Egy fekete lyuk szingularitását hogyan kell elképzelni?

Jelenleg senki nem tudja, hogy a szingularitás hogy néz ki. A matematikai modell nulla (pontszerű) méretre és végtelen sűrűségre utal, ennél tovább még nem jutottak a tudósok.

(A spagetti hatás az odaúton érvényesül. Mire eléred a szingularitást, már nem is létezel.)

Nagyon sok furcsa dolog van az eseményhorizont alatt, amit még talán le lehet írni a fizikával.

Pl. ahogy esel befelé, minden fényt felülről látsz. Amikor még kívül vagy, látszólag a csillagok elkezdenek tömörülni a fölötted levő pont köré. Mikor már beérsz, az egész látóhatár a fejed fölött helyezkedik el.

Ha kergetsz egy másik űrhajót, annak a képét is a hátad mögött látod.

Szemből nem jön semmi fény, mert az esik befelé a lyukba.

Maga a szingularitás LEHET, hogy úgy néz ki, hogy 3 húr összekapaszkodik gömb alakban, aminek a mérete a Planck-méret, tehát nem nulla - és erre tapad rá az összes többi húr, ami valaha is beleesett.

> „Ha kergetsz egy másik űrhajót, annak a képét is a hátad mögött látod.

Szemből nem jön semmi fény, mert az esik befelé a lyukba.”

Ez a gondolat Dávid Gyula fizikustól, adjunktustól és ismeretterjesztő előadótól származik egy pillanatnyi elmezavarából, és minden részletében úgy marhaság, ahogy van. (Nem véletlen, hogy ezek a dolgok nem jelennek meg angol nyelven: logikusan nem is lehet erre jutni, csak hibásan/betépve, rajta kívül még nem is sikerült senkinek.)

-- --

Az áltrel modell szerint ha az ember átlépte az eseményhorizontot, utána az ő univerzuma S^2 x I topológiájú: egy adott egyenes mentén végtelen a kiterjedése (egyik irányba találhatók azok a cuccok, amik időben előtte estek a feketelyukba, a másik irányba meg azok a cuccok, amik időben utána estek bele), az egyenesre merőleges irányokban meg önmagába zárul a tér. Azaz ha elindul az egyenesre merőlegesen, akkor visszaér oda, ahonnan indult.

Eggyel kevesebb dimenzióban S^1 x I, vagyis egy henger lenne a topológiája az univerzumnak belül. El lehet képzelni egy hangyát a söprűnyélen, kb ugyanilyen az univerzuma egy fekete lyuk horizontján belül élőnek is, csak eggyel több dimenzióval.

Egy ott élő űrhajós azt érzékeli, hogy az egyenesre merőleges irányban megy össze az univerzum, és véges sok, t mennyiségű idő alatt kisebb lesz az univerzum kiterjedése abban az irányban, mint egy proton átmerője, így az űrhajósunk t időn belül biztosan meghal.

Hogy ez után mi történik, arról nem szól a fáma. Gondolom úgy tudod elképzelni, mint az előbbinek a határesetét, azaz egy olyan univerzumot, amely egyik irányba végtelen hosszú, rá merőleges irányban pedig egy 0 sugarú gömbfelület.

Ha megnézel más jelenségeket is, akkor azoknak is tudod venni a határértékét, pl lehet hogy olyanok jönnek ki, hogy ennek az univerzumnak bármely 2 pontja között az idődilatáció végtelen (egyre nagyobb számok hatáértéke), meg, végtelen nagyságú erők hatnak a benne levő dolgokra, meg hasonlók. Ha valamire kíváncsi vagy, akkor megnézed a szingularitás közelében, és veszed a határértékét \o/

Ez a fenti egy tisztán geometriai leírása a Schwarzschild téridőnek. Nyilván a feketelyukak nem ilyenek.

"Dávid Gyula"

Egy biztos: fényt csak kívülről látsz. Akárhonnan is indult az a fény, hozzád a külső irányból fog érkezni.

Lehet, hogy nem látod az előtted levő űrhajót, mert a fénye nem ér el téged soha.

Az utak pedig MIND spirálban befelé vezetnek. A fény útja is.

Igen, ez a részlete is úgy marhaság, ahogyan van.

Az előtted haladó űrhajó hátsó lámpájának a fénye nem valódi spirál alakban fog a lyukba hullani (ha ebben a rendszerben akarod vizsgálni), és történetesen a szemedet hamarabb fogja metszeni mint a tarkódat, tehát a szemeddel fogod látni, nem a tarkóddal.

"a szemeddel fogod látni, nem a tarkóddal."

Ja, akkor semmit nem értettél.

FELÜLRŐL fog jönni a fény!

A lyukkal ellentétes irányból!

Érthető így?

Nem érthető, mert semmi értelme \o/

Lokálisan Minkowski a téridő*, ha lenézek, akkor látom a lábam, ha meg fel, akkor nem látom a lábam. Ez egy tétel. Ennek az ellenkezője egy hamis állítás.

* legalábbis a szingularitástól még messze. Hozzá közel a tér önmagába zárul, de _oldalirányban_, és nem sugárirányban. Tehát az ember (aki talpast ugrott a lyukba) saját magát láthatja maga _mellett_, de felfelé és lefelé minden tök normális.

"de felfelé és lefelé minden tök normális"

Leszámítva a valószínű hullámhossz-változást.

Ami láthatóság szempontjából elég nyomós kérdés nekünk, gyarló halandóknak.

:)