Szomorú voltál a középsulis ballagásod után? Sajnáltad, hogy ott kell hagynod az önfeledt tini éveidet?

Egyáltalán nem. Utáltam. Ha azok kellettek, hogy legyenek az önfeledt tini éveim, akkor én egy ritka elcseszett példány vagyok, mert olyan rosszul még nem éreztem magam, mint 14-18 éves korom között. Nem is részletezném, mert még úgy tűnne sajnáltatom magam. A lényeg, hogy van párom, már saját magam irányítom az életem, és 21 éves ,,felnőtt" ember vagyok, egyetemre járok, és van különbség jócskán, hogy azóta, hogy érzem magam. Pozitív irányba. Persze az egyetem sem álom, nem akarok illúzióba ringatni senkit, de legalább már felnőttnek tekinthető az ember, és saját magáért felelős, el tudja dönteni mi a jó neki stb.

Sőt...ahogy túl voltam az érettségin, és elhagytam az iskola épületét a szóbelik és az eredményhirdetés után, olyan felszabadult boldogságot ritkán éreztem. Életem egyik legszebb pillanata. Kicsit sem voltam szomorú, inkább nagyon boldog, és örültem, hogy nem látom már az osztálytársaimat (nagy részüket).

Nem. Utaltam a gimit, orultem, hogy kiszabadulhattam onnan. Persze volt olyan osztalytarsam, aki sirt is, mert o szerette azt a helyet/kozosseget.

Hu, elso, mi nagyon hasonlitunk. (3-as voltam)

Megnyugodtam, hogy nem én vagyok így egyedül.:) Mert mindig, mindenki csak azt hajtogatja, hogy azok kellenek hogy legyenek a legszebb évek az életben stb. AZ tény, hogy bizonyos szempont (tanulás) könnyebb dolgom volt, meg szerintem mindenkinek, mint most egyetemen. Pl, ha benne vagyok egy nehéz vizsgaidőszak közepén, akkor visszasírom az érettségit, hogy ehhez képest de könnyű volt. De maga a közösségi élet, ami miatt sokan szeretik a gimit, hát az említésre sem méltó, annyira rossz élményekkel tarkított, és kudarcos volt ott számomra... Ilyen téren kimaradt nekem 4 év az életemből. Rémes volt.

Én szerettem a gimit, de vágytam, hogy önálló keresetem legyen. Szebbnek képzeltem el a felnőttek világát. 33 éve is nehéz volt megfelelő munkahelyet találni. Évnyitókor irígyeltem a középiskolásokat. Utáltam egy pár tantárgyat, örültem, hogy nem kell többé azokat anulnom és dogát írnom.

Én most ballagok a hó végén,nem tudom mit fogok csinálni a kis társaságunk biztonsága nélkül...utálom ezt az időszakot,szívesen maradnék még egy-két évet,biztos,hogy szomorú leszek a ballagás után.

Egyáltalán nem.Nem volt bajom vele, szép időszak volt de a végére már nagyon untam.Azóta egyszer sem mentem vissza az épületbe sőt azt sem tudom hogy megvan-e még.