Miért dönt egyeseket ennyire maguk alá hogy hitelük van?

Barátnőmék a férjével hitelt vettek fel hogy házat tudjanak venni. Babavárót és jelzáloghitelt. A férjének nem nagyon fűlt a foga hozzá, de úgy volt vele, inkább ezt törleszti minthogy albérletet fizessen. Viszont a folyósítás óta teljesen magába zuhant, szegény barátnőm is nagyon kivan emiatt. Azóta folyamatosan retteg hogy mikor veszíti el az állását, mikor viszi el a bank a házat a fejük fölül, szó szerint semmire nem mer költeni, az utolsó fillérig is spórol mindenen, és azt mondja hogy amíg hitel van a nyakukban ez így is lesz. Se egy nyaralás, se egy új ruha, de még egy kis csoki sem fér bele. A kocsit is csak akkor hajlandó szervízbe vinni ha végképp nem indul be. És ettől a barátnőm lassan megőrül. Amit persze meg is tudok érteni. Amúgy jól keresnek, telne mindenre, de a férje mihamarabb elő akar törleszteni, így minden egyes megspórolt forint gyakorlatilag a banknak van félretéve. Hogy lehet így élni évtizedekig? Mást is ennyire földhöz vág a hitele?