Magányos emberek, ti hogyan szoktatok egyedül utazni? Szoktatok egyáltalán?

Én sem dobom szét a lábam mindenkinek, és én sem ezért járok utazni, de volt már rá példa, hogy a nyaraláson egy tinderes sráccal három napot végigdumáltam, majd találkoztunk, boroztunk, szexeltünk egyet, majd másnap is beültünk valahova, és este megismételtük. Most pedig monogám párkapcsolatban élek.

Az élet nem fehér és fekete. Óriási az átmenet az apáca és a k*rva között, nem ez a két véglet létezik, és elképesztően károsnak tartom, hogy sokan azt sugallják, hogy ha 2-3 évente egyszer elengeded magad, bulizol, szexelsz, tombolsz egy kicsit, hogy kiengedd a fáradt gőzt, már egyből k*rva vagy.

En allandoan kirandulok a kutyammal ... nem is hianyzik mas tarsasag mert akkor alkalmazkodni kell a masik nyavajgasaihoz. Igy azt csinalok amit akarok es akkor amikor szeretnem, nem fuggok senki mastol. Tokeletes egyedul csaszkalni a vilagban :)

Nem mellesleg uton-utfelen lehet ismerkedni es baratkozni ... ha a paroddal vagy erre tul sok lehetoseged nincs :)

A 12. Vagyok!

Jó ezt olvasni, hogy vannak még intelligens és normális emberek!

Hála az Istennek!

Kirándulni és túrázni és utazgatni kell!

Barátkozni és ismerkedni kell!

Ja és nincsen semmi kibeszélés!

😜

Persze, rendszeresen utazom egyedül, főleg városnézésre. Repülővel szoktam menni, a döntés és a szervezés is sokkal gyorsabban megy így, hogy nem kell senkivel egyeztetni.

Egyáltalán nem érdekel ki mit gondol erről, egyebként sem érdekli a kutyát sem.

Nagyon jo egyedul utazni. Ha hostelba mesz, akkor tudsz szocializalodni ha szeretnel, de ott sem kotelezo.

Nagyon igaza van a 23mas valaszolonak, nem attol maganyos valaki, hogy egyedul utazik, vannak akik parkapcsolatban is azok.

Vagj neki a vilagnak! Ha valami tippre van szukseges szivesen adok :) en hostelban szalltam meg es elsore erdemesebb egy hosszuhetveges varosnezessel kiprobalni milyen az ha egyedul mesz. Ra fogsz jonni, hogy sokkal jobb es konnyebb mint gondolnad.

Én megértlek, mert engem elég sok mindenben visszafog, ha nincs hozzá társaságom, ezért mai napig is sokszor nehezebben vágok egyedül bele dolgokba. Viszont idővel be kellett látnom, hogy annak van igaza, aki azt mondja, hogy ha otthon is egyedül lennél, akkor még mindig jobb lehet máshol egyedül lenni, mert legalább a környezet változik. Ha meg otthon sincs kivel lenned, akkor kár az utazást a társaság hiánya miatt halogatni.

Persze problémák elől menekülni nem célszerű az utazásba, mert bármilyen problémád van, azt viszed magaddal az utazásra is. Viszont, ha megfelelő hozzáállással indulsz útnak, akkor az utazásban sok lehetőség van. Nem véletlen, hogy sokan pont az utazásokat (pl. El Camino, Via Ferata, és egyéb zarándoklatok) használják megvilágosodás, életmód váltás, életút keresésre.

Én egyre többet utazom akár egyedül is, ha nem találok társaságot hozzá. Talán egyre kevésbé hagyom, hogy a társaság hiánya visszatartson, de azért van, hogy inkább elengedem az utazást. Néha meg pont azért engedem el az utazást, mert mások nem akarnak velem jönni, otthon viszont lehetek velük, csak az utazás marad így ki - és ez sem mindig bizonyul utólag jó döntésnek. Van, amit egyszerűbb megoldani akár egyedül is (főleg, ha van autód, vagy legalább jogsid és pénzed autó bérlésre), mást nehezebb lehet egyedül leszervezni.

Szerintem pl. érdemesebb minél kevesebb holmival és lehetőleg egy kényelmes hátizsákkal utazni. Akkor is, ha többen mentek, de egyedül különösen, mivel egy (akár nagyobb) hátizsákot be tudsz magaddal vinni a wc-re akkor is, ha nincs kire bízni, így kisebb a kockázat. Ha nincs nálad sok felesleges és drága holmi, az elvesztésükön is kevésbé kell aggodalmaskodni. Bőröndökkel sokkal körülményesebb lehet minden, jobban rászorulsz a segítségre, komolyabb akadály lehet bármilyen utazási helyzetnél.

Viszont egyedül utazva sem muszáj egyedül lenned. Menet közben is lehet új, érdekes ismeretségeket kötni, ismerkedni más utazókkal, vagy akár helyiekkel is. Akár tanácsot, vagy segítséget is lehet tőlük kérni és sok esetben kap is az ember. Néha persze bele lehet így futni problémákba is, de azért nem olyan veszélyes a világ, mint amennyire sokan tartanak tőle.

Sok helyen sok féle emberrel ismerkedtem már meg utazás közben. Voltak köztük olyanok, amik csak percekig tartottak, mások volt, hogy néhány órát, vagy néhány napig, de olyanok is akadnak, akikkel évek óta tartjuk a kapcsolatot, sőt meglátogattuk egymást, szerveztünk közös utazást - de olyan is volt, akivel csak felvetődött, aztán időzítés és egyéb körülmények miatt mégsem lett belőle semmi.

Ehhez még csak fiatalnak sem feltétlenül szükséges lenned, csak nyitottnak. A külföldiek és az utazó magyarok is általában nyitottabbak szoktak lenni az átlag itthoni magyaroknál. Segíteni is jobban szokták egymást az utazók.

Együtt tervezgetve könnyebb lehet összerakni egy útitervet, lefoglalni a szállásokat, járatokat, stb. Főleg az segít sokat, ha az egyik félnek több tapasztalata van ilyesmiben. De egyedül is ugyanúgy meg tudod tervezni a saját utazásaidat és egyedül kevésbé vannak viták és konfliktusok belőle, hogy ki hova akar menni, mit hogyan akar csinálni, mi fontos neki és mi nem.

Sajnos olyan helyzetben is többször voltam már akár barátokkal, idegenekkel és aktuális párommal utazva is, hogy egy-egy utazásnál többet ártott a társaság, mint használt, mert pl. nem ugyanolyan programok, látnivalók érdekelték őket, vagy miattuk más szempontok alapján másmilyen szállást kellett választani, stb. Ilyenkor vagy te alkalmazkodsz és a te igényeid szenvednek hátrányt, vagy megpróbáltok közös nevezőt találni, vagy esetleg külön utakon jártok.

Abból pl. elég sok konfliktusom volt már, hogy autós utazásnál ki mennyit vezet. Városnézésnél kinek mekkora táv mennyire fárasztó, mennyi gyaloglást és programot lehet egy napba belezsúfolni és általában utólag volt belőle reklamáció, hogy túl sok volt. De olyan is volt, hogy már délutánra elfáradtak az útitársak, ezért nem akartak esti programot és választhattam, hogy kihagyom a naplementét és az éjszakai városnézést, vagy csinálom egyedül, míg a többiek pihennek a szállodában. Az is kardinális kérdés szokott lenni, hogy aktív, vagy passzív pihenés, strandolás vagy városnézés, épületek, utcák, látnivalók, vagy inkább múzeumok. Ilyeneken jókat lehet vitatkozni, ha eltérő érdeklődésű emberek mennek együtt valahova.

Viszont a költségek zömében nem igazán befolyásol, hogy egyedül, vagy többen utaztok. Hacsak nem autós utazás, sátrazás, akkor nem sok költség tételt lehet megosztani, mert a közlekedési eszközök, szállodák, belépők, élelem minden esetben fejenként számolnak. Legtöbb esetben még az egy ágyas szoba is drágább, ha ketten vagytok benne, mintha egyedül.

Lehet akár előre szervezve találni útitársakat is akár különféle ismerkedős oldalakon, Facebook csoportokban, vagy akár itt is, de a szervezett csoportos utazások is megoldást jelenthetnek rá, hogy ne egyedül kelljen belevágnod.

"hogyan szánod rá magad egyedül az utazásra?"

Eldöntöm, hogy eléggé menni akarok hozzá, hogy ne akadályozzon meg benne semmi, ezért elkezdem a körülményeket úgy alakítani, hogy sikerüljön is.

"Nem zavar, hogy mások a párjukkal, vagy a barátaikkal utaznak?"

Nyilván jobb lenne jó társaságban utazni, ha van rá mód, igyekszem is összehozni, de mint írtam, volt, hogy még a legjobbnak hitt társasággal sem feltétlenül alakult a legjobban, így egyre kevésbé akadályoz a magány.

"Mivel utazol, autóval, vagy tömegközlekedéssel?"

Tömegközlekedés. Belföldön általában távolsági busz, vagy inkább vonat, ha lehetséges.

Külföldre többnyire repülő és aztán helyben busz/vonat, de voltam már külföldön is busszal és vonattal is - olyan helyen is, ahova egyszerűbb repülővel.

"Milyen helyeken jártál egyedül?"

Anglia (busszal is, repülővel is)

Franciaország (busszal, repülővel is)

Ausztria (busszal, autóval, vonattal is)

Svájc (vonattal, autóval, repülővel is)

Olaszország (busszal és preülővel is)

Belgium (busszal)

Mint írtam, társasággal utazva is volt, hogy inkább külön váltam a többiektől és mentem egyedül, amerre jónak láttam, legyen az New York, Washington, Spanyolország.

"Milyen programokon érdemes így részt venni?"

Bármin, ami téged érdekel, motivál, vagy amire kíváncsi, de legalább nyitott vagy.

"Ha menni kell, hát menni kell."

Attól, hogy nem munkáról van szó és nem muszáj menned, még kellhet. Ha a menni vágyásod, vagy a kíváncsiságod erősebb, mint a maradásra törekvésed, akkor menni kell...

Szerintem leginkább ez a kulcsa a kérdésednek. A magány/társaság egy adottság, nem igazán az utazásról szól. Vagy van társaságod, vagy nincs. Ha van társaságod, akkor vagy tudnak/akarnak utazni, vagy nem. Vagy oda akarnak utazni és azokra kíváncsiak, ahova te is mennél, vagy teljesen másra kíváncsiak. De ha te utazni akarsz, el akarsz valahova jutni, meg akarsz valamit nézni és elég erős a késztetésed, hogy el is érd ezt a célodat, akkor akár teljesen mindegy is lehet, hogy van-e hozzá társaságod, vagy nincs.

Az is egy jó és fontos mondás, hogy maga az út a fontos, nem a végállomás. Sok esetben sokkal fontosabb élmény tud lenni maga az utazás, a folyamat, ahogyan eljutsz valahova, mint maga a végcél, ahova megérkezel és kipipálod, hogy na itt is voltál. Például olyan emberekkel is rosszabb utazni, akik csak sok helyszínt ki akarnak pipálni, esetleg szelfiznek egy új háttérrel is és már rohannak is tovább a következő helyre, ahelyett, hogy megélnék a pillanatot, hogy ott vannak valahol, átélnék a hely hangulatát.

Például ezért is van sok vita a hétvégi utazók között, akik rövid időbe próbálnak sok élményt belezsúfolni, meg azok között, akik inkább életvitel szerűen utaznak. Egyre gyakoribb pl. a digitális nomádság, hogy valaki home office jelleggel dolgozik, de nem otthonról, hanem egy szállodából, vagy kávézóból és ugyan a hétköznapjait munkával tölti az utazás alatt, viszont, ha vége a munkaidőnek, akkor nem a megszokott közegben zötykölődik haza a munkahelyéről, hanem kimegy a tengerpartra, élvezi a történelmi romokat, vagy akármit, ahol éppen van.

Inspirációként érdekes olvasmány lehet a backpacker.hu bloggerének, Víg Borinak: Hogyan menjünk világgá című könyve, amiben sok inspiráló és tanulságos tapasztalatát leírja, hogyan lett irodai munka mellett hétvégente utazgatóból főállású utazó. Vannak, akik nem szeretik őt és a könyvét, szerintem érdekes és tanulságos történet, ami inspiráló is lehet az egyedül utazásban. Többek közt az egyedül utazás veszélyeiről is ír, de ez egy összetett téma.

Szerintem a félelmek inkább az ember fejében vannak és aki fél, azt az objektív biztonság sem biztos, hogy képes meggyőzni róla, hogy a félelmei alaptalanok. Más meg lehet, hogy ott sem fél, ahol volna mitől, mert akár fel sem fogja a veszélyeket. Ennek is lehet az oka eltérő veszély érzet, nyelvi korlátok, bármi.

Különösen érdemes a negatív tapasztalatokkal nagyon óvatosan bánni, mert nagyon könnyű téves következtetéseket levonni. Ha nagy ritkán utazol és akkor történik valami kellemetlenség, az ember hajlamos tévesen az utazással párba állítani a kellemetlenséget, pedig statisztikailag sokkal kisebb az esélye/gyakorisága, mint bármilyen más kellemetlenségnek otthon, ahol arányosan sokkal több időt töltesz. Sokan félnek a repüléstől, pedig számtalan statisztika igazolja, hogy a repülés sokkal biztonságosabb, mint a közúti közlekedés. Mivel utazás közben koncentráltan sok minden történik veled, óhatatlanul előfordulhatnak kellemetlenebb helyzetek, de nem szabad ezekből általánosítani sem az összes utazásra, sem egy-egy úticélra, közlekedési formára, vagy bármi másra. Érdemes persze megfelelően felkészülni, megismerni a helyi kultúrát, szokásokat, felmérni a kockázatokat, stb.

A nyelvtudás hiánya komolyabb gond lehet utazás közben, de ez is nagyon egyedi. Van, akit pl. nyelvtanulásra motivál az utazási vágy. Annyira menni akar, hogy ez kellő ösztönzést ad hozzá, hogy megtanulja az adott nyelvet. Van, aki kevésbé jön zavarba a nyelvtudás hiányától és úgy is megérteti magát kézzel-lábbal magyarázva, hogy egy szót sem tud. Más hiába tanul nyelvet évekig, akkor se mer megszólalni, mert attól fél, hogy nem beszél elég jól. De ez mind csak az emberek fejében van. A másik általában próbál megérteni és ha adsz neki esélyt rá, akkor többnyire sikerülni is szokott valahogyan. Sok útikönyvben pl. van egy mini szótár a legfontosabb kifejezésekből, amikre akár mutogatni is tudsz, ha nem tudod, hogyan kell kiejteni. Hallottam már olyan utazóról, akinek kis füzetben, másnak pólón van egy rakás piktogram a leggyakoribb dolgokról, így a megfelelő piktogramot mutogatva szinte mindenki megérti, hogy épp kórházat, szállodát, éttermet, vagy wc-t keres.

Ahogy már írták, elsőre érdemesebb kisebb távolságba, rövidebb időkre, minél kisebb kulturális különbséggel utazni. Eleinte csak néhány napra, közelebb, aztán lehet azonos helyen hosszabb időt, vagy nagyobb távolságban előbb rövidebb, majd hosszabb időt tölteni.

Ha a magánnyal, egyedül utazással komolyabb gondjaid vannak, akár belföldön is lehet kezdeni a kísérletezést, ahol nyelvi és kulturális különbségek egyáltalán nincsenek, ugyanaz a pénz, kultúra, minden, csak a helyet nem ismered. Belföldön is rengeteg csodálatos hely van, ami eltér az otthonodtól. Alföldről hegyekbe, hegyekből Alföldre, vagy tavakhoz utazni, stb. Aztán lehet fokozatosan növelni a távolságot és egyre idegenebb helyekre merészkedni. Pl. határon túli magyar területeken esélyes, hogy kevesebb nyelvi problémád lesz, viszont láthatsz olyan tájakat, amiket Magyarországon már nem. Ausztria, Horvátország könnyen megközelíthetők.