Miért kell még mindig ezzel etetni a gyereket?

20: << Utólag átolvasva már látom, hogy nem arról szól, >>

Akkor maradhatunk annyiban, hogy a saját fóbiáid miatt bele offoltál egy olyan kérdésbe, ahol se a kérdés, se a rá adott válasz NEM a te személyes fóbiáidról szólt? Köszönöm.

Vigyázat, mert most sok az átlagostól eltérő dolgot fogok írni. Még csak véletlenül sem kell elhinni. (Bár nekem alapvető elvem, hogy semmit sem szabad elhinni, hanem azért ajánlott a vonatkozó dolgokat úgy végiggondolni, hogy ideiglenesen feltételezzük, hogy a dolgok 100%-osan úgy vannak, ahogyan a másik mondja, tehát gyakorlatilag új nézőpontot alakalmazni, és az így leszűrt eredményekből a számunkra elfogadhatókat beépíteni a saját meglátásainkba, valamint, mivel így jobban megértjük a másikat, hatékonyabban láthatjuk meg az ő álláspontjának hibáit -ezt azért írom ide, mert az össszes létező fórumon, amivel találkoztam, sokan elzárkóznak ettől a lehetőségtől.)

A karácsony egy születésnek az ünnepe. De nem Jézusé, hanem a Fényé, mivel, habár ez a legsötétebb nap (a "Nap"/ "Tűzmadár"/ "Főnix"/ magyar őshagyományban: "Kerecsen" [vö. "karácsony"] "halála"), egyben innentől kezdve minden nap egyre fényesebbé válik- a Nap egyre tovább van fent (a "Nap újjászületése"/ a "Főnix újjászületik hamvaiból") (kb. december 24. a téli napforduló -pontosan, az északi földtekén: decembre 21., esetenként 22.). Tehát meg(/újjá)születik a fény, és ezt ünnepeljük. És a fényhez az ember pozitív dolgokat kapcsol tudatosan és tudattalanul is. A fény áld [ad], jó dolgokat ad, életet ad, szeretetet ad stb., ad, tehát ajándékoz (ráadás: a tudás/ értelem fénye). És ezek nem kis dolgok, ünnepre adnak okot.

A nap egyik fontos ábrázolása, jelképe a napkereszt, tehát ki tudja, miért, de a nap így "keresztes" -> "krisztusi" minőséget képvisel. Így a nap születésével, születik a fény, továbbá születik a krisztusi minőség: a Krisztus születése. A krisztusi minőség elhozója (tanítója; ő "tűzzel keresztelt" [no meg Szentlélekkel...]; fontos jelképe a Nap) Jézus volt (nyilván nem az első, de az egyik, és ráadásul az egyik legjelentősebb). Itt az anyagi világban sokkal jobban tudunk azonosulni magasabbrendű minőségekkel, folymatokkal, ha közben valamiféle megtestesítőjére koncentrálhatunk, láthatjuk a szemünk előtt (vö. rituális kellékek, a papok rituális mozzanatai a hívek előtt, stb.). Tehát rituálisan érdemes, szemléletes Jézus születésével szimbolizálni a Krisztus/ krisztusi minőség születését (amit a fény, Nap születése hordoz magában)(még akkor is, ha valójában nem ekkor született). És ezek után szerencsés mindezt nem a felnőtt Jézus, hanem a gyermek Jézus -kis Jézus/ Jézuska- születsével ábrázolni.

Minél nagyobb feneket kerítünk ennek a lélek annál jobban, mélyebben át tudja élni ezt a csodás misztériumot (amely a lélek fejlődésére jótékony hatással van). A közös családi vacsora finom ételekkel egy remek rituálé: nem kell magyarázni, miért... A fa díszítése (akárhonnan terjedt el) egy remek rituálé: az "Életfa" fénybe öltöztetése (macerásabb, de szerencsésebb kis gyertyácskákkal tenni ezt), az ajándékozás is remek rituálé: a szeretetteli adás, adakozás, áldás, ajándékozás, a szeretetünk átadása egy "megtestesítővel" (maga az ajándék). Az ajándékozás rituáléjának elanyagiasítása is remek dolog: egy remekbeszabott szemétség, ami pont az ellenkezőjévé fordítja a dolgokat, mint amik valójában kellene, hogy legyenek.

Jézus(ka!) megjelenik Szenteste, titokban és ajándékot hoz. Ez a rejtelmesség erősíti Jézus szellemével összekapcsolódóan a krisztusi minőség szellemiségének eljövetelét, misztikus befogadását. Ez hatással van a készülődő szülőre, de még nagyobb hatással a gyermeki lélekre. És annak a néhány karácsonynak a misztikus élménye, amíg még elhiszi a gyermek ezt a "mesét" (ami nem is annyira mese, mert a Krisztus szellemisége ad okot az ajándékozásra, és a "Krisztus is ajándékoz: "Fényt, szeretetet""), örökre beívódik az ember lelkébe és jótékony hatást gyakoról.

Saját élményből építkezem, mert már egy ideje nincs boldog karácsonyom, de még mindig átjár az ünnpek alatt az a misztikus, boldog, szeretetteljes érzés, ami akkor keletkezett, amikor kicsiként még hittem a mesében.

Persze a különböző vallások, vallási irányzatok- már amelyik- (no meg a kapitalizmus is már 1-2 évszázada) a saját felfogásuk, érdekeik mentén ferdítgettek itt-ott ezen a hagyományon/ misztériumon/ rituálén. (Ami persze nem jó!)

"Miért nem lehet azt mondani simán,hogy ez a szeretet ünnepe és ilyenkor megajándékozzuk egymást." - Azért, mert, ahogyan fent leírtam, úgy teljes a misztérium, úgy lehet a leginkább azonosulni az ünnep szellemiségével, úgy lehet a legjobban átélni, úgy a leghatásosabb.

FONTOS MEGJEGYZÉS!!!: Olvasd el az 1. bekezdést! ;)