolgozni,Majdnem 10 hónapig nem találkoztunk,de végül is én is döntöttem.Kijöttünk utána,és megpróbáltunk Angliában boldogulni.Már lassan 4 éve vagyunk kint.Az összes tartozásunkat kifizettük,itt sem vagyunk gazdagok,de végre ha kell egy cipő,vagy póló a fiamnak örömmel tudok adni pénzt,hogy vegyen..Végre,ha elszeretnék menni kirándulni,akkor csak meg kell várni egy jó,szép napos hétvégét,és mehetünk:)

Végre évek óta először nem kell nagyokat nyelnem,és szomorúan tovább menni,hogy nem tudok szőlőt,almát vagy bármilyen gyümölcsöt venni...

Szóval elkeseredésünkben olyan döntést hoztunk ami hál istennek bejött..De még mindig bennem van a sok nélkülözés,és néha görcsösen ragaszkodom ahhoz,hogy még több pénzt tegyek félre,mert félek az újabb keserű pénztelenségtől...

Na igen, van akinek szerencséje van, ha megpróbál külföldön boldogulni, de sajnos ez sem megoldás mindenki számára. Nekem is mindig számolgatni kell, mert hónap végére mindig éppen kitartunk. A férjem emiatt ment el több száz km-re dolgozni, havonta 6 napot látja a 10 hetes kislányát. És ezt a gyerekvállalás témát szerintem mi sem kapkodtuk el. Inkább úgy láttuk, hogy most vagy soha, mert sajnos úgy fest a dolog, hogy ettől már csak rosszabbul élhetünk ha az életben és az országban kínálkozó lehetőségeket vesszük alapul. És még annyi, hogy mikor vállaltuk a kislányunkat (tervezett baba) nem az anyagi helyzetünk döntötte el, hogy legyünk e egy igazi család (apa, anya, baba).

Aztán most magunkra semmit nem költünk, csak a rezsire és hitelekre, a maradékot meg a kislányunkra költjük.