Pár éve az állam tényleg elvette az emberek magánnyugdíjpénztárait? Hogy volt?

Nem loptak el a manyup penzt, mert az sosem volt az egyen penze. A maganynugdijpenztar ugy mukodott hogy az amugy is levont osszegrt ket reszre osztottak. Az egyik ment al allamnak a masik a magannyugdijpenztaraknak.( Jelenleg az egesz az allamnak megy).

Eleve most sem tied amit befizetsz mert abbol a mostani nyugdijasokat fizetik. A befizetett jarulekot csak azert tartjak szamon mert ebbol kalulaljak a nyugdijat. De az az allam penze.

A manyup egy szar, fenttarthatatlan rendszer volt. A fennallasanak 12 eve alatt a koltsegvetesnek kb 2500milliardot kellett beletolnia mert folyamatosan potolni kellett a hianyt(nem a hozamot) A hiany abbol keletkezett hogy amikor kalkulaltak es letrohoztak szamoltak pl foglalkoztatasi rátával, gazdasagi novekedessel, allamhaztartasi hiannyal, manyup koltsegekkel. Ez kellett volna ahhoz hogy amikor eljon az ido megfelelo osszeg legyen benn a kifizeteshez es hogy helyettesitse az allami nyugdijat, reszben. Az altalam az iment felsorolt szukseges dolgok közül semmi nem teljesult. Sokkal kisebb volt a foglalkoztatottsag,(nagyobb volt a munkanelkuliseg) sokkal nagyobb volt a hiany, kisebb volt a gazdasági novekedes es sokkal tobb volt a penztarak koltsege mint szamoltak. Ezert kellett beletolni 12 ev alatt 2500milliardot. Wikipedian ott vannak a konkret szamok.

Ha soha nincs manyup akkor a befizetett osszeg eleve az allamhoz megy, az egesz es az sosem kerul az egyenhez. Mert a feloszto kirovo rendszer lenyege hogy az eppen dolgozo reteg termeli ki az epp nyugdijas reteg nyugdijat. Tehat nem a sajatjat.

Minden, amit a magánnyugdíjpénztárakról tudni érdemes

Bemutatjuk a magánnyugdíjpénztárak alakulásának, működésének és megszűnésének lépéseit és következményeit.

Hogyan működött és hogyan történt a magánnyugdíjpénztár államosítása? Mi a különbség az önkéntes nyugdíjpénztár és a magánnyugdíjpénztár között? Elveheti az állam az önkéntes nyugdíjpénztárban gyűjtött megtakarításomat? Létezik valóban önkéntes magánnyugdíj megtakarítás?

A cikkben megismerheti a magánnyugdíjpénztárat (manyup) és annak megszűnését is, továbbá lehetséges alternatívákat is mutatunk.

Kezdőlap / Minden, amit a magánnyugdíjpénztárakról tudni érdemes

Legutóbb frissítve: 2022. 02. 26.

A cikkben megismerheti a magánnyugdíjpénztárat (manyup) és annak megszűnését is, továbbá lehetséges alternatívákat is mutatunk.

Minden, amit a magánnyugdíjpénztárakról tudni érdemes:

Összegyűjtöttük egy helyre a magánnyugdíjpénztárak államosításának legfontosabb állomásait, és bemutatjuk mik a legnagyobb különbségek az önkéntes nyugdíj megtakarításokkal szemben.

Javasolt következő lépés:

Ismerje meg a magán nyugdíj megtakarítási lehetőségeket!

Tetszik

124

Megosztás

173

Bizonyára mindenki emlékszik a magánnyugdíjpénztárakra (röviden: manyup), aki annak idején – 1998 és 2011 között – munkavállaló volt.

A magánnyugdíjpénztár megszüntetése 2011-ben meglehetősen nagy port kavart és heves érzelmeket váltott ki a médiában és az emberek körében egyaránt.

Ez az államosítás ugyanis sokakat igencsak kellemetlenül érintett, ráadásul az emberek magánnyugdíj takarékoskodásába vetett bizalmát is alapjaiban rendítette meg, mivel sokan félnek attól, hogy az önkéntes alapon fizetett megtakarításukat is elveheti az állam.

Pedig a magánnyugdíjpénztár államosítása a járulékok átcsoportosítása volt, szemben az önkéntes alapon fizetett nyugdíj előtakarékosságokkal, ahol a már adózott, nettó jövedelmünkből teszünk félre.

A magánnyugdíjpénztárakban a megtakarítás ugyanis személyre szólóan gyűlt egy elkülönített számlán, amelyről folyamatosan küldték a kimutatásokat, míg az állami nyugdíjról nem kaptunk rendszeres információt.

Éppen ezért mindenki teljes joggal érezhette azt, hogy ez a pénz már az övé, az állam pedig elvette tőle.

Ez azóta is egy nagyon kényes téma maradt és továbbra is sokan érzik úgy, hogy megégették magukat a manyupokkal.

Ebből kifolyólag mind a mai napig rengeteg tévhit kering a magánnyugdíjpénztárak államosítása körül és arról, hogy jogilag ez valójában hogyan is történhetett meg, ahogyan arról is, hogy pontosan milyen formában gyűltek a pénzek, és lényegében mi történt ezekkel a megtakarításokkal.

A valóság azonban – mint a legtöbb esetben – sajnos nem olyan fekete-fehér ahogy azt a legtöbbször kommunikálják felénk.

A magánnyugdíjpénztárak beolvasztása miatt ugyanis sokan gondolják azt, hogy fölösleges bármilyen nyugdíjcélra félretenni, hiszen “az állam úgyis elveszi”, holott jogilag teljesen különböző dolgokról van szó.

Ráadásul a szerencsétlennek mondható névválasztás miatt, az önkéntes nyugdíjpénztárat (ÖNYP-t) gyakran összekeverik a magánnyugdíjpénztárakkal.

Emiatt sokan számítanak arra, hogy az önkéntes nyugdíjpénztár is ugyanarra a sorsra fog jutni, hiszen “szinte ugyanaz a kettő”.

A tévhitek eloszlatása érdekében most részletesen bemutatjuk azt, hogyan működött a magánnyugdíjpénztár (röviden: MANYUP). Miképp államosították, és mi a helyzet jelenleg a MANYUP-pal? Mi a különbség az önkéntes nyugdíjpénztár és a magánnyugdíjpénztár között? Ezt is elveheti tőlünk az állam? Milyen valóban önkéntes, az államtól független nyugdíj megtakarítások érhetőek el?

A MANYUP tehát egy fontos, árnyalt, és igencsak szerteágazó téma nemcsak az önkéntes- vagy magánnyugdíjpénztárak, hanem az egyéb önkéntes alapon fizetett nyugdíj megtakarítások körében is, ezért vágjunk is bele a részletes áttekintésbe.

A magánnyugdíjpénztár rövid bemutatása

A Világbank 1994-es javaslata alapján Magyarországon is a hárompilléres öregkori ellátást vezették be, amelynek célja, hogy ezáltal az időskori megélhetés ne csak “egy lábon álljon”, hanem több tartóoszlopa is legyen, így stabilabb megélhetést tudjon biztosítani a nyugdíjasok számára.

A magánnyugdíjpénztár a 3 pilléres rendszer 2. pillére volt.

A rendszer első tartópillére az állami felosztó-kirovó rendszer, amely lényegében a most is érvényben lévő állami nyugdíjrendszer, ahol az aktív munkavállalók befizetéseiből fizetik a nyugdíjasok számára a nyugdíjat.

A második tartópillér az 1998-ban bevezetett magánnyugdíjpénztár (MANYUP), amely kiegészítette ezt az állami, “közös kasszából” gazdálkodó nyugdíjrendszert, egy névre szóló, egyéni számlán gyűlő összeggel, hogy az emberek ne csak az állami, közös kasszától függjenek.

A harmadik pillért pedig – az adókedvezménnyel is támogatott öngondoskodást – akkoriban, 1998-ban, még csak az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP) jelentette, ugyanis ez a legrégebbi önkéntes nyugdíj megtakarítási forma hazánkban. (Ma már többféle módozat is létezik: a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíj előtakarékossági számla – vagy röviden NYESZ – is.)

Mivel azonban a magánnyugdíjpénztárat beolvasztották az állami – vagyis első pillérbe – így gyakorlatilag a három pilléres rendszer megszűnt. Tehát, 2011 óta (ekkor terelte az állam a MANYUP befizetéseket vissza az állami kasszába) két pilléres a nyugdíjellátás:

Állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszer

Önkéntes nyugdíj megtakarítások 3 típusa: Önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás, nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ).

A magánnyugdíjpénztár alakulásának története

A rendszerváltás és az 1989-es gazdasági mélypont után átfogó nyugdíjreformokra volt szükség, mivel ebben az időszakban a demográfiai változásoknak köszönhetően az aktív munkavállalók száma jelentősen csökkent, a nyugdíjasoké pedig megnőtt.

Ez tehát azt jelentette, hogy kevesebb járulék befizetésből, több nyugdíjat kellett volna kifizetnie az államnak, így nagy volt a bizonytalanság, hogy később kinek mennyi lesz a nyugdíja.

A államra kirótt teher csökkentése érdekében a Horn-kormány 1998. január 1-től bevezette a magánnyugdíjpénztárat, vagyis a három pilléres nyugdíjrendszer második lábát.

Ezzel a lépéssel az állam célja az volt, hogy a nyugdíjrendszer több lábon álljon, hiszen felismerte, hogy később nagy gondot okozhat, ha a rendszer kizárólag egy kézben van.

Ráadásul ekkoriban még az öngondoskodásra való hajlandóság is sokkal csekélyebb volt mint manapság. Ugyanakkor nem is volt olyan sokféle elérhető megoldás és az emberek sem gondoltak ennyire előrelátóan a jövőre, mint mostanában.

Az első szabályozás szerint, ekkor még a pályakezdőknek kötelező volt belépni ebbe a rendszerbe, a többi munkavállaló pedig szabadon dönthetett a magánnyugdíjpénztárba való belépésről.

A bevezetés évében 38 különböző pénztár működött, valamilyen nagy banki-, biztosítói-, vagy munkáltatói háttérrel. Ezek száma azonban az évek során lezajlott koncentrálódás (felvásárlások, egybeolvasások, megszűnések) miatt, 2001-re már 22-re csökkent.

A magánnyugdíjpénztárat 1998-ban, január 1-jén vezették be.

Ráadásul, ekkor már a magánnyugdíjpénztárak 90%-a valamelyik nagyobb bankhoz vagy biztosítótársasághoz tartozott.

Hogyan teljesített a MANYUP a gyakorlatban?

Pár évvel a bevezetés után – látva a gyakorlati eredményeket és a működés tapasztalatait -, 2001-ben a magánnyugdíjpénztári rendszer felülvizsgálatára volt szükség, mivel a számok több területen sem a tervek szerint alakultak:

A vártnál alacsonyabb mértékű lett a vagyongyarapodás, aminek két oka is volt: Az egyik, a tőzsde tartós visszaesése, a másik pedig a költségek jelentős megemelkedése.

A magánnyugdíjpénztári befizetések miatt, az állami költségvetésből kieső összeg 1998-ban 20,1 milliárd forint (a GDP 0,2%-a). Ez az éves hiány 2001-re 81,3 milliárd forint volt (a GDP 0,5%-a), amit igencsak megérzett a hazai gazdaság.

A felülvizsgálat során, a 2001-ben bevezetett változtatásoknak köszönhetően, a pályakezdőknek már nem volt belépési kötelezettségük a MANYUP-ba, ráadásul lehetővé tették a visszalépést az állami rendszerbe azok számára, akik korábban csak a kötelezettség miatt léptek be magánnyugdíjpénztárba.

A pályakezdők belépési kötelezettségének eltörlését azonban 2003. január 1-től visszaállították, tehát újra kötelezővé tették a munkaerőpiacra lépők MANYUP tagságát, ráadásul az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést is gyakorlatilag megszüntették.

Emellett pedig ebben a törvényben az önkéntes belépés lehetőségét is szabályozták, tehát csak az dönthetett a belépésről önkéntesen, akinek legalább öt éves munkaviszonya van és 30 év alatti.

Ezzel a korhatáros szabályozással az állam célja az volt, hogy a 30 év alatti tagoknak legyen elég idejük gyűjteni magánnyugdíjpénztárban a nyugdíjig, a 30 év felettiek pedig kizárólag az állami nyugdíjrendszerben maradtak, hacsak korábban nem léptek már be a MANYUP rendszerébe.

Ez az újabb szigorítás viszont gyakorlatilag a költségvetési hiány csökkentéséért hozott intézkedéseket teljesen felülírta, hiszen a MANYUP számlákra fizetett járulékok továbbra sem az államkasszába kerültek és a kieső bevételek komolyan megterhelték a nyugdíjkasszát.

Ennek következtében pedig a költségvetésből kieső összeg 2009-re elérte a 354,1 milliárd forintos éves hiányt, ami már a GDP 1,4%-a volt.

Ez pedig a MANYUP bevezetésekor tervezett maximumnak szánt 1%-os GDP hiányt jelentősen (0,4 százalékponttal) túlszárnyalta, ráadásul a jövő sem kecsegtetett kedvezőbb trendekkel, így a magánnyugdíjpénztárak rendszerében újabb, jelentősebb változtatásokra volt szükség.

Ez az új, nagy port kavaró változtatás meg is történt 2010-ben, amiről a magánnyugdíjpénztár államosítása részben részletesen is írunk.

Először azonban nézzük meg, hogy tulajdonképpen mi is volt a MANYUP, illetve hogyan, miképpen működött.

A magánnyugdíjpénztárat 1998-ban, január 1-jén vezették be.

A magánnyugdíjpénztár legfontosabb jellemzői

Röviden a magánnyugdíjpénztár, (amely MANYUP, MNYP, KMNYP néven is ismert) egy saját, névre szóló számla volt, ahol a jövedelemmel arányosan gyűlt a megtakarításunk.

Nagyon fontos tulajdonsága volt, hogy ez nem az állami nyugdíj felett jött létre, hanem valójában részben helyette, hiszen a nyugdíjjárulék egy része került ide átvezetésre, nem pedig új befizetések történtek.

A magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos tévhitek egyik legfontosabb tényezőjét éppen ez az “apró”, ám jogilag nagyon is fontos különbség jelenti.

Ugyanis a MANYUP számlákon gyűlő pénzek legnagyobb része valójában nem a “mi saját pénzünk” volt, hanem szimplán az állami nyugdíjjárulék egy részét csoportosították át ide, és ezt a járulékot vezették “névre szólóan”, azonban ettől még ugyanúgy az állami nyugdíjjárulék része volt.

[link]

Csak ezt a reszt akartam bemasolni.

A magánnyugdíjpénztár legfontosabb jellemzői

Röviden a magánnyugdíjpénztár, (amely MANYUP, MNYP, KMNYP néven is ismert) egy saját, névre szóló számla volt, ahol a jövedelemmel arányosan gyűlt a megtakarításunk.

Nagyon fontos tulajdonsága volt, hogy ez nem az állami nyugdíj felett jött létre, hanem valójában részben helyette, hiszen a nyugdíjjárulék egy része került ide átvezetésre, nem pedig új befizetések történtek.

A magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos tévhitek egyik legfontosabb tényezőjét éppen ez az “apró”, ám jogilag nagyon is fontos különbség jelenti.

Ugyanis a MANYUP számlákon gyűlő pénzek legnagyobb része valójában nem a “mi saját pénzünk” volt, hanem szimplán az állami nyugdíjjárulék egy részét csoportosították át ide, és ezt a járulékot vezették “névre szólóan”, azonban ettől még ugyanúgy az állami nyugdíjjárulék része volt.

[link]

A hozamot , tehat a sajat reszt viszont mindenkinek kifizettek, csak azt a reszt kapta vissza az allam, ami a manyup nelkul eleve hozzajuk megy. Mint ahogy most is.

Most sem rinyal senki hogy ellopja az allam, pedig ugyanoda megy. A koltsegvetesbe.

A terv az hogy novelik a korhatárt, csokkentik a a helyettesitesi ratat.

Illetve probaljak novelni az ongondoskodasi hajlandosagot.

Mast nagyon nem lehet.

“Nem loptak el a manyup penzt, mert az sosem volt az egyen penze.”

Hazugság. Annyira az egyén pénze volt, hogy nekem pl. még mindig megvan, mert nem voltam hülye, hogy engedjek a zsarolásnak.