Mitől olyan nagy szenzáció az, hogy a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a devizahiteleseknek saját maguknak kell visszafizetniük a hitelt, nem fizeti ki helyettük senki és el sem engedik nekik csak úgy szívjóságból?

Én vissza akarom fizetni a hitelemet. Nem szükséges az adófizetők pénzéből finanszírozni.

Ha a CHF LIBOR csökken, akkor az én kamatom is csökkenjen, ehhez minden törvényes eszközzel ragaszkodom. Én vállaltam az árfolyam emelkedés kockázatát, a bank is vállalja a kamatcsökkenés kockázatát, "sír-nevet" alapon. Nincs ebben semmiféle varázslat.

A bank szerződést szegett. Megyünk mi is a bíróságra, mert úgy látszik,hogy a PSZÁF, GVH, még nem tudta megfelelően kezelni ezt a problémát.

Ha a szerződés alapján a bank a fentiektől ellentétesen értelmezi a pénzpiaci viszonyok változását, az azt jelenti, hogy a szerződés nem részletezte megfelelően az egyoldalú kamatváltozásra okot adó feltételeket, tehát a szerződés semmis, azaz érvénytelen. A pénzzel forintban és jegybanki alapkamattal fogunk elszámolni, a viszont látásra.

A Kúria sajtótájékoztatójában nem fejtette ki az igazság minden részletét.

A Hpt. 213. § (1) bekezdéséről szemérmesen hallgat.

A megtévesztésről úgyszintén.

Nem is érdekel, hogy miért, de tudom, érzem, hogy ezek a leggyengébb láncszemek, itt lehet fogást találni.

A nemfizető kollégák az én érdekkörömön kívül eső tényezők.

Ha pedig a bank egy nemfizető jelzáloghitelt 3%-ért eladhat nyilvános licitálás nélkül -ezzel veszteségeket elkönyvelve-, emiatt fájjon a részvényesek feje, ne az enyém.