Van itt olyan család, akinek sikerült kimászni az adósság-csapdából? (Nem lakáshitelről van szó, és nem is plazmatévé meg egyéb luxus miatt)
Leírnátok, hogy sikerült megmenekülni ebből az ördögi körből, szívesen vennék tippeket, mert már egyre jobban el vagyok keseredve. Akkor csúsztunk meg, mikor az anyós váratlanul meghalt, és a babavállalásra félretett pénz még kevés is lett a végén a temetésre meg ezután azért ugye még a bébinek is meg kellett szerezni a nélkülözhetetlen dolgokat. Azóta ugye a GYED is nagyon kevés a korábbi fizetésemhez képest, viszont minden drágább lett, és hónapról hónapra egyre lejjebb csúszunk... Mielőtt vki betalálna ezzel, az internetünk tévével együtt pl a villanyszámla fele, szóval nem ezen áll vagy bukik a dolog. Albérletben lakunk (nem is akartunk sajátot még egy ideig), kocsink sincsen, ruhát is már csak a babának veszünk, azt is leginkább turiban vagy akciósan. Kaját se vásárolunk semmi különöset, csak hogy tudjunk főzni, szendvicset készíteni.
Mit lehet, mit érdemes ilyenkor tenni ? Nem élünk nagy lábon szerintem egyáltalán.
a második korrektül leírta a kérdésre a választ aki lepontozta az Troll .
Egyébként nem könnyű kikerülni az adósságcsapdából,vagy megerősödik az ember és a kapcsolata vagy széthullik.
Csak következetes ,szorgalmas munkával lehet kimászni belőle.
Azt én sem értem, miért húzták le a második választ, én adtam zöld kezecskét, és köszönöm mindenkinek, aki írt őszintén és abszolút jó szándékkal!
A páromnak már van másodállása, de sajnos változó, hogy mikor melyik helyről jut több bevételhez, a fő munkahelyén is szokott túlórázni.
Költözés is tervben van, bár amíg vannak elcsúszott számlák, addig ez is lóg a levegőben, pedig még egész olcsón fenntartható a lakásunk sok ismerőséhez képest, de persze lehetne jobb is. Más megoldás sajnos nincs, csak az albérlet. (Család nagyon messze lakik.)
Pont a napokban jutottunk oda, hogy arról beszéljünk, mit lehetne és kellene eladni, ékszereket zaciba, mert más már tényleg nem maradt. Mindeközben meg ott van a fejemben folyamatosan, hogy ha az ember mindenről lemond, akkor az nem is élet, csak valami vegetálás, de nagyon sokan vagyunk ilyen helyzetben, közülük sokan tényleg nem vagy nem csak a saját hülyesége miatt. Egyre inkább törjük a fejünket azon is, hogy más országban talán könnyebb boldogulni és miért ne próbálnánk meg...
Szívesen olvasnék még válaszokat, történeteket. Köszönöm mindenkinek!
Ha egyszer sikerül ebből kimászni, é
* Az az utolsó mondat eltévedt :)
Ha egyszer sikerül ebből kimászni, én biztosan vmi örömünnepet fogok rendezni!
" Ha egyszer sikerül ebből kimászni, én biztosan vmi örömünnepet fogok rendezni!"
Amikor nálunk kiderült,hogy végre mindent visszafizettünk kamatostul,én 3 napig csak sírtam..A végén már könnyek nélkül de sírtam.A férjem csak vigasztalt,és azt mondogatta hogy "nyugi kislány! Már vége..Megveszem a legszebb dolgot amire vágysz.Elviszlek Velencébe hogy teljesüljön a gyerekkori álmod,csak ne sírj"
Én is örömünnepet akartam tartani,de kellett majdnem 1 hónap hogy felfogjam,hogy végre vége van az 5 éves vegetálásomnak ahogy írtad..
<második vagyok>
UI: Végül is Velencébe tavaly elvitt a férjem 3 napra..Életem legszebb napjai voltak..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!