Megérné lakást venni ilyen feltételek mellett?

21-esnek: Spanyolországban zsákszámra állnak a válság után bedőlt ingatlanok (kilakoltatott családok) és most valószínűleg megint szaporodni fog jó néhány ingatlannal odakint.

Szóval nem, az ingatlan nem mindig és mindenkor feltétlenül jó befektetés. Jókor kell venni, jó áron, azaz olcsón.

Értem én, hogy sok a 140 ezer ft a semmire, de ha ne adja Isten bármi miatt elveszíted a munkádat vagy egészségügyi problémád akad, hónapokig nem tudod fizetni a törlesztőt, aztán átadják követeléskezelőnek, esetleg végrehajtási szakaszba kerül, majd elárverezik - na akkor lesz gond.

Nem kívánom, nehogy félreértsd, csak jó néhány devizahitelest ismerek, aki már majd a dupláját visszafizette annak, amit felvett, mégis lebeg a feje felett a kilakoltatás.

Pedig ők is anno azt hitték, hogy milyen okosak voltak, milyen jól jártak.

11-es, 22-es vagyok és úgy látom, itt sokan súlyosan félreértették a mondanivalómat.

Nos, nem azt állítom, hogy az albérlet sokkal jobb és biztonságosabb, mint a lakásvásárlás, pusztán azt, hogy nem mindegy, MIKOR vesszük meg azt a lakást és hol?

Természetesen egy havi 140 ezres albérletnél (mondjuk azt nem értem, miért fizet ennyit 21-es) lényegesen jobb egy mondjuk havi 60 ezres törlesztő - csak a kérdezőnek meg épp most lett vége az egyik munkájának, tehát mindenképpen kivárnék egy kicsit, hogy mit hogyan tudok csinálni, hogy átlássam az anyagi dolgaimat.

21-esnek:

[link]

[link]

Még valami: és ha most lehúztok, akkor még legalább fogom is tudni, hogy miért :D

Aki hitelt vesz fel, rabszolga lesz. Tudom, hogy ez furcsa és nem hiszeitek el, de ez bizony így van. nem mer kszólni a munkahelyén semmiért, mert mi van, ha kirúgják és nem tudja fizetni a hitelt, nem mer kilépni, mert ha akár csak 1 hónapig nem lesz más munkája, már gondok lesznek a törlesztő fizetéssel.

Ha albérlet, akkor szabadabban mozoghat az illető az országban vagy akár más országban is.

Végezetül: nem azt mondom, hogy a szülőknél lakjon az ember az idők végezetéig, de akinek van rá lehetősége, egy munkanélküliség, egy albérlet elvesztése esetén vissza tud "húzódni" a szülői házba, egy újabb erőgyűjtésre, újabb lábraállásra, szinte 0 anyagi költséggel (jó, nyilván valamennyit haza illik adni), de egy lakás esetén ezt nem lehet megcsinálni.

26-osnak.

Akinek anyagi kötelezettségei vannak az bizony megfontoltan dönt, ha munkahelyet vált. Még mindig ott tartunk, hogy tök mindegy, hogy hitelt, vagy bérleti díjat, de azt bizony fizetni kell, ahogy a rezsit is, telefonszámlát, megélhetést és még kinek mit. Ehhez pénz kell és ha pénz kell, akkor nem döntesz felelőtlenül a bevételeiddel kapcsolatban. Ennyi erővel mindannyian rabszolgák vagyunk. Merek szólni a munkahelyemen és merek váltani, csak megfontoltan, tudván, hogy a tetteimnek következménye van. Ez a hiteltől tökéletesen független.

Attól, hogy saját lakása van az embernek, ugyanúgy szabadon mozoghat az országban, ha kap egy jó lehetőséget. A lakását kiadhatja, ő kivehet egy másikat. Ha fix döntésnek tűnik eladhatja, vehet az új környéken egyet. Rugalmasan kell gondolkozni.

És végezetül szülők. Lehet, hogy valakinek már nincsenek szülei, vagy 1,5 szobás panellakásban laknak, esetleg 200 km-re az ember munkahelyétől. Felnőtt fejjel egyébként sem gondolom, hogy a szülőkre kellene állandóan támaszkodni. 30 plusz évesen az ember legyen annyira életképes, hogy megoldja a problémáit, az életét. Ha erején felül vállalt, ismerje fel, szabaduljon a terheitől, illetve képezzen megtakarítást, hogy 3-6 hónapig munka nélkül is tudja fedezni a megélhetését probléma esetén, így baj nem lehet. Bár tudom, hogy bármi bajom lenne, a szüleimhez bármikor fordulhatok, mindent megteszek, hogy erre soha ne legyen szükség! Szerintem ez egy bizonyos kor után alap. Mostmár támaszkodjanak ők rám, ha úgy van, ne én rájuk.