Hogyan győztétek le a repüléssel kapcsolatos félelmeiteket?
Már ha volt ilyenetek... Én mindig nagyon ráparázok, főleg felszálláskor. Minden alkalommal beveszek 1-2 szem Betalocot, van, hogy mellé nyugtatót is, de még így is 180 a pulzusom, kapkodom a levegőt, majd megfulladok, elszédülök... A repülés többi részével nincs probléma, mikor már fent vagyunk és nem kanyargunk, akkor megnyugszok. Még a leszállás se okoz problémát, ott egyszer paráztam kicsit, mikor a szél ide-oda billegtette a gépet.
2022-ben ki szeretnék menni Grúziába 1-2 hétre, de ahogy néztem a jegyeket, nincs közvetlen járat, csak minimum 1 átszállással. Le lehet küzdeni valahogy az ilyen fokú félelmet? Vagy mindenképpen szívrohamot fogok kapni kétszer (oda-vissza négyszer) annak érdekében, hogy teljesüljön az álmom? Nagy eséllyel egyedül fogok menni, szóval ez még rátesz egy lapáttal...
Azzal nyugtatom magam, hogy még egy sem maradt fent.
Másrészt, minden további nélkül szívesen vezetnék hivatásszerűen repülőt/helikoptert. Abban bízok, hogy nekik több repült órájuk van mint nekem.
En mindig ablak mellett ulok, es ha csupa felho, akkor is kinezek. Nem akarom tudni, milyen iranyba dol eppen a gep, hanem a szememmel, akar a testhelyzetemmel is az iranyt kovetem, igy szamomra egyenesben vagyunk mindig.
Autoban regen rosszul voltam, aztan szerpentinutakon is tok jol vagyok. Nem beszelgetek, mereven kinezek az ablakon, es kiegyenesitem az utat a szememmel. Motoron utas vagyok, azota akar osztonosen dolok kanyarban nemcsak motoron.
Ne ugy kepzeljuk el, hogy hulyet csinalok magambol, de koncentralok arra, hogy milyen iranyba mozgunk, es igy nem erzem furanak a gep helyzetet.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!