Felnőtt nők, feleségek, Ti milyen ajándékot kaptatok a férjetektől, párotoktól?

EMBER - ÁLLAT

Azért van egy kis különbség, nem gondolod? A ha a gyerekedről lenne szó, nem is gondolnék másra, csak hogy meggyógyuljon, mindent megtennék érte.

Ha jól van a gyógyszerektől és nem szenved, akkor természetesen nekem se jutna eszembe a lehetőség, hogy el kéne altatni.

Szegény kutya, remélem meg fog gyógyulni... tudom, írtad hogy nem fog, de hátha mégis...

Állatbarát vagyok,nagyon is,de ilyen esetben én is elaltatnám ha ennyi sokba kerülne a gyógyszerre,mivel azért ennyire nem tehetnénk meg.Ha gyerek,akkor meg érthető,még szép,hogy minden pénzt meg ér.

Vesztettem már el 13 éves kutyát,tudom milyen a ragaszkodás.De nem engedhettem volna meg magamnak ekkora költségeket ha az kellett volna,hogy éljen még! :\

Ha beteg,akkor jó formán így is úgy is valami módon szenved,mi azt nem érezhetjük amit ő,ha tünetmentesnek is tűnik külsőleg...

Róla beszélünk.

[link]

Itt nagyon beteg volt:

[link]

Itt már jobban van. Nézzétek a kutyatársát is, neki benne nagyobb a szeretet, mint legtöbb emberben.

[link]

Amíg nem szenved, nem fogjuk elaltatni, még ha zsíros kenyeret eszünk hónapokig akkor sem! Nekem az, hogy felelősséget vállaltam egy állatért ezt jelenti!

Igazad van. Én is sajnálom, csak azt hangsúlyozom, hogy én nem fizetnék ki ennyit. Persze valaki jobban, valaki kevésbé kötődik a kutyájához. Nekünk egy labradorunk volt, sok jót olvastunk a fajtáról, azért vettünk egyet. Állandóan elszökött, persze szeretett játszani meg sétálni, de abszolút nem kötődött hozzánk, tökmindegy volt neki hol van, állandóan kóborolt. Egy nap elszökött, azóta sem láttuk. Ő is 2-3 éves volt.

Lehet ez nyomta rá a bélyegét arra, hogy nem költenék sokat kutyára. Ha tényleg szerető, hűséges lett volna, akivel jól lehet kirándulni, akkor másképp gondolkodnék biztosan, de ilyen makacs és ravasz állatot még nem láttam, le se sz*rt minket miután megkapta a kaját, pedig rendesen volt nevelve.