Ha az univerzum folyamatosan tágul (most is), akkor az üres térben mi van, ahova még nem ért el? És mi érvényes oda?

Az univerzumunk valószínűleg egy nagyobb rendszer része, szóval az a rendszer lehet ezen kívül.

A másik lehetőség, hogy semmi, ami egy elég buta felvetés, mivel a semmiből eleve nem alakulhatott ki az univerzumunk.

A nagyobb rendszert pedig elképzelheted egy nagyobb univerzumnak, pl. mint a mi univerzumunkban a feketelyukak, folyamatosan tágulnak, a mi nagy rendszerünknek a részei. Valami ilyesmi lehet.

Többször volt már a kérdés, legutóbb talán 3 napja.

NINCSEN rajta kívül semmi!

Nincsen olyan hely, ahova még nem ért el!

Amikor kisebb volt, mint egy atom, akkor is kitöltötte az egész teret.

Az lehetséges, hogy a mi 3 dimenziós terünkön kívül még van valami, ami nem a mi terünk része. De akkor a mi terünk soha nem fog eljutni oda!

Na, ott lehetnek másféle törvények is.

#2, #3:

Fizikailag képtelenség, amit mondtok.

Ugyanis kell egy közeg, amiben képes tágulni az univerzum. A semmibe nem tug tágulni. Ahogy a hanghullámok sem tudnak vákuumban terjedni. Eleve ahhoz kellett egy közeg / tér, hogy kialakulhasson az Ősrobbanás, hiszen ne feledjük, hogy ahhoz először még egy égitestnek össze kellett roskadnia elég apróvá ahhoz, hogy a gravitáció már ne legyen képes tovább zsugorítani az objektumot az óriási energiasűrűsége miatt, és megtörténjen az "Ősrobbanás".

Leon...

miért akarsz olyan témába beleszólni, amihez nem értesz?

Jó neked, ha nevetségessé teszed magad?

> Az univerzumunk valószínűleg egy nagyobb rendszer része, szóval az a rendszer lehet ezen kívül.

Az univerzum minden létező dolgok összessége. Nem lehet egy nagyobb rendszer része, mert nincs rajta kívül semmi, hiszen definíció szerint bármi is van, az része az univerzumnak.

> Fizikailag képtelenség, amit mondtok.

> Ugyanis kell egy közeg, amiben képes tágulni az univerzum.

Ilyenkor szokott jönni a lufis példa. A lufi felülete egy kétdimenziós felület. Az, hogy az egész a háromdimenzióban görbült, azt most vonatkoztassuk el, számunkra most csak a felület a lényeges. Ahogy fújod fel, a lufi felülete növekszik. A lufin kitűzött pontok távolság egyre nagyobb és nagyobb lesz. De ez nem úgy történik, hogy van a lufi !felületének! egy határvonala, amin az előbb még belül volt, most meg már átlépte ezt a határt.

Na jó, görbült térről van szó, az megfekszi az ember gyomrát. Képzelj el egy végtelen hosszú egyenest, egy végtelen hosszú vonalzót. Azt látod rajta, hogy a beosztások a vonalzón egyre távolabb és távolabb kerülnek egymástól. A vonalzó tágul. De mibe tágul? Ez előbb is, meg később is ugyanolyan végtelen hosszúságú.

Nehéz ezt elképzelni, mert az emberi agy a szavannákon evolválódott. Olyan dolgokkal, hogy görbült tér, vagy hogy végtelen valami, ilyenekkel nem találkozott. De matematikai eszközökkel le lehet írni, lehet vele számolni.

Ó, én kérek elnézést, hogy logikusan, ok-okozati összefüggésekben gondolkodom, nem pedig csak azt hajtogatom, hogy nem volt az Ősrobbanás előtt semmi, meg nincs az univerzumunkon kívül semmi, meg hasonló hülyeségek, amelyek egy minimális deduktív gondolkodással kizárhatóak, csak éppen bizonyítani nem lehet, mert nem állunk azon a technológiai szinten még.

Elég önző gondolatmenet az, hogy a mi univerzumunk aztán a nagy minden, a legnagyobb, az egyetlen, de ha valaki azt mondja, hogy az univerzumunk csupán egy sokkal nagyobb rendszer kis része, az már hülyeség, mi?

Senki nem állít semmit tényként, csak a jelenlegi tudásunk szerint értelmetlen univerzumon kívüli dolgokról ilyen minőségben beszélnünk.

Az ősrobbanás és a táguló tér viszont elég stabil lábakon áll.