Ha volt ősrobbanás és (ezért) az univerzum valóban folyamatosan tágul, valamint (ezért) minden galaxis azóta is távolodik egymástól, akkor hogyan lehetséges, hogy a Tejútrendszer 4Mrd év múlva össze fog ütközni az Androméda galaxissal?

Ezt be úgy képzeld el, hogy minden objektum mindentől távolabb lesz. Itt óriási gravitációs hatások működnek, és egymáshoz képest hatalmas sebességgel haladnak az objektumok.

Kisebb léptékben, egy gravitációs hatás kilő egy kósza csillagot, amí így végigszánt egy naprendszert az ellenkező irányba. Ez miért ne következhetne be egyenletes tágulás mellett?

Nézzünk egy teljesen máshonnan vett analóg példát. Bács-Kiskun megye népessége nagyjából 1950 óta folyamatosan csökken:

1949 - 591 482 fő

2018 - 505 602 fő (-14,52%)

Megye mérete nem változott jelentősen, tehát a népsűrűség úgy a megye egészére nézve egyre inkább csökkent.

Ennek ellenére Kecskemét népessége:

1949 - 61 730 fő

2018 - 110 638 (+79,23%)

Tehát annak ellenére, hogy Bács-Kiskun megye népsűrűsége megyei szinten nézve csökkent, Kecskemét környékén a népsűrűség meg drasztikusan növekedett. Sőt Kecskemétnek nem csak számszerűen nőtt a népessége, hanem arányaiban is, amíg 1949-ben a megye 10,43%-a lakott Kecskeméten, addig 2018-ban a 21,88%-a. A kettő nem mond ellent egymásnak. Egyszerűen annyi történt, hogy a népességfogyásból származó hatásnál jóval nagyobb hatása volt lokálisan egy másik hatásnak, az urbanizációnak.

~ ~ ~

Az univerzum valójában nem is igazából tágul, hanem a tér esik át egy mértéktáguláson. Ez a hatás lokálisan sokkal kisebb mértékű, mint a gravitációból adódó sűrűsödés. A gravitáció lokálisan sokkal nagyobb mértékben közelíti egymáshoz az objektumokat, mint amilyen mértékben távolodnának egymástól az univerzum tágulása miatt. Nagyobb méreteket nézve meg a gravitációs vonzás egyre kisebb, egyre jobban kiegyenlíti egymást a különböző irányokból, így a tér tágulása válik erősebb tényezőnek.

Nagy léptékben az univerzum homogénnek és izotróp. Nem 100%-osan homogén, hanem úgy nagy léptékben nézve az. Balra ugyanannyi csillag, galaxis van, mint jobbra, kb. ugyanolyan sűrűségben, távolságban. A kettő kiegyenlíti egymást, nem vonz jobban sem az univerzum tőled balra, sem a tőled jobbra eső része. De lokálisan az univerzum nem homogén. Balra van a Nap, jobbra meg a Naphoz képest elhanyagolható tömegek, így lokálisan bal oldalról érzel egy erős vonzóerőt, amit jobb oldalról nem kompenzál semmi. A lokális vonzásokat, egy felé tartást tulajdonképpen a nagy léptékben homogén univerzum sűrűségének a lokálisan nem elhanyagolható mértékű fluktuációja okozza.

Amúgu egy kérdés,

Az Univerzum tágulása a téridő tágulása ugye?

Tehát magát a gumiponyvát húzzuk a szélein, így a két golyó távolodik egymástól, persze ha a gravitációs hatás nem erősebb.

Magyarul nem a billiárdgolyók robbantak szét a játék elején, hanem a billárasztalt húzzuk szét a szélein.

Javítsatok ki, de ezt kevésbé hangsúlyozzák általában és szerintem a laikus úgy képzeli el, hogy szerterepülnek a billárdgolyók.

> Az Univerzum tágulása a téridő tágulása ugye?

Tulajdonképpen igen. Olyan, mintha lenne egy vonalzód gumiból, az egyik objektum 10 cm-nél áll, a másik meg 20 cm-nél. Az objektumok nyilván tudnak mozogni is a vonalzóhoz képest, de az univerzum tágulása azt jelenti, hogy magát a vonalzót nyújtjuk, és mivel nyúlik, így újabb és újabb vonalkákat kell rárajzolni a vonalzóra. Ami x időpontban 10 cm-nek megfelelő vonalka távolságra volt, az y időpontban 20 cm-nek megfelelő vonalka távolságra lesz, anélkül, hogy a vonalzóhoz képest elmozdulna. Így aztán a téridő maga tágulhat nagyobb sebességgel a fénysebességnél. Mert bár a 10 cm-nél álló ember azt érezné, hogy a másik átlépte a megengedett haladási sebességet, már fogalmazná is a feljelentést, de a 20 cm-nél álló emberünk védekezhetne azzal, hogy ő el sem mozdult, igazából a 10 cm-nél álló ember lépte át a megengedett sebességet, aki szintén nem ment sehova.

Tegyük fel, hogy a gumivonalzót úgy húzzák, hogy annak a mérete egy óra alatt nyúlik a duplájára. Ha te maximum 10 cm/perc sebességgel tudsz mozogni, akkor a tőled 10 cm-re lévő tárgyat el tudod érni. Nem egy perc alatt, hanem egy kicsivel több idő alatt. (Most nincs kedvem kiszámolni mennyi idő alatt.) Viszont ha valami tőled 20 méterre van, akkor hiába haladsz a maximális sebességeddel, nem hogy csökkenne, de nő közöttetek a távolság. Még ha némi elhanyagolással azt is mondanánk, hogy te megtettél egy óra alatt 600 cm-t, azaz 6 métert – ami nyilván lehetetlen, hiszen az egy óra alatt az a 6 méter is nyúlt, amit megtettél volna –, akkor is a fennmaradó 14 méter közben megduplázódott, és már 28 méterre vagy a céltól. Mindezt úgy, az eredetileg 20 méterre lévő, most meg már 28 méterre lévő objektum nem mozdult el a vonalzóhoz képest.

(Annyi a különbség a szemléltető példához képest, hogy a téridő nem egyenletes tempóval nyúlik.)

Woody Allen: Annie Hall filmből egy idézet ahol a gyerek azért volt szomorú mert tágul a világegyetem és ha a világegyetem tágul akkor Brooklyn is tágul és szét fog esni.

Ez azonban nem igaz.

Hasonlatként ha vesszük az óceán vizeit akkor a vízfelület görbül a Föld görbülete mentén. Akkor meg a vízcseppek is görbék lesznek ennek megfelelően az óceánba. Amiről tudjuk hogy szintén nem igaz. A vízcseppet a helyi erők tartják egyben, függetlenül attól hogy egy óceánba vannak vagy egy pohárba.

A dolgot nem ez magyarázza, ez csak egy hasonlat a könnyebb megértés kedvéért. A tágulás csak elegendően nagy méretskálán jelentkezik.

Ez a baj a nem ismert fogalmakkal. Hallunk valamit (itt ősrobbanás). Nem tudjuk mi az, de egy szót felismertünk belőle a hétköznapjainkból. Hurrá, robbanás, ezt tudjuk. Akkor tehát az ősrobbanás is ilyen. Volt egyben egy kis kupac, valamitől robban és azóta is röpülnek szét a darabjai.

Nos az a robbanás nem ez a robbanás. Ami ott történt, közelítőleg se olyan, mint egy ilyen robbanás. Milyen? Itt a baj. Ahhoz meg kéne tanulni némi térelméletet, fizikát, matematikát, akkor talán lesz valami távoli halvány sejtésünk. De ez bonyolult, használjuk inkább hétköznapi fogalmainkat és jókat vitatkozunk rajta. Senkit se zavar, mert nem is tud róla, hogy valójában nem arról beszél, amiről szeretne. Nem beszélhet, mert nem tud. Nincs meg az az alaptudása, aminek segítségével erre képes lenne. De az emberi elmét ez csöppet sem zavarja.

Aztán jön ezernyi félreértés és vita.

Tudom, nehéz és kellemetlen. De el kéne fogadni, hogy vannak dolgok a világban, amikről akkor tudunk csevegni, ha ismerjük a jellemzőiket. Különben csak beszélünk, de hogy miről?:... - meg se fejthető.