Van még olyan aki hozzám hasonlóan még életében nem nyaralt külföldön?

nem selejt vagy, csak behatárolták a fejődésed a gyerekkori körülmények és azóta sem tudtál túllépni ezeken.

nem megbántani, vagy sértegetni akarlak. nem rosszindulat vezérel, de te kérdezted a véleményünket.

szerintem ezzel kevesebb vagy, de csak sajnállak érte, nem lesajnállak. nem nálam vagy bárki másnál vagy kevesebb emiatt, hanem annál, aki lehetnél ezekkel az élményekkel. viszont mivel nem ismered, talán még elképzelni sem tudod a lehetőségeket, amik benne rejlenek, így nehéz lenne elmagyarázni is, illetve belátod, hogy mi mindenre lehetnél képes és hol tarthatnál, ha nem így alakultak volna a dolgaid.

a korai szocializációd annyira lekorlátozott, hogy már a lehetőségéről, igényéről is lemondtál. pont úgy, mint a kiselefánt, akit egy marha erős lánccal kikötnek egy vastag cölöphöz és úgy nő fel, hogy ezt a köteléket ő nem tudja eltépni, hiába próbálja, így mire nagy és erős felnőtt elefánt lesz belőle, aki már simán el tudná tépni az erős láncot is, addigra bőven elég egy vékony kötéllel kikötni, hogy jelezzék neki, hogy kikötötték. gyerekkorában annyira megtanulta, hogy már eszébe sem jut megpróbálni...

az utazás a világ nagyobb részének megismerését, élmények, személyes benyomások szerzését jelenti. gazdagodik tőle az ember tájékozottsága, elméje és a lelke. na persze azé nem feltétlenül, vagy legalábbis nem olyan mértékben, aki csak azért utazik, hogy elmondhassa magáról, hogy utazott és menőzhet vele mások előtt. de még az övék is jobban annál, aki egyáltalán nem is utazik.

persze a tudás és információ, sőt az élmények egy része is befogadható más módon is. hiszen tanulmányozhatsz festményeket, szobrokat, épületeket, tájakat könyvekben, fényképeken, fimeken is. olvashatsz más kultúrákról, akár kalandokról is. de azért egészen más személyesen járni valahol, magadnak megtapasztalni a dolgokat, mint csak mások elmondásán, közvetítésén keressztül.

na meg ahogy mondani szokták, nem a végcél számít, hanem maga az utazás. a legtöbb esetben nem az az igazi érték, hogy eljutottál valahova megnézni a valamit, hanem az út, amin végighaladtál közben, amilyen élményeket szereztél, az emberek, akikkel találkoztál közben, a dolgok, amiket megtapasztaltál. amik alakítják a személyiséged, világnézeted, értékrended, gondolkodásodat.

nem kell, csak lehet. normális vagy így is! így sem vagy semmivel kevesebb másoknál. csak a lehetőségeidnél. nehéz, sőt lehetetlen volna röviden megmondani a tutit, ami garantáltan segít és minden (általam rólad ismereten) körülnény közepette is örökérvényűen igaz. egy ilyen próbálkozás csak arra jó, hogy legyen mibe belekötnöd neked, vagy másoknak, hogy de ez akkor nem igaz, amaz emekkor nem igaz, szóval értelmetlen/hülyeség, amit írok. nincsenek univerzális válaszok. az ember, az élet és a világ irtó összetett. megpróbálok azért valamennyire választ is adni, de előre kell egy pár dolgot bocsátanom.

mivel te így nőttél fel, így élsz nagyon régóta, egyáltalán nem biztos, hogy könnyen menne a változás. valószínűleg (eleinte pláne) kellemetlen volna változni, hiszen bizonyos dolgokat, sőt egyre több mindent máshogyan kéne csinálnod. ha te nem érzed a belső késztetést ezekre, nem akarod, akkor minek küzdenél vele? ha nincs olyasmi, ami rákényszerít, vagy minimum erősen ösztönöz erre, akkor sokkal könnyebb lehet feladni, vagy már bele sem vágni. a legtöbb életmód váltással (étkezési rend váltás, fogyókúra, sport, egészségesebb életmód, dohányzásról, alkoholról leszokás, stb) még annak ellenére is felhagy, kudarcot vall a legtöbb ember, hogy akarják az eredményét, csak az oda vezető út és munka nem tetszik nekik. ha még a végcél sem lebeg előtted, hogy te el akarod ezt érni, akkor még nehezebb lehet. és nem is biztos, hogy szükséges erőltetni.

hiába lehetséges, ha sok és nem mindig kényelmes dolgott igényelne, aminek te nem is érzed szükségét, nem érzel rá késztetést, akkor nem biztos, hogy neked megérné az erőfeszítést.

sőt, ha azzal a mentalitással vágsz bele, hogy te ebben nem hiszel, nem érdekel, nem akarod, rád erőltetik az egészet, akkor nagyon könnyen előfordulhat, hogy csak a kételyeid igazolását találnád meg és az lenne a konklúziód, hogy "na tessék, megpróbáltam, mégse jobb semmivel".

Harry Ford azt mondta, akár a sikerben, akár a kudarcban hiszel, mindenképp igazad lesz. azt találod meg, ami keresel. ha annak az igazolását keresed, hogy máshol se éreznéd jól magad, így is lesz. ezért felesleges bárhova elmenni.

ha te boldog vagy így és semmiben nem vágysz többre annál, amid van, akkor minek? ha most boldogtalan vagy, nem találod a helyed, nem tudsz mit kezdeni az életeddel, akkor már lehet, hogy ez megoldás lenne - de az is lehet, hogy egészen más a problémád (ha van) és egyáltalán nem biztos, hogy ez megoldaná. sokan például a problémáik (magány, depresszió, stb) elől menekülnek az új élményekbe, új helyekre és ők nagyon gyakran csalódnak ebben, mert az ilyen utakra pont azok a problémák a legállandóbb utitársak, amik elől menekülni próbál az ember. ideig-óráig lehet, hogy sikerül megfeledkezni róla a sok újdonság és élmények közepette, de amint valami nem jól alakul, nem annyira ingergazdag, stb, rögtön előjönnek, amiket otthon nem sikerült megoldani.

ha tényleg nyitottan, érdeklődve, őszinte kíváncsisággal vágnál bele, akkor akárhol el lehet kezdeni. nyilván nem minden ugyanúgy működik mindenkinek. nagyban meghatározza, hogy te honnan indulsz, mi az ami most érdekel, foglalkoztat. ezek mentén és leginkább szeméyre szabottan lehet értelme elindulni.

kérdés persze az is, hogy csak külföldön nem voltál, vagy itthon sem szoktál utazni, kirándulni, szép tájakban, természetben gyönyörködni, új embereket megismerni, stb. ha az ilyesmi itthon sem érdekel, máshol se biztos, hogy jobban le fog nyűgözni. ha nyitott vagy ilyen válozásra, akkor mindenképp itthon érdemes kicsiben elkezdeni megismerni, hogy képes-e ilyesmi hatni rád.

ha pl. az épületek, vagy gépek jobban érdekelnek a természetnél, akkor ilyesmik mentén lehet érdemes elkezdeni új dolgokat felfedezni. ezt is érdemes itthon, de az újdonságokra nyitottan megközelíteni. olyan helyeket keresni, ahol az eddig megszokottakól eltérő mennyiségbe, méretben, formában, kivitelben, stb. vannak olyasmik, amik érdekelnek.

az se mindegy a külföldi utazásoknál, de már az előkészítésénél sem, hogy beszész-e nyelveket. ha nem, akkor pl. érdemes lehet magyar lakta határon túli területekre menni, ahol többen/sokan beszélnek magyarul, így könnyebb lehet boldogulni, jobban otthon érezheted magad, mégis olyan tájakat, kultúrákat, értékeket találhatsz, amiket itthon nem és már ez is sokat segíthet új élményeket szerezni és megérteni, mik lehetnek az előnyei az utazásnak, hátha aztán nem éred be ennyivel.

Nincs veled baj, én is ilyen vagyok, sokáig pénz se lett volna rá, még a tetőt megjavítani se, nemhogy bulikra, meg zsebpénzre...

A középiskola alatt Horvátországban mentünk testvériskolához, városnézésre, nem tengerpart,... ez volt az6 első, h külföldön voltam, 2 napra... majd egy évvel később Erdélybe is így, azóta sehol, én ha mennék, akkor az valószínű emigrálás lesz, nem jönnék vissza!

En kb 18-20 evesen jartam eloszor kulfoldon de csak a szomszedos orszagban es aznap jottunk is haza. Olyan igazi nyaralas amikor elmegyek tobb napra, hetekre az csak kesobb volt. 25 evesen jartam amerikaban es most ott is lakom. Na azota volt hogy elmentem itt helyben nyaralni de az itteni szemszogbol nem kulfold mert itt lakom, csak a szomszedos allamba mentunk nehany napra.

Regen en sem vagytam kulfoldre. A szuleimnek nem volt ra penze mert apam alkoholista es mindent penzt eliszik. Amikor elkezdtem dolgozni akkor meg mas volt a fontosabb, nem az hogy lemenjek a horvat tengerpartra(ahol azota sem jartam).

Nekem az utazás a drogom, elképzelhetetlen az életem nélküle. Egyetértek a 11-es hozzászólóval: Nem vagy sem selejt, sem értéktelen, egyszerűen kevesebb vagy annál, ami lehetnél. Élményekkel, tapasztalatokkal kevesebb. De ha te így boldog és elégedett vagy, akkor nincs semmi tennivaló, éled az életed tovább.

Számomra elképzelhetetlen, hogy olyan emberrel éljek együtt, akinek nincs igénye kimozdulni itthonról, de nem is választottam magamnak ilyen párt. Ha te is megtalálod azt a partnert, aki hozzád hasonlóan otthonülő, akkor harmonikus lesz a kapcsolat is.

"Néhány nőnek ma már egyenesen alap a külföldi nyaralás."

Ne ilyen nőt keress és nincs probléma.:-)