Hogyan tudják a tudosok hogy 100%osan hogy tényleg volt e ősrobbanás?

Nem tudjuk biztosan. A tudományban modellt alkotunk, ha több modell is leírja a különböző jelenségeket, mindig a legkevesebb extra tényezőt tartalmazó modellt választjuk. Mondok egy példát: Ma egy inda 53 cm-es, tegnap 52 cm-es volt, tegnapelőtt 51 cm-es, négy napja 48 cm-es, 8 napja 44 cm-es. Innen lehet alkotni egy modellt: az inda minden nap 1 cm-t nő. Ezt akár képlet formájában is meg lehet fogalmazni:

inda hossza = 1 * (2018. október 14. óta eltelt napok száma)

Ebből a modellből meg – extrapolálással, interpolálással – előre lehet jelezni még nem ismert eseteket is, pl. meg lehet belőle „jósolni”, hogy holnapután az inda – ha a modell helyes – 54 cm-es lesz, 10 napja meg 42 cm-es volt. Illetve azt is meg lehet mondani, hogy az inda 2018. október 14-én volt 0 cm-es, tehát akkor hajtott ki.

Ezt – mármint a modell előrejelzését – aztán össze lehet vetni további a tényleges megfigyelésekkel, ha azokkal egybevág, akkor örülünk, a modellünk helyessége megerősítést nyert. Ha nem, akkor lehet finomítani a modellt. (Mondjuk kiderülhet, hogy csak a mérési pontatlanság miatt lineáris a növekedés, valójában exponenciális…)

~ ~ ~

Így vagyunk az ősrobbanással is. A világegyetem tágul, a tágulás mértékét Edwin Hubble mérte meg, és a méréseiből alkotott modell alapján a világegyetem olyan módon tágul, hogy az időben visszafele extrapolálva olyan, mintha egy adott idővel ezelőtt minden megfigyelt objektum egy pontban lett volna.

Oké, ez eddig még csak egy elég gyenge modell, szinte még csak hipotézis. De tovább lehet gondolni a modellt. Ha a világegyetem valóban időben visszafelé haladva egy pontban volt, akkor az energiasűrűség sokkal nagyobb volt. Ki lehet számolgatni, hogy x idővel ezelőtt a világegyetem hőmérséklete túl nagy volt, hogy az elektronok, protonok, neutronok atomokká álljanak össze. Kellett lenni egy pillanatnak, mikor az világegyetem kellően lehűlt annyira, hogy a világegyetem kvázi átlátszóvá váljon. (Ugye a világegyetem nagy része hidrogénből és oxigénből áll, ami gáz halmazállapotban átlátszó, viszont plazma halmazállapotban nem az, pl. a Nap sem átlátszó.) Ki lehet ennek a pontos részleteit is számolni. Ebből az következik, hogy ennek a viszfényének ma is láthatónak kell lennie. Ezt meg is találták, ez a kozmikus hátérsugárzás. De nem csak ezt jelzi előre a modell, hanem azt is, hogy ennek a fénynek milyen az egyes hullámhosszokon milyen intenzitásúnak kell lennie. Ez is összevág a hátérsugárzás hullámhosszának mért értékével, méghozzá nem is úgy nagyjából, hanem ilyen 10 tizedesjegy pontossággal, ami azért a fizikában nem semmi, olyan, mintha Győr-Budapest távolságát mikrométer pontossággal mértük volna meg. Továbbá azt is előrejelzi a modell, hogy ez a visszfény nem egyenletes, fluktuál – lásd: [link] –, a modell előre jelzi azt is, hogy mennyire kell fluktuálnia ennek a háttérsugárzásnak, illetve milyen „sűrűen” változhatnak a hideg- és melegpontok. A modell előrejelzései itt is egybevágnak a megfigyelésekkel. Remek, most már két oldalról is meg van támogatva a modellünk.

Aztán megint tovább lehet gondolni a modellt. Ha a tágulás üteme kicsit gyorsabb lett volna, akkor kevesebb hélium atom alakult volna ki. Ha a tágulás üteme kicsit lassabb lett volna, több hélium, meg sokkal több nehezebb atom is kialakultak volna. A tágulás üteme – amit ugye megmértünk – előre vetíti, hogy mekkora az univerzumban az egyes atomok előfordulásának aránya. Ezt is megmértük, a mérési eredmények itt is egybevágnak a megfigyelésekkel.

A relativitáselmélet leírásánál is ugye Einsteinnek az volt a problémája, hogy az elméletből egy táguló univerzum jött ki, de mivel az ide vágó képlet megengedte egy konstans behozatalát az egyenletbe, bele is vette az elméletébe, hogy abból egy stacionárius világegyetem képe rajzolódjon ki. Ez a konstans volt az un. kozmológiai állandó. Hubble eredményei után Einstein beismerte, hogy tévedett ennek a kozmológiai állandónak a felvételével, és kivette az egyenletből. (Aztán mára kiderült, hogy Einstein ezzel is tévedett. Az univerzum nem hogy tágul, hanem gyorsulva tágul, a kozmológiai állandónak helye van az egyenletbe, csak az értéke nem annyi, mint amennyinek Einstein feltételezte. Einstein mentségére szóljon, hogy a stacionárius világegyetem képe 300 évig annyira szilárd feltételezés, kvázi axióma volt, hogy nem vette figyelembe, hogy ennek az igaz volta nincs kísérleti módon igazolva, bizonyítva.)

Az ősrobbanás koncepciója több és elég erős lábakon áll. Immár hívhatjuk az ősrobbanást elméletnek, azaz különböző megfigyelt összefüggések modelljeinek egybevágó, ellentmondásmentes, konzisztens rendszerének. Bár az elmélet nem mond semmit a világ keletkezéséről, annak okáról, és folyamatáról, de nagyon jól leírja a világ létrejötte utáni folyamatot a ősrobbanás pillanatának első néhány mikromásodpercétől a napjainkig tartó jelenségek, események sorát.

~ ~ ~

Persze felvetődött a kérdés, hogy van-e alternatív modell. Az ősrobbanás elméletét sok tudós nem fogadta kitörő örömmel. Ugye az megelőzően a Giordano Bruno világképe volt több száz évig elfogadott, hogy a világegyetem végtelen kiterjedésű és végtelen ideje létezett. Bár voltak ezzel problémák – lásd: Olbers-paradoxon –, de alapvetően ez volt az elképzelés. Az ősrobbanás hipotézisét – akkor még tényleg hipotézisként, azaz kísérleti megerősítés nélküli felvetésként – egy belga pap, Georges Lemaître vetette fel, persze akkor nem talált sok követőre ez a hipotézis. De Hubble immár mérési eredményekből származó képéhez le kellett porolni ezt az ősrobbanás elméletet. Sok tudósnak meg azért nem tetszett ez a hipotézis, vagy modell, mert azt látták benne, hogy itt valaki visszacsempészte a fizikába a teremtés koncepcióját, hiszen ebben a világképben a világegyetem véges ideje létezik, tehát volt kezdeti időpontja. De a tények makacs dolgok, a fizikusoknak meg kellett barátkozniuk az ősrobbanás elméletével, és ez egész gyorsan meg is történt.

Furcsa módon egyébként ma pont a hívők kérdőjelezik meg előszeretettel azt az elméletet, ami inkább közelebb áll a teremtés koncepciójához, mint az azt megelőzően általánosan elfogadott világkép.

Lényeg a lényeg: azért elég sokan próbáltak az ősrobbanás elméletének valamilyen alternatíváját találni, amibe talán nincs kezdete a világegyetemnek. Ugye Hubble a tágulást a vöröseltolódásból számolta ki. Itt felvetődött, hogy talán a vöröseltolódásnak más oka van, lehet pl. az ok, hogy a fény sebessége időben nem állandó, hanem egy időben változó érték. Elképzelhető? Miért is ne? Ebből is fel lehet írni egy modellt képletek szintjén. Csak az a gond, hogy ha elkezdesz számolgatni ezzel a modellel, a modell által előrevetített jelenségek nincsenek összhangban a valós megfigyelésekkel. Ez nem jó modell, nem írja le a világ jelenségeit helyesen, nem konzisztens. Ha jól tudom felvetettek még pár ilyen hipotetikus modellt, de mindből vagy az jött ki, hogy a modell helytelen, vagy az, hogy a modell ekvivalens az ősrobbanás elméletével.

~ ~ ~

Lehet – bármi elképzelhető –, hogy idővel lesz egy jobb modellünk az ősrobbanás elmélete által leírt jelenségekre, ami merőben más lesz az ősrobbanás elméletétől, de eddig nem sok jel utal arra, hogy valahol kibújna a szög a zsákból. Tudjuk, hogy a jelenlegi fizikai elméleteinknek vannak peremfeltételei, pl. a relativitáselmélet képletei a fekete lyukak eseményhorizontján túl, és főleg az ősrobbanás eseményhorizontján túl értelmüket vesztik, így lehet, sőt valószínű, hogy jönnek még új, a világot jobban leíró modellek, elméletek, amik egy más világképet rajzolnak ki. De jelenleg a jelenlegi ismereteinkre, kísérleteinkre, méréseinkre tudunk támaszkodni, ami nagyon szépen egybevág az ősrobbanás elméletével, és eddig senki nem alkotott olyan épkézláb, nem csak „mese” szintjén tartó modellt, ami konzisztens alternatívája lenne az ősrobbanás elméletének. Tehát igen, ma, itt és most az ősrobbanás az egyetlen racionális, a valóságból kiinduló elfogadható elmélet.

~ ~ ~

> És mivan ha nemis volt ősrobbanás?

Erre könnyebb válaszolni: Ha nem volt ősrobbanás, akkor nem volt. Kész. Hogy mi volt? Azt majd akkor meg kell vizsgálni, amikor az ősrobbanás elméletét elvetjük, azokból a – ma még nem létező – mérési eredményekből, amelyek miatt az ősrobbanás elméletét el kell majd vetnünk.

TL;DR verzió, ha nem akarsz belemélyedni:

1) a kozmológiai vöröseltolódásból: a dolgok (galaxisok) távolodnak egymástól, ergó régebben közelebb voltak, visszavezethetőek egy pontba

2) a kozmikus háttérsugárzásból, ami pedig a korai univerzumból visszamaradt elektromágneses sugárzás

3) az elemek eloszlásából. Az ősrobbanás modell alapján számítható egyes elemeknek az előfordulási valószínűsége, és a megfigyelt valószínűségek jó egyezést mutatnak a számítottal.

"És mivan ha nemis volt ősrobbanás?"

Hát akkor nem volt. Akkor valamilyen más dolog történt. Ez olyan kérdés, hogy mi van ha leejtem a tollamat és nem esik le. Hát lehet hogy elkapja egy macska, vagy lebeg, vagy felrepül vagy mit tudom én. Nem lehet pontos modellt alkotni az alapján, hogy egyetlen egy lehetőséget kizárunk.

Nincsen jelentős, az ősrobbanással konkurens elmélet, amire áttérhetnénk, ha esetleg az ősrobbanás cáfolódna. A vita manapság inkább az ősrobbanás eredetéről, természetéről szól, nem arról, hogy volt-e.

Meg vagyok döbbenve, hogy 2*Sü-t csak 50%-ra pontozták le. A népesség állapotának statisztikáját figyelembe véve, már a 20% is sok.

Miközben a következő válasz 100%.

Mi a különbség?

Az elsőt betenném egy középiskolai (tálán általános iskolaiba is) tankönyvbe. Végre értenék, mi az, hogy modell, és minek. A második is jó válasz csak sommás. Nem nagyon van mibe belekötni. Hacsak a szavakba nem.

Még mindig az a problémám, minek a rovat, ha a kérdező választási lehetőségét megakadályozzuk (pontosabban, kérdésének okát, bizonytalanságát növeljük).

Annak a kérdezőnek, aki a "mivan" és "nemis" szavakat képes leírni, a létező legegyszerűbb választ kell adni.

Ez pedig a következő:

99.9999%, hogy volt ősrobbanás.

Ha nem volt, akkor valaki nagyon csúnyán trükközik velünk.

> Meg vagyok döbbenve, hogy 2*Sü-t csak 50%-ra pontozták le.

:-) Sok emberben pusztán az ellenérzést kelt, ha egy véleményt háromnál több mondatban fogalmaz meg valaki. Én meg ugye grafomán vagyok. Amúgy sokszor tapasztalom, hogy egy-egy kérdésnél egyedül az én válaszom van értékelve, és „nem hasznosra”, ebből úgy sejtem, valahol sikerült szereznem egy „rajongót”. Sebaj, ha ő ettől jobban érzi magát, akkor hajrá, engem addig nem zavar, amíg nem torzítja el az értékelésemet. De hogy most 95%-os a válaszaim hasznossága, 88%, vagy 75%, az különösebben nem érdekel.

> A második is jó válasz csak sommás.

Nem is baj, ha esetleg valaki egy tömörebb választ is megfogalmaz.

~ ~ ~

> Annak a kérdezőnek, aki a "mivan" és "nemis" szavakat képes leírni, a létező legegyszerűbb választ kell adni.

Igen, van ebben némi ráció. De én minden kérdést úgy kezelek, hogy függetlenítem a kérdező személyétől. Lehet, hogy a kérdező nem is akar elolvasni egy hosszabb kifejtést, vagy nincs azon a szinten, hogy minden részletét magáévá tudja tenni. De velem esett meg, hogy a Google-ben keresve jutottam egy GYK-s kérdéshez, ahol a kérdés jóval egyszerűbb volt, mint amilyen szinten engem érdekelt a dolog, és örültem, hogy volt egy olyan válasz, ami a kérdés szintjéhez képest kicsit részletesebben belement a válasz körbejárásába. Lehet, hogy valakinek egyszer hasznos lesz az, hogy ezt így itt összefoglaltam, és nem is feltétlenül a kérdező lesz az, akkor már megérte. Ha nem, akkor is gyakoroltam a fogalmazást.

De értem, hogy te egy helyesírási hibáktól hemzsegő egymondatos kérdésre nem adsz három mondatosnál hosszabb választ, lehet több ráció van ebben, mint amit én csinálok.