Hogyan lehet élvezni az utazást egyedül introvertáltként?

Hát vagy megpróbalod ugyan azt csinálni mint emberekkel csak egyedül vagy

Elmehetsz hostelekbe, főleg party hostelekbe, ott könnyű ismerkedni és barátkozni. Gyakran ők jönnek oda hozzád, de nem mondom azt, hogy minden esetben.

Sajnos arany igazságot én sem tudok mondani, ezek a legjobb dolgok amikről tudok.

Saját szervezésű utakra simán elmennék. Ott még jobb is, hogy nem kell másokhoz kötnöm az időmet.

A szervezett, több napos utaktól az tart vissza, hogy mindenhol két személyre hirdetik az árakat, szállásokat.

Olyan programokat szervezel, amiket te akarsz, és akkor szórakoztató lesz.

Én is introvertált vagyok és szoktam egyedül utazni, én őszintén szólva sokszor sokkal jobban élvezem, mintha másokkal megyek, mert így tényleg mindig azt csinálom, meg oda megyek, amit akarok, van időm úgy megélni az élményeket magamban, ami szerintem igenis szórakoztató.

Én például eleve nem vagyok az a típus, hogy odacsapódjak társaságokhoz, vagy így megszólítsak embereket (kivéve nyilván segítség kérést kivéve), mégis mindig sikerült valakivel beszédbe elegyednem.

Egyébként szerintem fontos, hogy az ember egyedül is tudja élvezni a dolgokat, érdemes ki-kipróbálni.

Én Krakkóban voltam egyedül. Én alapból szeretek egyedül lenni, szóval nagyon jó volt, hogy végül úgy alakult, hogy senki nem tudott eljönni velem.

Teljesen más élmény volt, mint másokkal utazni.

Akkor keltem, mikor akartam, akkor mentem enni mikor épp éhes voltam.

Pesten is imádok a városban sétálni, nézni az épületeket, embereket, miközben zenét hallgatok. Olyan mintha egy videóklippben lennék :) Itt is nagyon élveztem.

Egyik este felhívtam az akkori legjobb barátomat, vettem egy üveg bort, és olyan volt, mintha ott lenne, és úgy beszélnénk :D

Elmentem Auschwitzba. Ott őszintén, sokkal jobban bele tudtam élni magam az elmondottakba, és könnyebben is dolgoztam fel magamban, mintha valakivel végigdumáltuk volna az egészet.

Emellett tinderen dumáltam pasikkal, az is szórakoztató volt:D

Hazafelé az első két órában anyukámmal tudtam telefonálni, úgyhog tök gyorsan eltelt az idő.

Remélem ebből tudtál inspirálódni egy kicsit.

Egyrészt ne ténferegje, ha már elutaztál, haladj, élvezd a várost.

Nekem voltak nem túl kellemes nyaralási élményeim másokkal, az elég indok, hogy szeressek egyedül utazni. Valakinek fáj a lába, nem bírja; ehhez nincs kedve; pisilnie kell; éhes;… Egyszer én szerveztem meg egy nyaralást. Elég kis városban voltunk, néhány látnivaló volt csak. Elvittem őket egy szoborhoz. Úgy elsétáltak a szobor mellett, mint annak a rendje, mert volt mellette egy bútorvásár, amit nekik meg kellett nézni (repülővel mentünk, szóval alapból esélytelen volt, hogy bármit vegyenek). Nagyjából az egész nyaralás így nézett ki, hogy ők boltokba akartak bemenni, de nem vettek semmit, csak megnézték az árakat, mi a divat.

Egyedül utazásnál ilyen nincs. Azt csinálsz, amit akarsz, nem kell nézni, hogy a másik, hogy bírja. Nincs probléma abból, hogy ki mit akar megnézni.

Szerintem először kisebb utazásokkal kezd, akár a saját városodban, országon belül 1 napos kirándulás. Úgy érzem neked a magánnyal van gondod. Ezt a városodban is megtapasztalhatod, pl. egyedül mész moziba, étterembe, plázába,… De ha neked ez ennyire fájó pont, lehet egy pszichológussal is megpróbálhatnál beszélgetni.

Néha én is érzem, hogy mindenki mással jött, én meg egyedül, magányos vagyok. De elég hamar el tudom engedni és többet érzem azt, hogy olyan jó a szabadság, azt tehetem, amit akarok, nem kell alkalmazkodni.