Normálisak a tudósok ősrobbanás ügyben?

Neked fogalmad sincs a tudományról... inkább ne nézz akkor TV-t, mert káros az agyadra.

Soha egyetlen tudós nem állít teljes bizonyossággal semmit.

Fogalmam sincs milyen műsorokat nézel, de a baj nem a tudósokkal van, hanem a felfogásoddal. Nem érted amit hallasz és látsz.

Vannak úgynevezett "tudományos elméletek". Angolszász irodalomban ez scientific theory.

Ilyen például a gravitáció tudományos elmélete, vagy az evolúció tudományos elmélete. Csak és kizárólag ezek azok a tudományban, amit szinte biztosra vehetünk, mert minden mérésből, nagyon sokszor megismételve, és több modellből is pontosan ezek az eredmények jöttek ki.

Az ősrobbanás mint kozmológiai modell, közelít ezekhez, hiszen minden mérésből, és 3 teljesen különböző modellből is pontosan ezek jöttek ki. Ennek ellenére NEM állít a részletekkel kapcsolatban egyetlen tudós sem 100%-ra semmit.

Rengeteg kérdés van még az ősrobbanással kapcsolatban, ami megoldásra vár.

Ezekkel kapcsolatban nyilvános viták folynak, újabb modellek és bizonyítékok tárulnak fel. Soha egyszer nem állította tudós, hogy ez így-vagy úgy történt ezesetben. Akkor te nem tudósokat láttál, vagy bulvár műsort nézel.

Egy kutató számára ez evidens! Alapvetés. Még ha egy vitában el is hangzik egy állítás, bizonyítékokkal, az semmiképp nem megingathatatlan tény.

Ha ezt megérted és elfogadod, akkor teljesen más szemmel nézed majd ezeket a műsorokat. Addig viszont inkább kapcsold ki a TV-t és foglalkozz földi dolgokkal.

Abban igaza van a kérdezőnek, hogy sok tudós nehéz helyzetben van.

Ha nincs szenzáció, nem kapnak pénzt kutatásra!

Itt van pl. ő: [link]

Na, ő már erősen a határon táncol.

Valaha jó tudós volt, de most már inkább ripacs.

És sajnos annyira már nem ragaszkodik a tudományhoz.

Sajnos a "tudományos" ismeretterjesztő műsorok színvonala nem azonos.

Néhol rettenetesen rossz a fordítás, félreérthetőek a szöveg vágások, túlegyszerűsítenek nehezen magyarázható dolgokat stb.

Az ilyen műsorokat nem arra kéne használni, hogy az azokból átjövő félinformációkat próbálod tudásként összerakni, láthatóan sikertelenül, hanem hogy kedvet csináljanak utánanézni, hogyan is van ez valójában.

A legtöbb témára igaz, hogy egy ilyen 40 perces műsorkák még a felszínét sem tudják súrolni a valóságnak. Ahhoz jóval mélyebb információs alapok kellenek, ami ilyen szórakoztató médiába nem fér bele.

Nem, a tudósok nem hülyék. Ha valami ilyen műsorból ezt a következtetést vonod le, az azért van, mert

1. valamit félreértettél

2. valamit egyáltalán nem értettél

3. a rossz műsorösszeállítás, vágás, információmorzsák önmagukban rossz következtetésre vezetnek.

Tessék szépen utánaolvasni, ha ahhoz kevés az időd, energiád, érdeklődésed, inkább hagyd az egészet, mert a jelen információgyűjtési módszered csak butaságokhoz vezet.

> Tudjátok nekem az a fő problémám, hogy minden ismeretterjesztő műsort megnézek.

Az önmagában nem probléma. De tudni kell, vagy inkább tudni érdemes, hogy a dokumentumcsatornák ugyanolyan kereskedelmi televíziók, mint az RTL Klub, vagy a TV2. Reklámokból élnek, nézettségre hajtanak ők is. Az ilyen-olyan ismeretterjesztő műsorok ugyanúgy készülnek, mint egy film, egy valóságshow, vagy egy kvízműsor. Hogy egy-egy ismeretterjesztő dokumentumfilm mennyire esik át szakmai lektoráláson, az kérdéses. Elhangozhatnak ilyenekben orbitális hülyeségek is, és lehet áltudományos, konteós témákról is dokumentumfilmnek látszó tartalmat is csinálni.

Még ha korrekt is akar lenni egy ilyen ismeretterjesztő dokumentumfilm, mivel széles tömegekhez igazítják őket, akik erősen laikusok, jól érthető, de annál torzabb hasonlatokkal tudnak néha élni. Most mondok egy kitalált példát: „a bálna olyan nagy állat, hogy nem férne el a legnagyobb kutyaólban sem”. Végül is igaz, csak az a kép, ami a bálnát soha nem látott nézőben kialakul, az eléggé fals lesz, a bálnát nem egészen akkorának fogja gondolni magában, mint amilyen valójában. Ezek az interpretációk mind-mind hasonlatok, és ha nem ismerjük a tényleges helyzetet, nem tudjuk, hogy egy-egy hasonlatban mi az, ami valóban analóg, és mi az, amiben eltér a hasonlat attól, amit leírni kíván, akkor valóban találni fogunk ellentéteket.

Ha valóban korrekt ismeretterjesztést akarsz, érdemesebb inkább előadásokat hallgatni. Pl. tudom ajánlani Dávid Gyula előadásait, van belőlük néhány raklappal a neten, de pl. itt egy lejátszólista egy előadássorozatról:

https://www.youtube.com/watch?v=ThUg4rGjXiI&list=PL2D7D396E1..

Vagy ott az ELTE előadássorozata mindenféle témákkal.

https://www.youtube.com/channel/UCdTGUj9Py1UtLMz-SyxAI0g

Vagy vannak egyetemi előadások:

[link]

~ ~ ~

> Az egyik azt mondja, hogy ez biztosan így történt, míg a másik, hogy sosem lehetünk biztosak semmiben, majd a harmadik meg azt mondja, hogy ez csak elmélet.

Itt lehetnek fogalmi problémák. Pl. az elmélet szónak több értelme van, és egészen máshogy használjuk hétköznapi értelemben, egészen máshogy használjuk természettudományos értelemben. Hétköznapi értelemben sokszor elméletnek hívjuk a meg nem erősített, bizonyíték nélküli hipotézist, felvetést, elképzelést. Természettudományos értelemben meg az elmélet az egyik legerősebb kategória. Az elmélet nem más, mint kísérletileg igazolt, sokszorosan ellenőrzött összefüggések egymáshoz kapcsolódó, konzisztens, ellentmondásmentes rendszere. A „csak elmélet”-nél természettudományos szóhasználatban a „csak” szó értelmezhetetlen. Olyan, mintha beszélnék. A Petőfi utcáról, Kiskunmajsáról, meg Budapestről, majd Afrikáról egyszer csak valaki azt mondaná, hogy az „csak” kontinens. Az a baj a laikusoknak szánt dokumentumfilmekkel, hogy a szóhasználata nem egzakt, soha nem lehet tudni hogy most egy-egy szót terminus technicusként, vagy hétköznapi értelemben használ.

Másrészt itt külön probléma a fordítás. Mivel ezek kereskedelmi csatornák, futószalagon gyártják az ilyen-olyan minőségű dokumentumfilmeket, azért a fordítás is gyakran elsietett, nincs megfelelően lektorálva. Lehet, hogy az eredeti angol kifejezés korrekt, de a magyar fordítás már nem az.

Nota bene a fizikus mér, számol, képletekkel dolgozik. Nem azt mondja, hogy a nagy tömegek vonzzák egymást – ami már ferdítés, mert a kis tömegek is vonzzák egymást, csak éppen olyan kis erővel, hogy ésszerű kerekítéssel ez az erő nullára jön ki –, hanem a fizika azt mondja, hogy F = G * m₁ * m₂ / r². A fizika a fizikuson keresztül ennyit mond. Hogy a fizikus aztán ezt hogyan interpretálja, hogy meséli el, milyen hasonlatokkal, az már egészen más kérdés, az már annyira nem fizika, sokkal inkább irodalom.

~ ~ ~

> Az egyik azt mondja, hogy ez biztosan így történt, míg a másik, hogy sosem lehetünk biztosak semmiben, majd a harmadik meg azt mondja, hogy ez csak elmélet.

Egy kicsit más szempontból nézzük meg ezeket az állításokat. Látsz egy embert, aki nyáron fekete hosszú ujjú felsőben, fekete hosszúnadrágban van, fekete sapkával a fején, az arca kormos, a vállán egy hosszú drót kör alakban feltekerve, a végén egy kefével, a másik vállán meg egy létra.

Aki azt mondja, hogy ez biztosan egy kéményseprő, annak is igaza van. Igen elhanyagolható az esélye, hogy nem az.

Aki azt mondja, hogy nem lehetünk benne biztosak, hogy kéményseprő, annak is igaza van, bár nyáron ritkán rendeznek jelmezbált, de pl. lehet az illető egy színész is, aki valamiért a jelmezében ugrott ki a színházból valamiért.

Aki azt mondja, hogy elméletileg a kéményseprők viselnek ilyen ruhát és ilyen felszerelést, annak is igaza van. Esetleg azt is mondhatja – és ebben is van igazság –, hogy lehet, hogy a jelmezbe bújt ember szakmáját tekintve nem kéményseprő, de itt és most kéményseprővé minősült át.

Mind a három interpretáció, és mindhárom helyes is egyik oldalról, pontatlan is másik oldalról. A tudomány meg ilyenkor nem mesél, hanem mér, megvizsgál egy csomó esetet és feljegyzi, hogy az ilyen külsővel rendelkező emberek 99,998 571%-nak a szakmája kéményseprő.

~ ~ ~

> Hányszor, de hányszor fordult már elő , hogy két szakértő nem értett egyet abban, hogy miért dőlt össze a kártyavár.

> De akkor kinél van a szakértelem ?

Röviden? Aki megdolgozik érte, aki ellenőrizhető módon képes a hipotézisét, az elképzelését, véleményét tudományos módszertannak megfelelő módon érvekkel, tényekkel alátámasztani. És igen, vannak olyan témakörök, ahol már vannak eredményeink, feltártunk összefüggéseket, de vannak még nyitott kérdések, a tudomány mást sem tesz, mint válaszokat próbál találni ezekre a kérdésekre.

~ ~ ~

> Hány évtizede mondja minden orvos, hogy napi 2 deci vörösbor milyen jó hatással van az egészségre, aztán jön egy csapat, akik egy komoly, több éves vizsgálattal kiderítik, hogy heti 3 deci borral egészségesebbek vagyunk, de napi 2 deci már bizony káros.

Egyrészt ide kell forráskritika. Nem mindegy, hogy ezt most egy bulvárlap, vagy egy hírportál oldalán olvasod, vagy egy tudományos publikációban. Mert ha nekem jól menő sörgyáram van, de a forgalom kezd visszaesni, és felmérve azt találom, hogy azért, mert az emberek egyre többször választják a bort a sör helyett, akkor nyilván meg fogok rendelni egy olyan cikket, amiben nem létező kutatásra hivatkozva megállapítják, hogy a sör mennyivel több vitamint, ásványi anyagot tartalmaz, és mennyivel egészségesebb, mint a bor. Sőt lehet még hazudnom sem kell, találok olyan valódi kutatást, ami a maga vizsgálati szempontjaiból kihozott eredményét tudom úgy interpretálni, hogy az nekem kedvezzen. Itt jön az, hogy a bulvár nem tudomány. A hírportál nem tudományos intézmény. De még a dokumentumfilm csatornák se azok.

Másrészt itt jön az, hogy egy mérés nem mérés. Minél több különböző kutatási eredményt vetünk össze, azok minden elkerülhetetlenül jelentkező hibáival együtt, annál pontosabb és egységesebb képet kapunk. A tudomány fejlődik. A megállapításai nem dogmák, minden tudós tudós minőségében nem csinál mást, mint megváltoztatja, pontosabbá teszi a világról alkotott képünket.

Ehhez kapcsolódóan itt pl. nagyon nehéz kiszűrni mindenféle egyéb tényezőt, és pusztán a bor élettani hatását vizsgálni. Amit tenni lehet, hogy különböző módszertanokkal, kísérleti körülményekkel próbáljuk lefejteni a millió és egy tényezőből álló életmódot arról az egyetlen körülményről, ami a vörösborra vonatkozik.

Első nekifutásból esetleg lehet olyan kísérletet csinálni, hogy mindenféle korosztályból, nemből, társadalmi osztályból összegyűjtünk egy csomó embert. Felmérjük, hogy ki az, aki egyáltalán nem fogyaszt bort, ki az, aki napi 1 pohárt fogyaszt és ki az, aki minden esete talajrészegen megy haza. Ezt aztán összevetjük az emberek egészségügyi állapotával, kórtörténetével, és itt kijöhet az, hogy a legjobb egészségi állapottal azok rendelkeznek, akik napi 1 pohár bort fogyasztanak. De figyelem, a kísérlet csak a maga kontextusával együtt helyes, a módszertanával együtt. Az, hogy napi 1 pohár bor elfogyasztása egészséges, az már egy torzítás, egyszerűsített interpretáció!

Mert pl. ha elkezdjük tovább boncolgatni a témát, akkor kiderülhet, hogy nem feltétlenül maga a bor fogyasztása itt a fő eltérés. Akinek olyan a habitusa, az elfogyaszt napi 1 pohár minőségi vörösbort. De nem csak ebben különbözik másoktól. Józsi bácsi félprofi alkoholistára nem csak az a jellemző, hogy naponta megiszik 10 tablettás borból készült kisfröccsöt, hanem az is, hogy a pörköltet is rántott hússal eszi. Lehet, hogy valakinek kifinomultabb az ízlése, ezért iszik meg napi 1 pohár – és nem több – jó minőségű vörösbort, de ugyanebből a személyiségjegyből fakad az is – és csak egy tényezőt mondok a sok ezerből –, hogy jelentősen többször eszik halat. Lehet, hogy nem az 1 pohár bortól egészségesebb, hanem attól, hogy gyakrabban eszik halat. Lehet, hogy nem a vörösbortól lesz egészségesebb, nem a vörösbor okozza az egészségességét, hanem mindkettő valami másnak az egymással korreláló, de nem konkrét ok-okozati összefüggésben álló közös okozata. Ha ezzel a tényezővel korrigálva végzünk egy újabb statisztikai kísérletet, lehet, hogy némileg más eredményt fogunk kapni.

Ha innen nézzük, akkor ha egy ember gyrost eszik ebédre, mirelit pizzát vacsorára, ünnepnapokon meg elmegy a McDonald's-ba, de nem iszik bort, az nem feltétlenül fog egészségesebb lenni attól, hogy ugyanennél az étrendnél marad, csak megiszik hozzá napi 1 dl bort. Vagy ha igen, lehet, hogy máshol van az optimális mennyisége ennek, nem napi 2,14 dl-nél, hanem napi 0,46 dl-nél.

És a kettő így kontextustával együtt egyszerre igaz. Egyszerre lehet igaz, hogy a legegészségesebbek azok, akik minden más körülménnyel együtt a statisztika alapján 2,14 dl bort fogyasztanak, és egyszerre igaz, hogy aki mindenféle életmódváltozás, étrendváltozás nélkül akarják megváltoztatni a borfogyasztási szokásaikat, azoknak 0,46 dl lesz az a mennyiség, ami ilyen szempontból optimális.

Aztán majd lehet, hogy jön még egy felvetés, hipotézis, hogy esetleg más szempont is közrejátszik itt, amit megfelelő módszertannal megpróbál a kísérletet végző kutató ésszerű módon kiküszöbölni, abból lesz egy új kísérlet, ami már egy sokkal pontosabb képet fog festeni a vörösbor élettani hatásairól. Ilyen a tudomány. Fejlődik. Nem egy lezárt dolog, amit kvázi dogmaként kőbe vésünk, hanem folyamatosan közelítenek a modelljeink a valósághoz. Nyilván az adott tudásszintünknél azt kell mondani, ami ebből következtetésként fakad és nem mondhatunk mást, de a fizika, meg úgy a természettudomány nem leírja, hanem modellezi a valóságot. Ahogy haladunk, annál pontosabban.

~ ~ ~

> Ti is mondjátok, hogy az ősrobbanás, így meg úgy halál biztos, de eljön egyszer egy szép pénteki nap, amikor valaki ennek az ellenkezőjét fogja állítani, és bizonyítani is tudja és akkor majd mindenki az új vizsgálat eredményére fog esküdni .

Bizony ez így van. És jól van így. De ennek a kommentálása egy külön választ érdemel.

> Hisz még nem is ismerjük a fizika minden porcikáját, akkor hogyan állíthatunk biztosra valamit, ami ennyire régen történt.

Megvan erre is a módszer. De ezt is abban a külön válaszban fogom kifejteni.

Két mondatod megválaszolásával vagyok még adós.

A tudomány előtt mindenféle meggyőződések voltak, aztán vagy hitt bennük valaki, vagy nem, vagy egy másik magyarázatban hitt. Ptolemaiosz pl. megalkotta a ptolemaioszi világképet. Mindenki tapsolt, tanították mindenfele. Jó, megnyugtató magyarázat volt, de nem volt akkor olyan szempont, hogy ellenőrizzük is. Pl. ebben a bolygók kör alakú pályán keringenek a Föld körül. Nyilván a kör tökéletes forma, az égi világ meg romlatlan, valahol volt logika ebben. Aztán azért csak nézte valaki az eget, és rájött, hogy ez így nem stimmel, a bolygók úgy tűnik, mintha néha visszafelé haladnának. Jött a módosítás, hogy oké, a bolygók egy gömbön vannak, és azon belül mozognak kör alakú pályán. Újra tapsolt mindenki, aztán megint jött valaki, aki nézegette az eget, és rájött, hogy így sem stimmel.

Jött Kopernikusz, aki igazából csak egyszerűsíteni akarta az addigra eléggé bonyolulttá váló rendszert. Ő még nem a Napot helyezte a középpontba, hanem csak annyit tett meg, hogy elmozdította a keringés középpontját a Föld középpontjából. Ezzel alkotott egy amúgy sokkal bonyolultabb rendszert. Az későbbi történet, hogy aztán behúzták ezt a középpontot a Naphoz, és azzal együtt, hogy a bolygók nem kör, hanem ellipszis pályán mozognak, mindjárt egyszerűbbé vált a modell.

Tehát régen nem volt annyira triviális, hogy ellenőrizzük is a tudásunkat. Tudomány volt minden vélekedés, hipotézis is. Ja, csak megint a középkorban már volt vagy egy tucat asztrológiai iskola, volt egy csomó gyógymód mindenféle betegségekre, ezek úgy ellent is mondtak egymásnak, némileg tarthatatlanná vált, hogy csak úgy ad-hoc jelleggel állapítunk meg igazságokat, úgy, hogy közben nincs jól letesztelve az, hogy amúgy az adott tudás valós-e. Aztán jöttek az évek, évszázadok, és szépen lassan megszületett a tudományos módszertan. Bővebben: [link]

De most röviden azt fogadjuk el tudományos módszertan szempontjából, amire többek között igaz az, hogy az adott kijelentést a megfigyeléseink következtetéseként mondjuk ki. Nem azért kering a Mars ellipszis pályán a Nap körül, mert az olyan jól hangzik és mennyire esztétikus az az ellipszis, hanem mert megmértük a helyzetét, osztottunk, szorozunk, és kijött az, hogy a Mars különböző időpontokban a Naphoz képest milyen koordinátákon állt. Szintén kritériuma a tudományosságnak, hogy annak legyen valamilyen prediktív, előrejelző képessége. Nyilván minden tudományos képlet ezt tükrözi. Már akkor meg tudom mondnai, hogy az autó mekkora erővel fog a falba csapódni, ha még nem csapódott be, de tudom, mekkora gyorsulást fog elszenvedni és mekkora a tömege.

Ebből fakad az az elsőre meglepő kritérium is, hogy minden tudományos állításnak kell lennie olyan módszerének, amivel az állítás cáfolható. Mert hát arról van szó, hogy a tudományos ismereteink alapján előre tudunk jelezni valamit, és ez összevethető azzal, ami aztán ténylegesen történik. Ha a kettő összhangban van, akkor örülünk, a modellünk jó. Ha nem, akkor is örülünk végül is, hiszen van mit kutatni, esetleg még Nobel-díjat is kaphatunk, ha rájövünk, hol hibás a modell.

~ ~ ~

De nekünk itt és most van egy ismerethalmazunk. Kicsit olyan ez, hogy ha tudod, hogy egy biciklis:

12:00-kor a 100-as kilométerkőnél volt,

12:10-kor a 105-ösnél,

12:20-kor a 110-esnél,

12:30-kor a 115-ösnél,

akkor mi a legészszerűbb feltételezés? Nyilván az, hogy 12:40-kor a 120-as-nál lesz, 11:00-kor meg a 70-esnél volt. Ha nem ismersz más tényezőt, ami a biciklis mozgását befolyásolná, akkor ez a legegyszerűbb és egyben a legracionálisabb következtetés. Lehet, hogy nem így volt, vagy nem így lesz, de mivel mást nem tudunk, ezért ez a legészszerűbb. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy minden más következtetés észszerűtlenebb, irracionálisabb?

Oké. Nézzük tovább:

Előrejelzés: 12:40-kor a 120-as kilométerkőnél lesz. Megfigyelés: a 120-asnál van. Stimmel.

Előrejelzés: 12:50-kor a 125-ös kilométerkőnél lesz. Megfigyelés: a 125-ösnél van. Stimmel.

Előrejelzés: 13:00-kor a 130-as kilométerkőnél lesz. Megfigyelés: a 130-asnál van. Stimmel.

Előrejelzés: 13:10-kor a 135-ös kilométerkőnél lesz. Megfigyelés: a 130-asnál van. Hoppá, nem stimmel. De lehet, csak mérési hiba?

Előrejelzés: 13:20-kor a 140-ös kilométerkőnél lesz. Megfigyelés: a 135-ösnél van. Nem, itt következetesen nem stimmel valami.

Ha sokáig vizsgáljuk, akkor rájöhetünk egy bonyolultabb összefüggésre. A biciklisünk nem csak megy 30 km/h sebességgel, hanem minden órában megáll 10 percet pihenni. Alkottunk egy olyan modellt, ami jobban leírja a valóságot.

~ ~ ~

De figyelem! Nem arról van szó, hogy volt egy régi modell, most meg van egy új modell, az egyiket lecseréltük a másikra. Ennél többről van szó. Volt egy modell, ami adott keretek között helyes volt, de adott esetben nem. Most van egy új modell, ami leírja azt is, magyarázatul szolgál arra is, ami a régi modellből következik, de pluszban még magyarázatot ad arra is, amire a régi modell nem. Ez nem pusztán egy másik modell, hanem egy jobb modell.

Viszont amíg 13:00-ig vizsgáltuk a dolgokat, addig nem tudtuk, hogy a biciklis néha megáll pihenni. Ennek ismeretének hiányában nincs más racionális következtetés, minthogy a biciklis 13:10-kor a 135-ös kilométerkőnél lesz. Minden más vélekedés irracionális. Akkor is, ha tudjuk, hogy valószínű a modellünk nem teljes, de amíg nincs egy teljesebb modell, addig kénytelenek vagyunk ezzel számolni, mert ez írja le JELENLEG a LEGJOBBAN, hogy mi fog történni.

~ ~ ~

Na valami ilyesmi van az ősrobbanás kapcsán is. Azokból az információkból, ami itt és most áll rendelkezésre, abból van egyetlen racionális modell, ami az ősrobbanás modellje. Majd lehet, hogy egyszer lesz valami új fejlemény, és annak eredményeként egy új modell, ami miatt majd az ősrobbanás modelljét is ki kell majd dobni, de az a modell magában fogja foglalni azt, ami ma az ősrobbanás modelljéből következik. Csak máshogy. De itt és most tényleg csak az itt és mostból tudunk kiindulni, amíg nincs új modell, nem tudjuk mit tartalmaz az, addig az ősrobbanás modelljének elfogadása az egyetlen racionális lépés, minden ennél kicsivel, vagy jobban irracionálisabb. Lehet, hogy valamelyik ezek közül egyébként közelebb áll az igazsághoz, csak nem tudjuk melyik, és ettől még továbbra is irracionális azt elfogadni, ha az jelenleg még híján van mindenféle igazolásnak.

~ ~ ~

> Hisz még nem is ismerjük a fizika minden porcikáját, akkor hogyan állíthatunk biztosra valamit, ami ennyire régen történt.

No igen, az univerzum múltját nem tudjuk megfigyelni. Márpedig a tudomány egyik követelménye a reprodukálhatóság. Oké, a világegyetem keletkezéstét és az utána lévő folyamatot nem tudjuk reprodukálni, ez igaz. De a következtetés mégis reprodukálható.

Ugye vagy 300 évig a Giordano Bruno féle világkép volt érvényben: A világegyetem végtelen kiterjedésű és végtelen ideje létezik. Idővel felmerültek ezzel a világképpel problémák – lásd: [link] –, de még nem volt jobb modell. Kerestük is rendesen. Az egyik hipotézis volt az ősrobbanás hipotézise, amit egy belga pap – Georges Lemaître – vetett fel. De hát kísérleti eredmények hiányában ez csak hipotézis, mese volt, nem is érdemelt sok szót.

Aztán jött Edwin Hubble a mérési eredményeivel, amely szerint a világegyetem tágul. De nem akárhogy, hanem a tőlünk való távolság és a sebesség pont olyan arányban van, hogy ha időben visszafele extrapoláljuk a folyamatot, akkor azt kapjuk, hogy egy jól meghatározott időpontban minden egyetlen pontban volt.

Nem nagyon örültek a tudósok, mert kénytelen voltak leporolni az ősrobbanás hipotézisét, egyelőre még mindig csak hipotézisként. Azért nem örültek sokan, mert előtte volt egy világképünk egy végtelen ideje létező univerzumról, most meg jött egy pap, és galád módon visszacsempészte kvázi a teremtést a világképünkbe, igaz korrekt módon mindenféle spirituális tartalom nélkül. De elég gyorsan elfogadták, mert hát a tények makacs dolgok, az új ismeretek és mérések tükrében valóban ez a legracionálisabb modell.

De hogy lehet ebből elméletet gyártani? Hogy lehet ellenőrizni ennek a modellnek a helyességét? Nehezen. De lehet. Pl. ha időben visszatekerjük az eseményeket, akkor a modell alapján azt kapjuk, hogy adott térfogaton jóval nagyobb energiasűrűség összpontosult. Mondjuk úgy, az univerzum forró volt, plazma halmazállapotú. Ja, csak a plazma nem átlátszó. A mi világunk meg az. Valamikor a világegyetem átlátszóvá vált. Ennek a visszfénye akkor kell, hogy látszódjon ma is. Sőt nem csak azt tudjuk, hogy van ilyen visszfény, hanem hogy annak mára milyen vöröseltolódást kellett elszenvednie, milyen hullámhosszon mekkora intenzitásúnak kell lennie, sőt még azt is, hogy ez mennyire fluktuál, ingadozik. És lám, ott a kozmikus háttérsugárzás, ami még a nagyon precíz fizikához képest is meglepően túl pontosan rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amit a modell „előre”jelzett. Maga az ősrobbanás ezen folyamata ugyan nem megfigyelhető, de a következményei mind a mai napig megfigyelhetőek.

Oké, már két dolog alapozza meg az ősrobbanás elméletét. De akkor nézzük tovább, ha mégjobban visszamegyünk az időben már az atommagok is szétesnek, sőt maguk a protonok, neutronok is. Az, hogy a tiszta energiából hogyan lett anyag, milyen atomok jöttek létre és milyen arányban, az függ a történés sebességétől. Az ősrobbanás elmélete megmondja, hogy ez mennyi idő alatt zajlott le, és abból kijön, hogy milyen arányban kell léteznie az univerzumban hidrogénnek és héliumnak. Megint nem egyszerűen, de mérhető az, hogy jelenleg milyen arányban található meg ez a két atom az univerzumban – a többi elenyésző mennyiség a világegyetem egészéhez mérten –, és bizony ez is stimmel.

Aztán még jöttek kisebb-nagyobb elméletek, amik mind-mind azzal az eredménnyel zárultak, hogy az ősrobbanás elmélete, modellje helyes. Alternatív modell nincs, ami mindezekre magyarázatul szolgálna, más alternatív hipotézisek felmerültek ugyan, de hamar kiderült, hogy nem stimmelnek. Tehát bár az ősrobbanás maga nem figyelhető meg, a következményei igen, és ezek mind-mind alátámasztani látszanak a modell helyességét.

> Szerintem holnap menjünk át a vallásos topicba és jól osszuk ki a népet, hogy mekkora baromságokat hordanak össze világ teremtés ügyben.

Nem kell. Ha nekik a tudományosan alátámasztott világkép nem megy le a torkukon, tudás, informáltság esetleg mentális képesség hiányában, vagy egyszerűen csak pszichésen nem kielégítő a számukra a tudományos magyarázat, de számukra megnyugtató és elégséges a keresztény vagy éppen a hindu vagy a germán teremtésmítosz, hát akkor fogadják el azt. Ettől az persze nem lesz igaz, de ha nekik az tetszik, akkor vélekedhetnek a teremtésről úgy, ahogy nekik tetszik. Lehet, hogy a dolog nem igaz, de amíg másnak nem árt, miért kellene, hogy az igazat ismerjék? Nyilván tanulták, de valamiért nem arra van szükségük. Egyébként meg lehet, hogy más szempontból meg még többet is kapnak azzal, mondjuk erkölcsi tanítást is, ami nyilván a tudományos eredményekből hiányzik.

Abszolút nem vagyok hívő. Sőt azt gondolom, hogy a vallás bár fontos része volt az emberiség fejlődésének, de lassan ideje lenne meghaladni azt, mert nagyon sok negatív jelenség is kíséri. De ha valakinek a saját személyes életútja a valláshoz vezeti, az tartja meg, akkor tartsa meg az. Ez olyan, hogy ha van egy beteg, aki egyébként idővel képes lenne megtanulni újra járni, és elhagyni a mankót, akkor csak ezért nem rúgjuk ki alóla azt mankót, mert itt és most az az egyetlen dolog, ami megtartja. Majd ha megerősödik, el lehet tőle kérni azt a mankót. Ha meg nem, hát járjon mankóval, az is vállalható döntés.