Az átlag magyar ember felelőtlenül költekezik?

Tehat masfel ev alatt felretennenk annyit, amennyi egy fel evre mindkettejuknek eleg lenne. Ha csak egy fizetes esik ki, akkor egy evre.

Es mondjuk a legutolso valsag 12 eve volt, akkor hogyhogy megsem raktak ossze annyit?

De mondok meg jobbat: miert nem fejlodnek, miert nem lepnek tovabb? Senkinek nincs megtiltva, hogy tovabblepjen, es pont a legalul levok tudnanak a befektetett energiahoz kepest nagyobb hatast elerni.

Ha viszont valaki gorcsosen ragaszkodik ahhoz, hogy o bizony nem valt, nem kepzi magat, akkor az mar az o egyeni dontese, amit az anyagiak ismereteben hozott meg.

Felre ne ertsetek, becsulom a tanarokat, novereket, szukseg van rajuk, de tanar tarthat maganorat, nover meget magankorhazba, kulfoldre, tehat a szakmajukon belul maradva is tudnanak elorelepni. Aki megsem teszi, az mar az o dontese.

De az én példám a vegetálással egyenlő!

Írhattam volna 2 eladót,ne adj Isten gyári munkást vagy takarítót.

Lehet "dezni" meg "miértnemtetteeztazozni",nyomni a "képezzemagát" szöveget,de van olyan ember,akiben ENNYI VAN,nem okos,nem tehetséges,nem bátor vagy Uram bocsáss elhivatottsága van és nem akar váltani,esetleg CSALÁDOT,GYEREKEKET akar és nem még 2 munkahelyen megszakadni.

Neki is jár"na" a tisztességes bér.

De jó-jó persze ne járjon,de akkor legalább ne legyen szerencsétlen non-stop szidva,hogy miért nincs félretett pénze a semmiből!

Az átlag nem feltétlen.

Az a baj, hogy a(z egész) gyakorikérdéseken az a réteg van felülreprezentálva, akik szerint még arról is maga az alany tehet, hogy megszületett.

Konkrétan olvastam már rákról vagy lakástűzről is, hogy a válaszolók szerint az alany maga tehetett róla.

Sokan nem fogják fel, hogy igenis van élethelyzet, amikor az embernek elmegy a pénze / annak nagy része.

Ugyanakkor ismerni ismerek olyat, aki tényleg szórja a pénzt. Közeli családtag.

Átlag 2 évente csúcsteló. A lakás festése, árendezése, esetleg új bútorok évente, kétévente. Láncdohányos és folyamatosan issza a sört, amikor otthon van. Jelenleg iszonyú drága hobbi. Jó hobbi lenne, de elég lenne, ha évi 100-200 ezret költene rá, de ő... Szerintem többszázezret.

Jelenleg kb 300 ezres fizetést ver el hónapról hónapra. A lakásában volt fontos megcsinálni való is, rettenetes állapotú parketta, de főleg a fűtés. Na arra hitelt kellett felvennie! Mert 2 évente 300 ezres teló sokszor részletre, párévente csúcstévé és a hobbijára havonta-kéthavonta többtízezer forint.

Kajából, mosószerből, nélkülözhetetlen háztartási gépből pedig veszi a legolcsóbbat.

Nekem pedig állandóan mondja, hogy fel fog élődni a tartalékom, és figyeljem meg, hogy a magasabb fizuból se fogok tudni félretenni.

Aggódom is érte meg tartok tőle, hogy előbb-utóbb segítenem kell, mert az út szélén nem fogom hagyni.

#22: Ennyi van benne, mert nem akar többet, akkor meg kell barátkozni a gondolattal, hogy nem a fizetés felét lehúzó lakhatásban kell gondolkozni, ott is be kellene érni kevesebbel. De jól írta az előző, lett volna 12 éve megspórolni azt a másfél évnyi befektetést.

#23: Tehát az továbbra sem elképzelhető, hogy valaki megtalálja a számára megfelelő szakmát, képezi magát, lelkiismeretesen, becsülettel dolgozik, halad előre az életben, karrierben, így egyre jobban és többet keres, és nem kell megszakadnia. Csak a nyomor, vagy anyuci pénze a két életút?

# 26

Elképzelhető, csak baromi ritka.

Eleve megtalálni, ami érdekel és jó esetben jó is vagy benne.

A körülmények nem mindig adottak a normális tanuláshoz. Pláne nehéz, ha az ember átképzi magát (bár ezen az oldlaon ez skandallum, itt mindenki elsőre választott jól).

Ha meg minden jól megy, akkor az a tapasztalata, hogy be szokott mutatni az élet. Rák, baleset, tűz stb.

Egyébként én átképzem magam és már totál ki vagyok égve. Ne akarja bárki bemesélni, hogy természetes ez a hajtás és mindenkinek megy.

Hétvégén annyit beadandóztam órában, mintha dolgoztam volna. Utána semmi házimunkára vagy kreatív hobbira nem volt erőm. Persze lelkileg és idegileg nem pihentem ki magam, így alig bírok visszazökkenni. Ja és munka után ma is tanulás, egészen estig, késő estig.

Eredménye vagy lesz vagy nem. A válságot elnézve esetleg nem. Persze az egészségi állapotom egész megbízhatóan romlik.

Nekem ne mesélje be senki, hogy az ember varázsütésre képzi magát majd varázsütésre eleget keres.

#27: "Nekem ne mesélje be senki, hogy az ember varázsütésre képezi magát majd varázsütésre eleget keres."

Itt kezdődik a probléma. Nem varázsütésre, hanem az ember tesz valamibe energiát, hogy valamit visszakapjon. Nem várni kell a csodát.

Egyébként pedig nem baromi ritka, csak nem kell beleszürkülni abba a rétegbe, aki bebeszélni magának, hogy ha neki nem sikerült, akkor másnak sem sikerülhetett.

Én szombaton délelőtt 11-től hajnal 3-ig majdnem folyamatosan sírtam.

Vasárnap folytatódott a beadandózás. 27 évesen, olyan egészségi állapottal, hogy a 30-at nem érem meg.

Közel se olyan egyszerű a tanulás, ahogyan ti itt beállítjátok és közel se olyan biztos az eredménye.

Én pont azt kérem, hogy ne álljatok úgy hozzá, hogy ha nektek sikerülhet, akkor bárkinek, mert baromira nem így van.

Nem tudom, hogy ez egy modernkori hurráoptimizmis, vagy túl kevés empátia, vagy miért van ez a hozzáállás, hogy mindenért maga az egyén tehet és bármi nem sikerül, ő volt nyomi, kevés hozzá.