Diákmunkában a munkaruhát nekem, vagy a munkáltatónak kell állni?

Hát először is elmentünk a Rébuszba 3-ra erre az orientációra. Kaptunk egy rakat papírt, ugye a szerződések meg minden, amiben vagy 600x le kellett írni a neved, címed, születési évszámod, taj számod, diákigazolvány és adószámodat. A végére már kívülről tudtam minden kártyám számát :D Leírták, hogy mik a kötelességeink (felhívták a figyelmünket NAGYBETŰKKEL arra, hogy a dezodor használata kötelező :D), elmagyaráztak mindent elejétől a végéig. Aztán kaptunk egy rébusz számot, és leültünk átfutni a munkaszerződéseket - mindenki egyesével az ott dolgozókkal, akik aztán megkérdezték, hogy mikor tudnánk begyakorolni, és hol. Majd ezután be kellett magunkat írni egy füzetbe, hogy mikor érünk rá dolgozni, hol meg ilyeneket. Aztán az óvadéki szerződéssel és az 1500ft-al (mert a munkaruhára befizetett 1500ftot visszakapjuk, ha már nem dolgozunk ott, és jó állapotban visszaadjuk a pólót) kifele menet megkaptuk a munkaruhát és mehettünk a dolgunkra. Mindez cirka másfél órát vett igénybe. Én most megyek majd 10-re begyakorolni, azt nem fizetik. Aztán remélem holnaptól meg már lesz rendes munka.

A fizetés meg BRUTTÓ 535 ft/óra nem pedig nettó. Azaz az összfizetésből lejön 16% szja, 1,5 % szövetkezeti járulék, 10000 ft-ig 5% afelett maximum 500 ft ilyen balesetbiztosítási adó, és az első fizudból még levonnak 1000 ft szervezeti tagságot, hogy a rébusz tagja lehetsz, de ezt a pénzt ha kilépsz a rébuszból mert már nem vagy diák, visszakapod. Szóval kb szarér-hugyér dolgozol, de ugye a pénz kell, ezt meg már megszokhattuk a diákmunkánál.

Na, hát válaszolva arra, hogy mi volt: bementem 10-re begyakorolni. Számomra ekkor derült ki, hogy nem is egyeztetett a rébusz a Tescoval, mert nem tudták, hogy megyek. De akkor minek kérdezték meg, hogy mikor tudnék begyakorolni?? Aztán le kellett matricáztatni minden terméket amit a Tescoban kapni lehet és kérdezték hoztam-e lakatot, mert hogy csak saját lakattal zárható a szekrény. Mondtam, hogy nem és felküldtek a személyzeti irodába, hogy ott letehetem a cuccom. Nos ott természetesen senki nem volt, bolyongtam, kerestem egy másik irodát, és mondták, hogy várjak kitartóan, ha nem volt a személyzetiben senki. Oké vártam, vagy negyed órát, mire arra tévedt az egyik nő (aki amúgy nagyon kedves volt, mint úgy umblock mindenki) és mondta, hogy akkor rakjam le náluk a cuccom, és majd a személyzetis átviszi az ő irodájába fél1 után mert ők akkor mennek el. Jó aztán leküldtek a személyzetis csajhoz, ő meg elvezetett a vezérpulthoz ahonnan elküldtek egy kasszához, ahol már dolgozott egy rutinos kasszás. Jó másfél-két óráig néztem (és közben magyarázta is a nő), hogy mit kell csinálni majd nekem is csináltak kódot, hogy be tudjak lépni a kasszába és én is csináltam. Ekkor jöttem rá, hogy ennyi pénzért mennyi mindenre kell figyelni és hogy azért nem olyan egyszerű (szvsz jobban megfizethetnék, mivel nagyon nagy a hibalehetőség). Aztán mikor ment ebédelni a nő, akkor mondtam h jó akkor én is megyek, és ennyi volt. Nem kellett semmilyen papírt aláírni, nem tudtak semmit, annyit mondtak, hogy majd a Rébusz hív ha van meló, mást nem tudok tenni. Ekkor két kérdés merült fel bennem:

1. Miért fizettették ki előre a munkaruhát(meg amúgy is, munkaruhát a munkáltató állja normálisabb helyeken, nem a dolgozó), ha nem is tuti, hogy lesz munka

2. Na aztán én várhatok a rébusz hívására

Úgy döntöttem, majd én csesztetem a rébuszosokat, hogy hívjanak, mert nem úgy ismerem őket, mint akik nagyon kapkodnának hogy nekem legyen melóm. Ja és a legszebb, hogy nekem azt mondták, hogy ahol én voltam tegnap, oda mindenki harcol hogy bejusson, pedig az orientáción csak mi 2-en a haverommal akartunk abba a Tescoba menni, mindenki más pedig egy másikakba. Tehát most a haragos tudatlanságban vagyok, és a Rébuszt fogom zaklatni, hogy hívjanak vagy adják vissza a pénzem, mert nem azért cseszek el rájuk ennyi időt és pénzt, hogy utána ne lássak semmit viszont.