Valaki volt mar kint Angliaban a Festiwork-el dologzni?

A Festiwork mögött álló HR Direkt Kft-nek ugyanazok a tulajdonosai (Kovács Péter Tamás és Tamás Márton András), mint a felszámolás alatt álló CEUR-Staff Kft-nek.

A CEUR-ról olvasgathatsz rémtörténeteket bőven.

[link]

[link]

Most jöttem haza 24 nap után. Hát elég nehéz kijelenteni, hogy megéri kimenni, de mondjuk úgy, hogy aki élelmes annak megéri.

Szállás: Sátrazás, hajnalba volt, hogy 5 fok volt, de ez kibírható csak egy jó halózsák kell és egy vízálló sátor:)

Étel: Egyáltalán nem voltam elégedett az étellel előfordult, hogy nem kaptunk ebédet, és azután éjszakázni mentünk és a vacsorát is csak éjszaka 1 órakor kaptuk meg, ami teljesen ehetetlen volt... De ez még semmi, hogy azt a vacsorát két nap múlva megint kihozták az éjszakásoknak. Én kb mindent megeszek, ha valamit nem eszek meg akkor az tényleg nagyon szar és ez ehetetlen volt. Ebéd 24 napig szendvicset adnak 2x maradt ki az ebéd. Elég unalmas mindig ugyan azt enni, de én megettem. 18 nap után sikerült szalálmit kérni a sonka helyett az ebédbe...

Reggeli talán a legjobb mindenki magának állítja össze. Fehér kenyér nincs,csak édes. Van még gabona pehely ugyanaz a sonka ami ebédre. lekvár néha és amit tudsz cápázni.

Munka: 8-12 órákat kell dolgozni, mindennap kell menni, ha egy nap nem mész levonnak 60 fontot ha nincs igazolásod plusz a napi 18 font levonás szóval, ha egy nap nem mész az - 78 font. A munka főleg szemét szedés, ami nem is lenne vészes, ha nem ordítanának veled folyton. Volt olyan magyar supervisor, aki értelmesen nem tudott az emberekhez szólni folyton kiabált minenkivel, bármit mondott nem úgy volt. Nem segített semmmit se. Neve:Lendvai Donát.

Tapasztalatok: Románokkal egy táborba kellett lenni, egy wc-t használtunk 80 fiú/férfi. Sejthetitek, hogy nézett ki két nap után. Volt olyan nap, hogy nem engedtek ki minket, a táborból egész nap ott ültünk munka nem volt, de ki se lehetett menni. Inni elvileg nem lehet, gyakorlatilag be tudtál vinni mindent csak ne a kezedbe vidd hanem ruha alatt.A magyar tábor 80 % drogos. kb a magyar tábor 50% nem csak fűvezik inkább, amit talál már fogyasztja is el...

Ha valamit kint hagysz hosszabb ideig akkor az valószínűleg el fog tűnni..

Nem érdemes jelentkezni munkára csak akkor érdemes menni amikor hívnak, ha mész mindennap akkor a minimumot megkapod. Én sokszor jelentkeztem munkára és még így se sikerült a minimumnál többet összeszedni. sőt sok embernél 30-35 órával több van mégse kapok többet semmivel. összesen 730 fontot vontak le.

Az egyetlen dolog ami miatt megéri az az, hogy rengeteg mindent tudsz találni, pl én 6 powerbank-et, sátrat, napszemüveget, bőröndöt cípőket...stb hoztam haza. Persze hívatalosan ezt se szabad, de meg lehet oldani.

Amit hírdetnek, hogy elmehetsz bulizni meg szabad minden, az egyáltalán nem így van, mint írtam sokszor be voltunk zárva. Ha nem számít, hogy 4 órát alszol akkor el tudsz menni egy két koncertre, de van olyan, hogy ha szar a supervisorod hogy azt se intézi el neked..

Amiért még megéri menni az, az hogy nem csak értékeket lehet találni, hanem sok pénzt is.

Munkához visszatérve volt olyan, hogy 23:00 kor végeztünk félre értünk vissza a táborba, de már hatkor kellni kellett és csak azért hogy ne merj elmenni bulizni sétáltattak reggel másfél órát :) persze csak az nem mert menni aki félt 2 órát aludni :D

Egyedül semmikép ne menj csak, ha van egy jó társaságod, akivel el tudsz nevetni egész nap. Ha el tudod viselni, hogy a konyhásnéni a kezével szedi az ételt :D Ha nem számít,hogy folyton sárba mászkálsz és van hoyg 3 napig esik az eső :D vagy ha nagyon szükséged van a pénzre.

Ha sok pénzt akarsz keresni érdemes több időre kimenni mert a második honapba már nem vonnak le utazási költséget így 335 font-tal többet tudsz keresni.

Ja és a vízholyag nem ok arra, hogy otthon maradj és ne dolgoz 3-4 vízhólyag semmi és senkit nem érdekel, és ennyi lesz ha nem szokta meg a lábad a napi 10 km sétát gumicsizmába.

Nekem megérte mert még nem voltam angliába soha. Sok ingyen cuccot haza tudtam hozni, és barátokkal mentem ki.

MIndenki értékelje át, hogy neki megéri-e.

:D Csak olvasom és olvasom ezeket a zseniális kommenteket és közben azon gondolkozom, melyik fantasztikus agysebész lehetett ez :D

Tavaly szinte az egész nyarat velük töltöttem és idén is ez a tervem, mert amellett, hogy érdekes módon én eltudtam menni bulizni is még kerestem is, a rengeteg új barátról és élményekről nem is beszélve.

Kaja:

Reggelit mindenki magának tudja összedobni, annyit eszik amennyit szeretne és azt amit szeretne. Fentebb olvastam, hogy jajjj csak édes kenyér van, nyafi-nyafi... mit gondolsz? :D Magyarországon vagy és a helyi pékségből a frissen gyúrt és sütött kenyeret madár daltól övezve egy hófehérke fogja neked szervízrozni? :D Szerintem a lehetőségekhez képest minden teljesen okés volt.

Az ebédre sonkás szendvics témája. Igen, valóban borzalmas, hogy megcsinálják a kajádat és ha késéssel is, de kihozzák... Ember! Te szétnéztél, hogy a fesztiválon mit és mennyiért lehet kapni? Száraz, semmi pizza kerül 15-20 fontba/ szelet... szóval én igenis boldog voltam a kis sonkás szendvicsemmel, és aki vega volt arra is oda figyeltek... Lehet finnyázni meg fikázni, de szerintem totálisan fölösleges.

Vacsi: Teljesen rendben volt, a cateringes nő Zsuzsa jó fej volt és azon volt, hogy változatos legyen a kaja, de vedd már észre, hogy nem egy 5 fős családra kellett főznie :D Persze aki anyuci pici kedvence és a kenyér héjat is le kell vágni a kis szendvicséről, mert nem bírja megenni, azon nem csodálkozom, hogy rinyál, hiszen eddig mindent más csinált helyette...

Munka: Valóban napi 8-12 óra munka van, de ezt elmondták az interjún is, szóval itt sem értem igazából mi a probléma :D Az én turnusom alatt nem egyszer volt pihenőnap, ilyenkor volt, hogy lementünk a tengerpartra ha közel volt, olyan is volt, hogy a közelbe elugrottunk megnézni a nevezetességeket, szóval nekem teljes volt minden.

A levonásokat megtaláltam az oldalon és előszőr én sem értettem teljesen, hogy merre meddig hány méter, de az interjún elég világosan elmondták, hogy mi a helyzet. Többszőr is hangsúlyozták, hogy órabérben vagyok, így ha be vagyok osztva és nem megyek be akkor az mínusz lesz a fizuból. Az elején én is bele estem abba a hibába, hogy túlzásba vittem a lazulást és kevesebb óraszámom lett, de az elszámolásnál mindent megmutattak, mindent átbeszéltünk és tök érthető lett a story. Így a második fizunál már tudtam mennyire fontos az, h a beosztás szerint tényleg bemenjek.

Gondolj bele, a kaja ha ők intézik akkor is van és költség ha nem mész be, a szállás úgyan ez a szitu és az utazás is, szóval a költségeid ott vannak (Ez az oldalukon is fel van tüntetve) és csak rajtad múlik, hogy bemész-e dolgozni.

Milliószor elmondták, hogy a cég csak megelőlegezi a költségeket de nem vállalja át. Ha otthon maradsz és dolgozol akkor is kaját kell venned, munkába kell járnod, számlákat kell fizetned és ha nem anyádékkal élsz akkor még ott van az albi díja is.

Biztos vannak olyan munkahelyek ahol a kaja, lakhatás és munkába járás után marad simán még akár 100.000 Ft vagy több a zsebedben, de én a diák munkák alatt sajnos nem ezt tapasztaltam itthon :D

Én magamat látom el mióta egyetemen tanulok és kb. Jó ha havi 50 ezer maradt az albi kifizetése után, amiből még a kajámat is megkellett oldanom itthon. Szóval nekem minden szempontból felüdülés volt a Festiworkos munka és totál megérte.

Az én személyes tapasztalataim:

SPV-k: Volt olyan supervisor akivel jobban kijöttem és volt olyan is akivel kevésbé. Valóban néha van kiabálás, de amikor 50-en szedjük a szemetet egy nagy placcon, és 3-4 retardált miatt aki elhülyéskedi az egészet, nem halad a munka, sőt az angolok is azt mondják, hogy jó akkor ez egész társaság visszamehet az elejére és kezdheti előlről, akkor mit csináljon az SPV? Kérjen meg azt a bár értelmileg visszamaradottat, hogy légyszi légyszi csináld már vagy te hogy kezelnéd? :D Másrészről Ascoton is pl. Amikor egyszerre 100-an voltunk egy területen muszáj volt az spv-nek kiabálni, mert az eleje lehet hallotta amit mond de hátul már nem...

Az elején nekem is volt olyan rendezvény ahol a kempingből nem lehetett csak úgy kimenni, de ennek meg volt az oka. Én konkrétan az angolokkal beszélgettem, hogy mire ez az egész nem mehetek ki dolog? Azt mondták, hogy még tart a fesztivál terület építése, sok a munkagép és biztonsági előírás, hogy ne koricáljak mert baleset veszélyes. Aztán olyan is volt, hogy rendezvény alatt el akartam menni egy koncertre a szabadidőmben, oda mentem megkérdeztem és mehettem :D

Voltak olyan staff kempingek ahol nem csak mi voltunk, hanem ahogy a kolléga is említette pl. Románok. Nekem semmi bajom velük, meg úgy alapból senkivel, de tényleg elég más fogalmuk van a higéniáról :D Nem tartom magam egy túl igényes embernek, de fel voltam készülve mindenre, mivel korábban már láttam egy pár MÁV wc-t és egyebet :D Szóval nedves törőkendő, zsepi és kéz fertőtlenítő és csá. Itthon pedig pl. Szigeten amikor buliztam sokkal rosszabb állapotú mosdókkal találkoztam néha :D

A mi csapatunkban is volt pár gyökér aki nem vetette meg a drogokat, de ez engem hol érdekel? :D Azért mert más barom attól még nekem nem kell annak lenni. Dohányozni sem dohányzom, mert pénz kidobás... majd akkor pont ezt a vackot csinálom. Anno itthon, igen Magyarországon gyakornokoskodtam egy pár hónapig egy broker cégnél. Ott a srácok egy része folyamatosan szét volt csapva munka közben... pedig nem fesztivál, nem Anglia, hanem inges, öltönyös emberek voltak :D Gondolom buliban sem járt még a kolléga pesten, nyíregyen, debrecenben vagy a bárhol, mert totál úgy ír a saját csapatáról mintha valami züllött társaság lett volna és ő pedig besavanyodott 50 éves lenne akinek semmi boldogsága azon kívül, hogy mások felett ítélkezik.

Lopásosdi kapcsán sajna nekem is volt, hogy eltűnt a töltöm vagy hasonló, de pl. A böröndömre én vittem lakatot ami nem csak az emlékkönyveken található kis gagyi valami amit kézzel letörök :D Probléma meg volt oldva ezzel és amúgy is annyi mindent találtam a fesztiválok után, pl. Töltő, hogy jobbal jöttem haza mint amit kivittem. Sátorból is sikerült egy elég jót szereznem így a sajátom ment a kukába :D

Én egyedül mentem ki anno és nem bántam meg. Volt akivel kb. csak köszöntünk egymásnak, de azért egy jó kis kemény mag összejött és mindig elvoltam a többiekkel. Sokan azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Szóval ha nem vagy egy selyem fiú vagy pláza cica és nem anya rágja meg helyetted az ételt akkor hajrá, vágj bele, mert élvezni fogod! De ha nem tudsz meglenni a hajvasalód nélkül és a Hilton 5 csillagos ellátása az a színvonal amiből nem engedsz akkor elvérzel :D

Sziasztok!

Elég sok és vegyes hozzászólás van itt, gondoltam én is megosztom a saját történetem a Festiwork kapcsán, mert szerintem ezt mindenki máshogy éli meg.

Korábban, 17 évesen voltam először, nagyon tetszettek a plakátok és, hogy utazhatok miközben fesztiválozok. Soha nem jártam még előtte külföldön és itthon is minden a suliról szólt, így dolgozni sem igazán dolgoztam korábban.

Az interjún át tudtam beszélni a szervezőkkel mindent, lehet egy kicsit az agyukra is mentem, mert utána is még sokszor hívtam őket a kérdéseimmel, hogy minden totálisan jó legyen. Még anyuval is beszéltek, így ő is nyugodt szívvel engedett el.

Az utazás előtt pár nappal nagyon féltem, hogy úristen egyedül megyek, végig gondoltam, hogy mit csinálok? Nem beszélek annyira jól angolul és ott leszek egy teljesen idegen országban teljesen idegen emberekkel. Az utazás előtt annyira izgultam, hogy hánytam és aludni sem bírtam.

Aztán ott voltunk anyuékkal a busznál és ott volt az a sok ember. Volt aki szimpi volt, volt, akiről pedig azt gondoltam első pillanatban, hogy jesszusom ezzel leszek egy csapatban?! Még amikor a buszra felszálltam akkor is az volt a fejemben, miközben a mellettem ülő lányt méregettem, hogy vajon jól döntöttem-e? Aztán elindultunk és elkezdtünk beszélgetni, és pár óra múlva már azon kaptam magam, hogy milyen jó kis csapatba csöppentem és akiről azt gondoltam, hogy egy koszos punk, még az is egy segítőkész, kedves ember. Nem mondom, hogy a legjobb barátok lettünk, de a félelmeim teljesen alaptalanok voltak. A buszozás kicsit hosszú volt, de túl lehet élni.

Az első rendezvényre, amikor megérkeztünk rá kellett eszmélnem, hogy még sosem állítottam sátrat. A többiek akik rutinosak voltak ebben is segítettek és pikkpakk meg volt minden. Majd jött az első munkanap. Kicsit paráztam, hogy mi lesz, de nem volt semmi olyan szörnyűség amit korábban elképzeltem. Csak kukákat kellett cserélgetni és szemetet szedni. Közben egy halom vidám mosolygós ember jött velem szembe, akik nem egyszer megköszönték a munkámat. Rögtön 12 órás műszakkal kezdtem, így este nem nagyon kellett altatni. Vacsi, zuhany, fogmosás és alvás.

Másnap wc-hez voltam beosztva és hát nem unatkoztam. A sár miatt szinte folyamatosan fel kellett mosni, és igen, volt, aki elég undin hagyta maga után ott a dolgokat, de ahogy az interjún is javasolták: nem kis kendővel és ronggyal kellett neki esni, szóval ez sem volt tragédia és a csajokkal nagyon jókat röhögtünk közben.

A második nap este amikor beszéltem anyuval kicsit honvágyam lett és a sok új inger miután leülepedett, rám tört a hiányzik az otthonom érzés. A végén már sírtam is, hogy haza akarok menni, jó volt szép volt, de nekem ennyi, mert hiányzik a családom. A többiek azt hittem, ki fognak nevetni és eléggé szégyelltem is magam, hogy úgy viselkedem mint egy pisis.

A supervisorom azonnal odajött és beszélgettünk. Kedves volt és abban maradtunk, hogy adjak magamnak pár napot és, ha úgy érzem haza akarok még mindig menni akkor megoldjuk. A többiek ahogy megtudták mi van velem, úgy viselkedtek mintha a kishúguk lennék akit pátyolgatni kell. Befonták a hajamat, storyzgattak arról nekik milyen volt korábban, hogy ők hogy élik meg az egészet. Akkor éreztem igazán először azt, ami utána végig elkísért, hogy egy olyan csapatba kerültem ahol figyelünk egymásra és nem vagyok egyedül.

Mondanom sem kell, hogy végig maradtam a turnuson. Felnőttem, bátrabb lettem és önállóbb. Rengeteg emberrel találkoztam, különböző nemzetek lányaival-fiaival és olyan helyeken járthattam, amikről nem is tudtam korábban. Az egyik legnagyobb élmény a Latitude fesztivál volt az óriási fákkal, kis meleg fényekkel és a színes birkákkal.

Nem mondom, hogy minden rózsaszín volt és nem voltak olyan szituk, amik ne tettek volna próbára, de mindent összevetve nagyon pozitív élményeket kaptam és egy a világra nyitottabb lányként tértem haza.