Miért van a karácsonyi készülődés, sütés-főzés, takarítás negatív dolognak beállítva?

"Nem szoktunk ezen idegbetegeskedni a férjemmel, de sokszor olvasom, hogy más igen, és nem értem, miért?"

Miért nem az adott illetőt kérdezed meg aki idegeskedik rajta? Másfelől ez olyan kérdés, hogy írhatnád azt is, hogy nyáron te vidáman sütkérezel a napon, más depresszióval szenvedő meg behúzódva sír a szobájában ... mégis miért? Vélhetően nem mindenkinek volt boldog karácsonya gyermekkorában, sem felhőtlen a családi viszonya, ebből kifolyólag stresszesebbnek éli meg ezt az ünnepi időszakot

Tudod, van, aki rendesen megszervezi az egészet, és közben jut ideje ünnepelni, a gyerekkel, párjával, családdal együtt lenni, lazánjól érezni magát, meg vannak olyanok - és ök a többség, ahol az egész arról, hogy az anya milyen "hös", mert már napok óta takarít, süt, föz, hullafáradt, ideges, stresszes, ordibál mindenkivel, mert "muszáj" mindent neki csinálni, 5-6 embernek egy lakodalomnyi kaját készít, utána meg azon óbégat, hogy mennyi megmaradt, mi legyen vele, stb. - a család meg szenved a hülyesége miatt.

Nálunk tök laza az egész, a takarítás eleve nem nagy szám, mert eleve rend van, csak az aktuális normál program van ilyenkor is, a sütés-fözés is megszervezett, egyetlen nap sem hajtom magam halálra, nem fözök ipari mennyiségeket, nem fözök sok félét, és az egész teljesen nyugodtan megy, minden stressz meg kapkodás nélkül. Amikor meg a család jön, akkorra van idöm velük beszélgetni, ünnepelni, nem pedig a könyhában kapkodok meg stresszelek.

Nekem pl. gyerekkorban boldog karácsonyaim voltak. Akkor ugye meg sem fordult a fejemben, hogy ezért a szüleim tettek nagyon sokat, hogy így legyen. Mi nem rokonizáltunk karácsonykor, csak mi négyesben (anyu, apu, tesóm, én) voltunk addig a 3 napig (nagyszülőkkel, unokatesókkal már előző héten megtörtént az ajándékozás).

Karácsonykor tényleg minden szép volt, feldíszített lakás, finom kaják, még egy indulatos szó sem, klassz volt.

Felnőtt fejjel szembesültem vele, (mikor már saját családom lett), hogy ezt már mindet nekem/nekünk a férjemmel kell megteremteni. És őszintén, így már nagyon strapás volt. Más azon az oldalon állni, hogy gyerek (kamasz, otthon lakó fiatal felnőtt) vagyok, amikor csak kapni kell, és más az, amikor nekünk kell odateremteni a dolgokat, szervezni, vásárolni, intézni, nem sorolom. Őszintén mondva, mi is szépen összehoztuk mindig, de nekem a varázsa soha nem jött vissza (az a gyerekkori). Akkor sem, amikor saját gyerekem lett, akit imádok, férjem is rendes, szóval nem ezen múlik, a karácsony akkor is egy nyűg volt már.

Mi megfogadtuk, hogy ha a lányunk külföldön lesz karácsonykor, akkor onnantól nem tartunk karácsonyt, az a 3 nap is olyan lesz, mint a többi. Mint egy hosszú hétvége. Most lesz először így, távoli országban él a férjével, mi ketten pedig elengedjük ezt az ünnepkört, csak lazulunk.

Még annyit fűznék hozzá, hogy nem mindegy a munkahely sem. Én pl. szabadúszó vagyok, de nekem a dec.20. még kemény határidő a munkámban. Nem éppen a ráhangolódást segíti ez sem (nyilván mások munkája sem).

Nekem nem negatív, szóval én se értem.

Ellenben a karácsony előtti napokban nagyon stresszel, hogy tele vannak az áruházak hömpölygő embertömeggel. Rémálom.

Sokan dolgoznak 23án 24 én ,így nekik nyilván kapkodás. Nálunk messze is vannak a rokonok, szóval ha magunknak is akarok sutit vagy vinni akkor szintén lehet kapkodni mert abban a par napban 2 fele kell utazni. Mondjuk nem szoktam kiakasztani magam rajta, de nem olyan nyugis mint akik egy varosba laknk es csak atugranak egymashoz.

Egyebkent en sme ertem a nagy felfordulast, szerintem inkabba kornyezetnek akarnak megfelelni. Nalunk anyu is szokott sultestalat rendelni hogy ne kelljen annyit fozni. Akinek nem tetszik nem eszik.

Sokak eleve mártír típusok, vagy valóban here a férjük, egyedul azért nehéz mindent megvenni, altalaban elvaras még a férj csakadjanak az ajandekarol is a felesegnek gondoakodni..hát így persze h agyf.sz az egesz..

A sutemeny meg kaja aradatot nem ertem, persze süssenek de en sem ertem anyos minek sut annyi bejglit, amikor anyameknal is azt esszuk, naluk is..vinni foleg nem akarok haza. Az meg eszebe sem jut h esteleg en is kiprobalnam, de nyilvan nem fogok en is azt sutni..es akkor még ott a többi..

Jó nektek, én a nettó idegbajban nőttem fel kb, semmiről nem szólt már 20-ai hét, mint a nincs idő, rohanás, ezer dolog, mert ofc mind a 25 rokont kell hívni 25-ére (WHY????)

Anyám nem tudott időt beosztani, így még nagytakarítani kellett, függönyt mosni, sütni legalább 5 félét...

És minden átkozott nap ment a kiabálás, a vita, hogy nem leszünk kész, úristen, jézus, rhadjon meg az ünnep, és a társai.

24-e ugyanez pepitában, mintha pontban délben kellene ebédelni és pontban fél hétkor vacsorázni, meg a fát állítjuk, de jaj, még egyszer porszívozzunk fel....

Sok nő teljesen megőrül ilyenkor. Nevetséges.

Én kitakarítok 23-án, felmosok (akkor már áll a fa is), kiveszem a húst a fagyóból, bepácolom, 24-én készítek max. EGY süteményt és ennyi.

NEM hívok rokont, kettesben ünnepelünk, csendben NYUGALOMBAN.