Hogy viselitek, ha minden fillért be kell osztani? Mennyire terhel meg titeket a spórolás?

A férjemmel évekig külföldön éltünk, ahol nagyon jól kerestünk - de meg is fogtuk rendesen a pénzt, ugyanis saját otthonra gyűjtöttünk. Nem éheztünk és nyomorogtunk, de nagyon a spórolás volt az elsődleges, gondoltuk, majd ha hazaköltözünk, kicsit elengedhetjük végre magunkat...

Na persze, mire hazaköltöztünk, úgy elszálltak az ingatlanárak, hogy nem sikerült annyira kész házat venni, mint eredetileg terveztük. Lekopogom, mert nincs hitelünk és viszonylag jól is keresünk - bár én nemrég jöttem csedre az első babánkkal -, de jó pár milliót rá kell még költeni a házra, mire kész lesz.

A lényeg, amitől nagyon elszoktunk külföldön, az az, hogy az árak ilyen borzasztó magasak a fizetésekhez képest. A kaja, a benzin, a szolgáltatások, bármit szeretne az ember, csak úgy röpködnek a 20-30 ezrek. Pláne, ha a házzal kapcsolatos dolgokról van szó, idei projekt lett volna a kerítés, hát leültünk a földre, amilyen árakat mondtak...

Van egy kis tartalékunk, amire úgy tekintünk, mintha nem lenne - munkanélküliség esetére -, mivel ehhez nem akarunk hozzá nyúlni, ezért szó szerint minden hónapban tologatjuk a dolgokat, sakkozunk, mit vehetünk és mit nem. Kifizetjük a rezsit, kaját, benzint, a kicsi dolgait és az egyéb beeső dolgokat, aztán kb. alig tudunk valamit venni a házhoz, spórolni pedig egyáltalán nem tudunk az utóbbi időben, nem tudunk hozzárakni a tartalékunkhoz. Mindig van valami, most a zár romlott el, azelőtt új szemüveg kellett, jogsit is el kellene kezdenem, a kocsi is rég romlott el, már várjuk, mikor jön ki valami rajta... Egyszerűen minden hónapban jön még a kötelezőkön felül valami 40-50 ezres pluszköltség.

És tökre nem haladunk előre, nem tudunk nagy dolgokra spórolni. Szóval megélünk, de ennyi, pedig világéletükben dolgoztunk, tanultunk, másodállást is vállaltunk...és azért így elég bosszantó a dolog.