Édesanyák, végleg kimerültem! Bármilyen tanács, hogy merre menjek?

16-17. Írtam is, hogy gyerekek mellett is lehet élni, csak nem azt kell várni, hogy újra nélkülük, hanem hogy velük. Ugyanakkor a férjnek elvileg lehet lejáró munkaideje, hétvégéje, szabadnapja, alhat éjszaka. Kérdező pedig nem egyedül csinálta és vállalta a gyerekeket. Nonszensz, hogy heti kétszer pár órát nem tud egy apa egyedül lenni a saját gyerekeivel. Plusz ugye a hitelt sem akarta Kérdező felvenni, amire a férje hivatkozik.

Nagyon sok olyan házasságot látok, ahol a felek valamiért (nem tudom megítélni, kinek a hibájából, lehet, mindkettejük) elmenekülnek otthonról, egymástól (tipikusan munkába, gyerekek mögé) ahelyett, hogy egymáshoz menekülnének és messziről ordibálnak a másikra, hogy ismerje el őket és kérjen bocsánatot. Természetesen sok olyan is van, hogy sosem illettek össze, csak beleképzeltek valamit... Ahogy van sok munkamániás is, aki családban is agglegény (vagy -leány) marad, s azzal hogy "a családért dolgozik", ugyanazt csinálja felmentéssel, amit addig egyedül is, mert ez a pontgyűjtéses dicsőségszerzés szenvedélye.

De most ezekbe nem akarok belemenni, nem is látunk bele, csak a praktikus részébe, hogy egy családba nem elég befizetni. Ez olyan, mintha vennél egy úszóbérletet, de nem jársz el, és azt hiszed, akkor is használ majd. Ami fontos, arra időt szán az ember.

18as a nagy óvodában van tehát a kérdezőnek igazából 1db gyereket kéne megoldania. Gondolom náluk még nyáron is óvodában poshad a nagyobb.

És nem tudjuk a férfi is akarta-e a második gyereket vagy csak a kérdező.

"Édesanyák, végleg kimerültem!"

Már elegem van abból, hogy a férjem meg megszakad a munkában, miközben én egész nap otthon unatkozom és tv-sorozatokat nézek.

Semmi jó film nincsen amivel elüthetném az unalmas napjaimat.

A férjemnek meg van képe lepihenni a napi 20 óra melója után.

Szar az életem...