Miért dönt egyeseket ennyire maguk alá hogy hitelük van?

Szerintem a csávó nem tervez hosszú távra a csajjal, szeretője van. Vagy simán pszichiátriai eset.

Amúgy kérdezted már ugyanezt.

Ezt így konkrétan nem értem, ha előtte albérletben laktak, akkor ott is idegeskedhetett volna folyamatosan, hisz ha elveszti az állását, a bérleti díjat sem tudja fizetni.

Persze, ettől függően nyomasztó, ha az ember vállán ott a teher, hogy éveken/évtizedeken keresztül elő kell teremtenie havi X ezret, akkor is, ha nincs bevétele valami miatt.

Látatlanban nem nagyon lehet tudni, hogy mi van a háttérben. Lehet csak simán személyiség kérdése is. Bármennyire ismered magad, amíg nem vagy benne egy nagyobb hitelben nem tudod, hogyan fogod megélni. Tudja nyomasztani az embert az biztos.

Nem logikus, de így van. Ha albérletet fizetek, és kirúgnak, akkor odaköltözöm a szüleimhez. Van B terv, és nem fáj, hogy elbuktam az albérletet, ami sose volt az enyém. Logikailag ugyanaz egy lakást elbukni és beköltözni a szülőkhöz, lélektanilag mégis más, mert elhiszed, hogy az a tied, akkor is, ha 95%-a hitelből van :P

Azt mondod jól keresnek. Kérdés, hogy ezt eddig elköltötték, vagy félre is raktak belőle. Ha van 6 havi megélhetésre elég félrerakott pénze az embernek (a hitelfizetést is beleértve) akkor az ad egy nyugalmat. Nyilván ezt nem olyan egyszerű felépíteni, de jó fizetésből egyszerűbb, mint havi 150ezerből.

Ha nekik nem volt semmi önerejük, de most lecsaptak arra, hogy a babaváró jó önerőnek is, akkor túlvállalták magukat rendesen, és nem csoda, ha ezen bepánikoltak. És nem is baj, ha végre észbekapnak, hogy nem kell a bevétel 100%-át egyből el is költeni.

Jó stratégia összehúzni a nadrágszíjat, és felépíteni valamekkora tartalékot.

nem hiszem, hogy te tudsz bárhogyan is segíteni, ezt nekik kell rendbe tenni.

Lehetne az a megoldás, hogyha ez ekkora teher, akkor adják el a házat és fizessék vissza a hitelt, és éljenek úgy, mint előtte (a babavárót érdemes megtartani, mert az 0%-os). De erre pszichikailag úgyse lennének képesek. "Mi, hogy adjam el a saját házamat?"

Így marad az őrlődés, hogy sok a hitel, de a házat nem adom akkor se.

Magamból kiindúlva, a szabad életet szeretem. Ebből kiindúlva, nem szeretem, ha ott van Damoklész kardja a fejem felett. Tudjuk, hogy létbizonytalanság van, mellé még ócska, szar bérek is. Ezen kombinációk következményeként, okkal lenne ott bennem is a félelem.

Ha az ember keresne havi nettó 7-900.000-ot és abból fizet a törlesztőre 200.000 ft-ot, akkor azért, ez a fizetés, ad egyfajta biztonságérzetet. Sőt, ha még van 2 évnyi megtakarítás elkülönítve a hitelre is. Akkor már jöhet a hitel.

6-os, most ennyi erővel, ha nem tudom fizetni a hitelt, akkor is odaköltözhetek a szüleimhez.

És akkor a ház eladása meg a hitel visszafizetése után még valószínűleg marad valamennyi pénz, amiből megint el lehet indulni valamerre. Azért a lakások nak/házaknak nem 95%-a a Hitel, minimum 20% az önerőből és az ember folyamatosan fizeti jóesetben, szóval azért a ház árának felé, háromnegyede simán megmaradhat neki.

Szemben az albérlettel, amiből pont nulla forinttal jön majd ki. Nem is értem, miért propagáljátok ennyire néhányan az albérletet, hát nincstelennek lenni még jobban fájna..

9-es nem értetted meg amit mondtam.

Én is azt írtam, hogy gyakorlatilag ugyanaz egy albérletből hazaköltözni, mint eladni a házad és hazaköltözni.

De pszichológiailag teljesen másképp éli meg az ember, mert bebeszéli magának, hogy az már az övé, holott igazából sose volt az.

Amikor a józan ész azt mondaná, hogy a házat el kell adni kifizetni a hitelt, még marad is valami pénz. A 95% ezt képtelen meglépni és vergődik tovább abban a helyzetben, és várja a csodát.

Aki képtelen havi 50-100ezret félretenni, az szerintem ne vegyen fel hitelt, mert belerokkan. Aki tud félretenni és utána hitelt vesz fel, annak a költéseibe a hitel fizetése is bele fog férni, max kevesebbet rak azután félre.

Ezért veszélyes, hogy a babaváró miatt önerő nélkül kapnak a tömegek lakáshitelt.