Mostantól már mindig ilyen lesz az életem?

Hú, nagyon átérzem.

Én is egyetemista vagyok, eddig nem dolgoztam, elég időmet elvette félév közben a mérnöki szakon való tanulás (volt hogy heti 50-56 óra ráfordítást igényelt bejárás+felkészülés összesen). Első 3 félév BSc alatt mégis olyan szabadnak éreztem magam, mint még soha, és éreztem, hogy kinyílt a világ, ÉLEK. Aztán jött a covid, és meglopott 3 félév jelenléti normális egyetemi fiatalos élettől. De azért így visszatekintve elég jól sikerült kihasználnom, bár szenvedtem a home officeban nagyon.

És most nyáron én is heti 40 óra szakmai gyakorlatoztam. "Csak legyen vége és eltudva" - lebegett a szemem előtt egész nyáron. Nyaralni se voltam és bizony a napi 8 óra úgy lefárasztott, hogy sokszor este se volt energiám semmire. Emellett haza kellett költöznöm, ami elbette a szabadságom és extra melót jelentett. Persze néha így is volt időm 1-1 kis bulira a barátokkal, de nem volt az a kikapcsolódásra, mint eddig minden nyáron az a 2 hónap.

És azt érzem, hogy elfáradtam. Egyetemre is elfogyott így a motiváció az utolsó 2 félévre, pedig már csak pár kredit meg szakdoga maradt.

Nyár végére belelkesestem annyira hogy maradtam heti 20 órában a cégnél most év közben is, mondván hogy legyen itt szakdoga és 2 legyet egy csapásra. De hoba volt. Nem azért, mert nem érdekes a munka mert az, és az lebegett a szemem előtt, hogy jó referencia lesz. De egyszerűen kimerültem, és kéne a szabadság. Hiányzik az első 3 félévre jellemző szabadság és egyetemista élet. Akkor se volt sok szabadidőm, mert rengeteget tanultam, de valahogy mégis volt időm kipihenni magam, ha máskor nem, legalább nyáron, a félévek között. Szerintem a 12 év közoktatás is annyira ránevelt erre a ciklikusságra, hogy ezért is hiányzik. Nem téli álom, mint a medvéknek, hanem nyári lazítás. És nem ugyanaz, mint pár nap szabadság. Összehasonlíthatatlan az érzés, hogy tudod, hogy jó ideig nem kell a karriereddel/tanulmányaiddal haladni, csak a saját tervek, célok, szórakozás a lényeg, van időd bőven utolérni magad, belefogni dolgokba csak úgy. Teljesen más érzés ezek után a tanévkezdés, sokkal ozgatottabban vártam.

Sokaktól hallottam, hogy ők aztán nem akarnak a mókuskerékbe bekerülni, és most én is ezt érzem, hogy fiatal vagyok, szabadon akarok még élni, utazni, felfedezni. Másfél évem volt csak minderre, mert gimiben ehhez még nem volt megfelelő élethelyzetem, önállóságom, szabadságom, 3 félév után pedig elsöpörte a covid. Most is itt lebeg még a fejünk felett.

Szóval nem tudom, lehet hoba volt maradni, mert csak hozzákötöm magam a céghez a szakdolgozattal. Pedig csak próbáltam okos lenni, és magányos szakdoga írás helyett legalább munkahelyen lenni közösségben és karriert építeni+pénzt keresni. Bár jó esetben végzés után ennek a többszörösét keresem, szóval jó kérdés, hogy megéri-e eladni a fiatal éveket.

No és akkor még hol a család. Akkor még jobban beszűkül az emberek szociális élete. De valóban az egyetem utáni évek is nagy ugrás.

Nekem heti 40 órás meló mellett elég akítv életem van. munka után mindig van valami, pl heti 2x edzek egy crossfit-es csapattal, van egy nap amikor egy barátnőmmel találkozok, kb mindenhéten mással, péntekenként társasággal beülünk, szombatonként van hogy eljárok lovagolni, vagy a csapattal van program vagy a párommal( koncert, kirándulás, családlátogatás..stb), vasárnap pihenünk. Nem vagyok egy wonderwoman, de este még azért általában van valami kaja is, a mosógép dolgozik heti 2x, meg álatlában ügyelünk a rendre, így a takarítás se vészes.

Nem mondom, hogy nap végére nem fáradok el, de azért élek is. A nyár az olyanamilyen, az idei nekünk is gyér volt, nem volt 1 hetes nyaralás, inkább hétvégéken volt mindig valami program. De jövőre már beterveztünk egy utazást, remélem összejön.

Üdv a való világban, haver!

Egyetemista korodban kell kiélvezni az életet, csak ehhez rá kell jönni 20 évesen, hogy a "régi szép idők" az most van...

Akkor sorolom, hogy innentől mire számíthatsz:

- Hétfőtől péntekig meló, nyáron is (hisz nyári szünet nincs, csak szabi, amit egész évre kell beosztanod)

- Hétköznap délután épp csak annyi időd lesz, hogy kicsit kifújd magad, elvégezd a házi munkát és vacsorát csinálj

- Bulizás, iszogatás a barátokkal csak hétvégén fér bele. Eleinte havonta egyszer, 40 felé már csak évente 1-2 alkalommal.

- A nagy házibuliknak vége, ha 3-4 emberrel össze tudsz egyeztetni valamit, az már jó

- Kirándulás évente egyszer, egy hétre, az is csak addig, amíg nincs gyereked

- Lakáshitel 15-25 évig

- Szex a korábbi mennyiség töredékére csökken. 40-en túl a havi egy is nagyon jónak számít.

- Ha gyereked lesz, akkor még kevesebb időd/pénzed/energiád lesz bármire

- Ha nem lesz gyereked, akkor mindenki csesztetni fog, hogy miért nem, végül veszel egy kutyát.

- Videójátékokra havi egyszer lesz max időd

És ez kb. nyugdíjas korodig így lesz, amikor is rájössz, hogy a nyugdíj semmire sem elég, csak vegetálni.

Én 20 éves korom óta dolgozok. A diplomát munka mellett, levelezőn csináltam meg. Meló mellett kevesebb időm volt eleve, de huszonéves koromban azért pezsegtem, bandáztam, nagyon jó évek voltak, visszasírom őket. Nem voltam nagy bulihuligán, de most 40-hez közel még ahhoz képest is lapos és unalmas az élet. Barátokkal összejárunk, de többnyire csak beszélgetni egy vacsi mellett. 25 évesen egész éjjel buliztam, piáltam és semmi bajom nem volt, ma két sör után másnapos vagyok. Hétköznap délután semmire nincs időm, hétvégén örülök, ha pihenni tudok. És akkor még nincs is gyerekem. Röviden: a pezsgés elmúlt, az idő viszont iszonyatosan gyorsan telik.