Aki a közeljövőben fog repülni hogy érzi most magát? Fél-e, befolyásolja e az érzéseit a Germanwings tragédia? Lemondja e az utat, vagy van, amivel bátorítja magát?

Nem, szerencsére nem félek. Ha így lenne, jóformán az egész életemet rettegésben tölteném, hiszen évente háromszor-négyszer megyek haza Magyarországra és vissza, Franciaországban is elég sokszor inkább repülővel megyek, mint kocsival. Nyaraláskor is sokszor egyszerűbb a légiút.

Ha jól emlékszeem egy tegnapi dokumentumra, amit félfüllel hallgattam, 1863-64 óta - tehát kb. 50 év alatt - nyolcszor fordult elő, hogy egy pilóta öngyilkossági célból zuhant le egy repülőgéppel.

Igencsak kevés az esélye, hogy ez mostanában megismétlődjön.

Úgyhogy nyugi, kérdező, nem lesz semmi baj, jó utazást!

Nem mondom, hogy annyira bízom a repülésben, mint akár 1 évvel ezelõtt, de ahhoz túlságosan szeretem, hogy lemondjak róla.Nekem a repülés maga a varázslat, az élet, a boldogság, egy olyan állapot, ahol nincs semmi csak én és a gép, pedig egyszerû utas vagyok, sosem dolgoztam a repülõgépiparban.

Májusban repülök, de eszemben sincs lemondani, hiszen 1 a 100 millióhoz az esélye, hogy épp az én gépemen adódik valami gubanc.Ha pedig mégis, hát akkor jöjjön, aminek jönnie kell, hisz mindenki tartozik egy halállal, ha a sors ezt a lapot osztotta, ám legyen.Inkább így halnék meg, mint hogy pár arab õrült eleven elégessen.

Ettõl függetlenül nagyon sajnálom az elhunytakat, nyugodjanak békében :(

" hiszen 1 a 100

millióhoz az esély"

Egy nullával többet írtál. Kb 10 millió a helyes. Bár az is rengeteg :-)

Bevallom én utálok repülni. Minden repülésnél a nyomáskülönbség miatt sokszor olyan erős fejfájásom lesz, hogy sírva fakadok tőle (főleg leszállásnál) Ilyenkor úgy érzem mintha szét akarna durranni az állkapcsom, vagy a koponyám. Ezért tényleg csak akkor ülök repülőre ha nagyon muszáj. Mivel Angliában élek, és minden évben hazalátogatunk, így mindig kocsival megyünk. Inkább utazok 24-26 órákat mint repüljek. Viszont vannak helyzetek amikor a kocsi nem jó.

A baleset előtt 2 nappal utaztam jómagam is Germanwings járattal Spanyolországba. Volt bennem félsz de nem azért, hogy lezuhanhat a gép, hanem azért, hogy vajon megint"szét fog robbanni a fejem" érzésem lesz amikor landolunk? (szerencsére nem) Nemsokára újra repülnöm kell Egyiptomba. A félsz most is bennem van, de nem a gép lezuhanása miatt. Bár ha mégis lezuhanna akkor csak abban reménykedem, hogy mélyen aludni fogok, és semmit nem fogok érzékelni az egészből. Nem szeretnék úgy meghalni mint a Germanwings járaton az utasok. Pontosan tudták, hogy megfognak halni.. Gondolj bele. Voltak 15 éves diákok, vagy fiatal szülők a kisgyerekükkel..Mind tudta, hogy nemsokára vége nekik. Számomra ez a tragédia ezért megrázó..Tudni, hogy semmi esélyed nincs.