Lehet, hogy már volt kérdés, de azért felteszem… Borzasztóan klausztrofóbiás vagyok, és most tavasszal fogok életemben először repülőre ülni. Van bármi bevált praktika, hogy ne kapjak sokkot, mire Londonba érünk?

Foglald el magad. Elsőre amúgy tök érdekes a helyzet, hiszen minden új, lehet nézelődni (persze a 3 óra alatt azért ez is megunható). Ha lesz veled valaki, akkor tartsátok szóval egymást, lehet vinni akár valami kártyajátékot is, vagy olvasnivalót, zenét, bármit, ami leköt és megnyugtat. Nem olyan para egyébként, nekem is van klausztrofóbiám, mégis szeretek repülni. Számomra egy vasúti fülke sokkal rosszabb élmény, a repülőn azért látszólag van némi tér.

Igen, Xanaxnak hívják.

Bennem az utóbbi talán másfél évben tudatosult, hogy klausztrofóbiás vagyok és mennyire rossz tud lenni adott helyzetekben. Viszont eddig amikor repültem nekem nem jött elő, csak egy alkalommal. Igaz másfél-két órás utaknál többre nem mentem, viszont sajnos mindig egyedül utaztam. Lehet először azért sem jött ki, mert tényleg valahogy nem tudatosult előtte, hogy ettől “szenvedek”. Viszont eddig utolsó alkalommal sajnos nagyon bedugult a fülem előtte annyira, hogy fájt már egész nap onnantól, szóval ez már rátett. Aztán mikor felszálltunk a gépre láttam, hogy ez egy nagyon-nagyon kicsi gép és ott éreztem, hogy itt baj lesz, még fel sem szálltunk, de már nem voltam jól. Viszont ahogy felszállt a gép valahogy annyira gyönyörű volt az ég, hogy 2 perc múlva el is felejtettem, hogy nem voltam jól. De ez csak ilyen szerencsétlen körülmények összessége volt. Persze hozzáteszem nekem már rengeteget javít a bezártságérzésen, ha van ablak (még ha nem is egy nyitható ablakról van szó). De lényeg, hogy bár nem tudom neked alapjáraton mennyire szokott rossz lenni, személyes tapasztalatom alapján a gondolat ijesztőbb, mint már benne lenni a helyzetben. Ráadásul ha nem egyedül mész én teljesen biztos vagyok benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz és el tudod terelni a figyelmed róla. Jó utat egyébként!