Szomorú voltál a középsulis ballagásod után? Sajnáltad, hogy ott kell hagynod az önfeledt tini éveidet?

Én nagyon szomorú voltam. A sulim király volt, jók voltak a tanárok, az osztálytársaim annyira nem érdekeltek, de azért ők is elmentek. Komolyan fontolgattam, hogy visszabuktatom magam, csak hogy tovább járhassak. Így utólag visszagondolva meg kellett volna tennem. Semmit nem vesztettem volna vele. Az egyetem egy fos volt csak az időmet pazaroltam ott, és még csak össze sem barátkoztam senkivel. Dolgoztam is ami szintén tök fos volt. Az ember a belét kifutja egy kis pénzért, amit aztán nincs ideje sem energiája elkölteni. Az ember úgy érzi néha, hogy a felelősség, meg az elvárások összeroppantják. Állandó stressz, meg fáradtság. Persze, valószínűleg ha az embernek olyan munkája van amit szeret akkor ez nem ilyen, de ahhoz, hogy olyat találj nagy szerencse kell, nem is kicsi.

Az életben csak a változás állandó, örültem hogy egy új kihívás vár rám és megkezdődik az életem.

Én mostanában fogok elballagni, és szerintem vegyes érzelmeim lesznek. Az iskolát alapvetően jó lesz itthagyni a sok szenvedés, megaláztatás után ami ott ért, viszont amiatt kicsit szomorú vagyok, hogy nem sikerült összebarátkoznom senkivel. Nem sikerült normális kapcsolatokat kialakítanom. Járnék én még szívesen középiskolába, csak nem ilyen körülmények között, hanem hogy én is boldog és vidám lehessek ott a közösségben, mint a többiek.