Be lehet utazni a világot pénz nélkül?

A válasz írója 61%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:35

Nagyon érdekes dolgokat írsz, és én szívesen olvasnám, ha megosztanál még pár jótanácsot, élményt, merre volt a legjobb, mit vittél magaddal, milyen nyelvismerettel indultál, egyedül voltál-e, volt-e bárhol valami attrocitásod stb. :)

stero@citromail.hu

Írtam emailt. :)

Stoppal észak-déli irányban Odensetøl(Dánia), ahol most is élek, Isztambulig jártam. Kelet- nyugati irányban ez már lényegesen røvidebb távolság, nagyjából Debrecentøl a francia határig.

Amit mindig magammal vittem, az egy nagy hátizsák és ebben minimális kaja, ami cirka 2 napra elegendø, hálózsák természetesen, (télen meleg, +takaró, nyáron kønnyebb) alávaló laticell (ez is jó minøségu legyen!! /ha megfogod egy perc után szabályosan melegítse a kezed!!/) és egy rend váltóruha. Asszem hirtelen más nem volt.

Ja meg azért legtøbbszør térkép.Igaz a benzinkúton, a shopban meg lehet nézni, de azért jobb ha van saját, ugyanis ha valamiért útkøzben kiderul, hogy nem egészen arra tart a sofør, amit eløzøleg mondott (viszonylag gyakori eset), vagy le akar kanyarodni egy kijárónál, akkor azonnal keresni kell egy pihenøhelyet eløtte, ahol kiszállhatsz, és ezt egyeztetni kell menetkøzben vele.

A menettempó ha stoppal jár az ember gyakorlatilag kiszámíthatatlan, de optimális esetben 1000km/24 óra. Ez persze fuggvénye annak is, mivel akar menni az ember és itt meg kell állni egy pillanatra. Arra gondolna a kulsø szemlélø, hogy azzal megy az ember ami legeløszør felveszi. Ez így is van, ha országúton stopol az ember, vagy ha a pályán kiáll a pihenøhely végébe és kirakja a huvelykujját.

De van alternatív megoldás is a kamionstop. Ilyenkor az ember végiglátogatja az øsszes kamionost a pihenøhelyen (Németországban, rendszám alapján célra lehet szurni) és megkérdi merre megy vagy azt meséli el ømerre szeretne menni és aztán jøhet megint az egyeztetés. A kamionfuvarnak elønye, hogy hosszú távon megy általában (2x4 órát vezethetnek egyszerre, køzte egy óra pihenøvel), hátránya a max 90km/h. Viszont ha az ember konkrét céllal indul esetleg útnak, tørténetesen haza szeretne jutni, akkor mégiscsak a magyar kamionost érdemes megszólítani.

Azt persze nem szabad elvárni, hogy megengedje, hogy a fulkében a felsøágyon éjszakázz, legyen bármilyen hideg is, ezért érdemes megbeszélni az indulás idøpontját és már félórával korábban ott toporogni, hogy biztos ott ne hagyjon. :) Volt már rá példa :(.

Attrocitás szerencsére soha nem ért, pedig szinte állandóan drogosok és alkeszek køzøtt éltem le az utóbbi tizenøt évemet. A dílereket finoman elhajtottam, az alkeszekkel megosztottam/megittam pár sørt és røgtøn maguk køzé fogadtak. Utána már mondták is mit hol találok (kaja, szállás). Egy új városban egy-két nap alatt ismertem az øsszes címet, csak gyøzzem megtalálni øket.

Egy nagyobb városban minden étkezésre jut egy-két, vagy tøbb cím is.

Élmény?? Hmmm... Az út maga egy élmény. Na meg a sikerélmény mikor megérkezel egy ismeretlen városba, mondjuk télen, este tízkor hullafáradtan és mikor kiszállsz az autóból, gøzød sincs hol vagy, hirtelen melyik város is ez, hol fogsz aludni, (netán még esik az esø is) és mikor cirka egy óra, másfél céltalan bolyongás után találsz egy alkalmas helyet, ahol megalhatsz, na az egy élmény és nem is akármilyen. :D

Mert itt is van egy sor szempont. Hogy csak azt említsem még ha nem is esik, akkor se legyél szem eløtt, mert hamar rád hívhatják a rendørt. Ez nem azért probléma, mert esetleg nem szeretnél találkozni veluk, hanem jobban a zavartalan pihenés okán. Mert akkor csak jøn egy csomó felesleges kérdés és mire mindet megválaszolod, már egy jó félórát el is raboltak a jól megérdemelt pihenésedbøl. Nem beszélve arról hogy onnan elhajtanak és kereshetsz másik helyet. Ezt meg ki szeretné?

Hogy merre volt a legjobb?? Erre nem tudok válaszolni :). Én eddig még mindenhol feltaláltam magam azonnal, így mindenhol jól is érztem magam. Vannak kedvenc városaim Svájcban, Németországban és itt Dániában, de jól éreztem magam Stockholmban és Isztambulban is.

Németul és angolul beszélek, ezért javarész német nyelvteruleten mozogtam mindig.

Hát így hamarjában megintcsak ennyi, ha érdekel még valami csak kérdezz!

Iiiiiiii de irigyellek : )

Engem a korod, nemed (bár sejtem, hogy férfi :D) érdekelne, és hogy mi vitt rá a legelső útra, vagy már úgy indultál, hogy ,,na, én most bejárom európát".

Nem vagyok egy túl igényes ember (mert mostanában divat haldokolni a kosztól), de az alsóruházatod mosására mennyire volt lehetőség?

Igen. Természetesen férfiember vagyok.

Lassan, de biztosan túl az øtvenen.

A køvetkezø kérdésre, nevezetesen, hogy hogyan is kezdtem, nem egyszeru válaszolni. Azt hiszem a legegyszerubb válasz az, hogy én valószínu erre a tipusú életre szulettem. Vagyis -hitem szerint-, mivel az ember egy eløre, általa (a lelke) által elkészített terv szerint futtatja az életei programját, egyiket a másikra ráépulve, így én is egy ilyen életre készul(het)tem és mivel a terv szerint haladok, ezért jól érzem magam ott és úgy ahol vagyok.

Elsø stopos élményem az volt, mikor 8.osztályos koromban nem vittek el osztálykirándulásra egy 120 km-rel arréb levø uduløvárosba. Erre én kiszøktem a napkøzibøl, ahova ledepóztak, hogy majd délután jønnek értem, mire én utánukmentem stoppal. Természetesen az osztálytársaim részérøl a visszajelzés egész pozitív volt, de a kísérø tanári gárda valahogy nem ugyanolyan mértékben a lelkesedést az ønmegvalósításomon, mindenesetre nem kockáztatták meg, hogy visszafelé is stoppal menjek, így egyutt buszozhattam haza a tøbbiekkel.

Gyorsan megtettszett ez az utazási forma, izgalmas volt és érdekes (eltekintve az idønként tøbb órára is rúgó, az øsszes turelmedet és kitartásodat felørlø várakozástól, føleg, ha idøre mentél volna valahova) így késøbb aztán jøttek a kisebb-nagyobb belføldi utak.

10 évvel ezeløtt, pedig rátettem egy lapáttal és "nehezítésként" egy kutyát is magamhoz vettem. Ez az utcai életedet részben kønnyíti, részben nehezíti is. Van ugyan kocsim is olykor, bár ezek az utóbbi 15 évben majdnem évente hullottak ki alólam, és a kutyát is avval szállítom, de sokat stoppoltam már a kutyával is, ami megintcsak nem egy egyszeru eset.

Kulføldøn, hosszabb távon, legeløszør Munchenben jártam és akkor tanultam meg Bécsnél, hogy nem szabad bemenni egy nagyvárosba, hacsak nincs dolga ott az embernek, mert egy, még akár mondjuk Kecskemét méretu városon is átvergødni, føleg ha az embert város szélen teszik ki, minimum egy órahossza. Akkor ezt vetítsuk rá Bécsre, amely azért valamivel nagyobb teruleten fekszik. Arról nem is beszélve, hogy az autópályáknak rendszeresen négypályás-út kivezetése van ahol nem lehet, de nem is igazán érdemes stopolni, ahogyan magán az autópályán sem.

És természetesen sok kellemetlen tapasztalat(szívás :D) kellett hozzá, hogy mindezeket a køvetkeztetéseket levonjam és kitanuljam ennek az életformának a jelenleg rendelkezésemre álló tapasztalatait.

Legeløszør Bécsben egy padon aludtam, amikor egy szép téli hajnalon, három óra felé mikor éjszaka a leghidegebb van, arra ébredtem hogy a fázástól iszonyúan remegek és hogy a dér kétujjnyi vastagon lelepte a vékony, nyári hálózsákomat és meleg holmi gyanánt rajtam is csak egy farmerdzseki volt, vékony pulloverrel. Órákon át sétáltam remegve az kifázástól, és nem tudtam átmelegedni, míg odatévedtem valamelyik pályaudvar bejárati ajtajához, ahol valamelyest enyhely volt a kiszivárgó meleg levegøtøl. Ott volt az elsø kapcsolatom a helyi "sorstársakkal" is, akik a félreállított és olykor futøtt vonatokban aludtak. Ezt a módszert késøbb itthon is és sokfelé kulføldøn is sokszor tudtam alkalmazni. Itt érdemes megemlíteni, hogy ez esetben is a minél inkább félreesøbb vagon(sort)t érdemes választani mert a biztonságiérøk rendørøk is tisztában vannak a magunkfajták módszereivel és rendszeresen látogatják a csarnokban lévø és a frekventáltabb helyeken levø szerelvényeket. Az idézøjel a sorstársakkal kapcsolatban viszont onnan, hogy øket a sors, vagy a szukség vagy valami hasonló tette ki az utcára, ellentétben velem, aki tudatosan és igy ønkéntesen vállaltam ezt az életformát, egy viszonylag biztos hátországgal, családdal, gyerekkel otthon, akik hazavárnak. Akkor már nøs voltam, de azért még mindig el-elmentem egy-egy hosszabb-røvidebb "kirándulásra". A feleségem természetesen nem lelkesedett, kiváltképp mikor a bécsi kifázásom után orvost kellett hívni és hetekig nyomtam az ágyat, de késøbb, aztán már rentábilissá váltak ezek a kiruccanások, akkor meg már nem voltunk egyutt.

A kezdetekben eljárogattam az Utazás kiállításokra (az idøsebbek még emlékeznek rá, a BNV teruletén rendezték ezeket a '70-es '80-as években), feltankoltam térképekbøl, -órákig el tudtam nézegetni øket- és tervezgettem merre is lenne jó elmenni.

Számomra érdekes, Spanyolországba mindig szerettem volna lemenni, de eddig még sosem jøtt øssze valahogy, viszont Írország, amire sosem gondoltam volna, megvolt. Igaz ott nem stoppal voltam, hanem kocsival egy fél évig és egy hatalmas bukta volt. Munkát kerestem pár éve, de sajnos nem jøtt øssze.

A régebbi útjaim a kezdetekben még csak 3-4 napig tartottak és akkor meg nem láttam semmi más lehetøséget a tisztálkodásra, maximum kézmosás a WC-ben, vagy nyáron uszás valamelyik folyóban. Késøbb, mikor már hoszabb ideig (két-három hétig) tartózkodtam egy helyen, akkor már a helyi "kollégák" eligazítottak, hol lehet ingyen vagy olcsón kajálni (a tisztálkodás témája, -elnézve legtøbbjuket eléggé érthetø módon- tabu) és ott már látható volt , hogy van furdøszoba is, ahol ingyen lehetett tusolni és minimális térítés ellenében kimosni a ruháidat, VAGY eldobni a francba a gyenge minøségu, alig használt, de ódivatú (mert olcsó) keletit és kérni majd kapni helyette, ugyan szintén használt, de jóminøségu, viszonylag divatos nyugatit. És ez abban az idøben (pl. a '80-as években) ez azért nagy szó volt.

Aztán, ha az embernek már van valami minimális bevétele naponta, akkor a pénzéért, akár már a nyilvános mosodába is elmehet. Itt nem a Patyolat jellegu tisztítókra gondolok (az mindenfelé relatíve drága), hanem az érmés mosógépekkel telipakolt mosószalonokra.

És akkor még nem említettem egy helyi párkapcsolat kialakításának lehetøségét, aminek megintcsak sok elønye van, ugyanakkor persze a hátrányairól is lehetne beszélni.

De a problémák úgyis utólérik mindenhol az embert, mert azok azért vannak, azért teremtjuk magunknak øket, hogy megoldhassuk øket és hogy mégegyszer nem menjunk bele ugyanabba a hibákba. Ez persze nem ilyen egyszeru, és bár errøl is hosszasan és szívesen tudnék beszélni de ez már nem ennek a topicnak a témája és nem akarok sokat offolni :D, mert azoknak, akik nem ezért jøttek ide, unalmassá válhat az elbeszélésem.

Nos a røvid kérdésre most is kicsit hosszabbra sikerult a válasz, és ha vannak még további kérdések azokat is -ha tudom- szívesen megválaszolom.

78%os mesélős... te egy nagyszerű ember vagy. wow. :) (én tettem fel a hogykezős, tisztálkodós kérdéseket)

Wow, a kutyás téma nagyon érdekes lehet... jó lehet, ha van melletted egy társ...

Nem akarsz blogot írni? Nem blogvezetés képpen, de ezeket a gondolatokat leírni... Már valószínűleg így is lementem egy .txt-be, de ezt a világnak látni kéne...

Én is ilyen szabadlélek-szabadmadár vagyok, nagy csavargó, bár messzi helyeken még nem voltam, inkább csak a hajlam van meg, hogy folyton menni, és maga az utazás, vonatozás stb. is élmény... Tök jó lehet így élni... a kalandok kompenzálják a sok szenvedést (mint utcán fagyokban alvás stb... én nyáron alig bírom ki egy hálózsákban)

17/L

@17L kuldtem privit, megkaptad? Ha nem akkor ide írj:

hokedly@indamail.hu

Nem kaptam meg, de írtam mailt :)

17/L