Tulajdonképpen miért nem tud elszökni a fény a fekete lyukból?

Mondjuk ezt Hawking már 1988-ban so-so részletesen leírta Az idő rövid története c. könyvében :)

[link]

Gratulálunk, Ön feltalálta a spanyol viaszt. :-)

Általában az embereknek felületes ismeretei vannak ilyen téren, akik kérdeznek, ötletelnek a témában, azok nem vették le a polcról mondjuk Einstein eredeti művét és nem olvasták el és értették meg elejétől a végéig. Itt is ez a helyzet, nem valószínű, hogy elolvastad, tanultad a relativitáselméletet, nem is érted, de már rögtön kitaláltál egy alternatív „elméletet” – ami valójában csak ötlet, felvetés –, azzal szemben, amiről nem is tudod, hogy mi az. Ezt tükrözi pl. az is, hogy a fotonnak nincs tömege. Nem, ez így nem igaz, a fotonnak nyugalmi tömege, invariáns tömege nincs.

Ebből rendszerint szép nagy kerek hülyeség szokott születni. De van ilyen, mint esetedben, hogy valahogy sikerült félinformációkból azt az ötletet megszületni, amiről tulajdonképpen az általános relativitáselmélet szól. Ez olyan, mint a viccben, mikor a bolondok házában kérdezik a pacienseket:

- Mennyi 5*5?

- Péntek.

- Mennyi 5*5?

- Tulipán.

- Mennyi 5*5?

- 25.

- Nagyszerű, ez hogy jött ki?

- Kivontan a péntekből a tulipánt.

> helyt álló az elméletem és valóban ez történik?

Igen. Csak amíg te vak találgatással jutottál el vas tyúk is talál szeget alapon erre, addig az általános relativitáselméletben, meg az azt követő tudományos eredményekben ez megfigyelésekből, mérési eredményekből, logikus következtetések mentén képletszerűen leírt összefüggésrendszer, aminek csak az interpretációja az, amit te leírtál.

> De várjál; ha a gravitáció csak a tömegre hat, akkor hogyan tudja meghajlítani a téridőt? Elvégre annak sincs tömege...

Ez nemrégiben előkerült egy másik kérdésnél is. Nem a gravitáció hajlítja meg a téridőt, hanem a téridő görbülete az, amit mi gravitációnak hívunk. Nem is a tömeg, de még nem is az anyag hajlítja meg a téridőt, ez sem igaz. Az anyag körül a téridő görbült. A tömeg – nagyvonalakban – annak a kifejezése, hogy az adott anyag, részecske körül milyen mértékben görbült a téridő. Ezt a jelenséget, hogy az anyag, az anyagi részecskék körül a téridő görbült, annak a mindenféle következményét együttesen hívjuk úgy, hogy gravitáció. Nem hajlít itt senki semmit, az már csak egy leegyszerűsített interpretáció.

"Hogy a fotonra hat-e a gravitáció, az itt nem igazán számít. Ami igen az azb hogy az eseményhorizont alatt a szökési sebesség meghaladja a fény sebességétb így a foton túl lassú ahhoz, hogy elhagyja azt."

Ez az egyik értelmezés. És ez inkább a tömeggel rendelkező testekre értelmezhető jól, fényre már kicsit sántít.

De van egy másik, azonos eredménnyel.

Ahogy közeledsz a fekete lyuk eseményhorizontjához, a téridő egyre jobban görbül. A fény meg ugyebár követi a téridő görbületét.

Az eseményhorizonton a téridő görbülete azonos lesz az eseményhorizont görbületével, tehát a fény számára már csak az eseményhorizonton van útvonal. Az eseményhorizonton belül meg még kisebb a görbület rádiusza, vagyis a téridőnek nincs is olyan útja, ami kifelé mutatna, a fény számára nincsen a fekete lyukból kivezető útvonal, csak befelé mutató.

Valójában itt a klasszikus hatással állunk szemben. A világ bonyolult, az emberi nyelv véges, ezért bizonyos szavaknak, szó-összetételeknek sok jelentésük is lehet.

A kíváncsi emberke meg olvas. Nem sorban, ő rögön a vastagját akarja. Az olvasott szöveg zöme ismerős szó, alkot tehát egy mesét a saját tapasztalatai, ismeretei alapján. Fogalma sincs, hogy a mese már egészen másról szól. De mivel a mese tetszetős, meg számára olyan életszerű (milyen legyen, ha egyszer éppen a meglévő tapasztalatai alapján alkotta), ezért meggyőződősévé válik, hogy igaza van. Innentől pedig nincs megállás, jönnek a téveszmék. És erre sok gazember rá is játszik.

Azonban e spanyolviasz feltalálók soha nem fogják elhinni, hogy az iskolát ezért találták fel jó régen. A többi könyv annak kiegészítésére szolgál - eleinte kifejezett vezetéssel. Az emberek döntő többsége nem hiszi el, hogy autodidakta módon csak az emberek rendkívül csekély része jut valamire. A többi vagy úgy marad vagy nekiáll az iskolának. Nincs más út akkor se ha tetszetősnek tűnik.

Azt se egyszerű megérteni, hogy ismerni, érteni, tudni, alkalmazni, ezek rendkívül eltérő jelentésű szavak és sorrendjük nem felcserélhető. Hát még mennyire nehéz elfogadni.