Számotokra is dilemma, ellentmondás ez a létezés és nem létezés dolog, mivel magyarázzátok ezt?

Ha valaha volt olyan, hogy abszolút nemlét volt, akkor még mindig az lenne. Mivel a nemlét nem tartalmazhat olyan elemeket, amik létté változtathatnák, mert akkor az már nem abszolút nemlét. Ergó mindig is volt valami.

"Azért, hogy valami is Legyen, azért tenni kellett, hogy megváltozzon a Nincs, a nemlét, ha abból jött létre, márpedig valamikor, valamiből létre kellett jönnie."

Ha csak két lehetőség van, vagyis vagy volt nemlét vagy nem volt, és az egyik lehetőség lehetetlen, akkor a másik lehetőség szükségszerűen igaz. Sherlock Holmes nyomán.

"Természetesebb lenne, ha nem lenne semmi."

Mert? Szerintem természetesebb, hogy van valami. 1:1.

"Ha bármi is létezik, annak valami oka van, valami létrehozta a semmiből, nemlétből."

Még soha nem láttunk nemlétből a létbe kerülni dolgokat, úgyhogy ezt az állítást semmi nem támasztja alá. Sőt, önellentmondáshoz vezet, ahogy te is leírtad. Jól hangzik, de nem csak hogy nem szükségszerű, hanem éppenséggel szükségszerűen nem igaz. Csak annyit kell feltennünk a cáfolatához, hogy 1) az abszolút semmiből soha nem lesz valami és 2) most van valami. És ha ez a két állítás igaz, akkor az az állítás, hogy minden ami létezik létrejött a nemlétezőből, hamis. Vagyis egy olyan világban élünk, amiben mindig is volt valami, és ez a valami alakul csak át különböző formák között. Szerintem ez az egyetlen önellentmondás mentes lehetőség.

"Még soha nem láttunk nemlétből a létbe kerülni dolgokat, úgyhogy ezt az állítást semmi nem támasztja alá."

Pedig a találmányok és alkotások ilyenek. Nem a semmiből lettek, de azelőtt nem léteztek. Lényegében egy gondolatból indultak ki, és pont nem rég olvastam itt, hogy a gondolat egy folyamat és nem valami ami létezik, mint anyag. És a gondolat még nem is elég, kell hozzá akarat. Pl. biztos sokan gondolták azt is, hogy jó lenne egyszerűen távolra is kommunikálni valami eszközzel. Talán el is képzelték, hogy milyen az és hogy működik, de telefon akkortól jött létre mikor valaki tudta, hogy ezt meg lehet csinálni, és meg is akarta valósítani. Előtte nem létezett. Pedig minden amiből összerakták, létezett mindig, de legalábbis mióta csak élet alakult ki a Földön. Azóta se több, se kevesebb létező nem lett, telefon mégsem volt.

"1) az abszolút semmiből soha nem lesz valami és 2) most van valami. És ha ez a két állítás igaz, akkor az az állítás, hogy minden ami létezik létrejött a nemlétezőből, hamis."

Ez igaz. De az is igaz lehet, hogy az abszolút semmi helyett az abszolút minden volt. Mondjuk az egész létező mindenség egy ház, és nincs semmi más létező, csak a fal meg a tető és ennyi. A falak egy része hiányos, ott számunkra nincs létező, az az abszolút semmi ebben a rendszerben, és mégis valami lesz. Egy lyuk, egy rés, vagy ablak. Szóval mi általában a hiányt is valaminek tekintjük. Ablakot is csinálhatsz úgy, hogy kiütöd a már meglévő falat, és akkor mondhatjuk, hogy úgy lett valami, hogy valamiből elvettük. De úgy is lehet, hogy eleve nem falazol be egy részt és a semmit építed körbe a fallal. Akkor viszont a nem létezőt a létezővel határozzuk meg. Azt mondani, hogy azért volt mindig valami mert most is van, olyan mintha azt mondanánk, hogy ahol nincs fal, ott ablak van. Ehhez viszont az kell, hogy mindig legyen fal. Mindig volt valami, és akkor lett mégegy valami ha az a valami hiányzott. Az abszolút valami hiánya az abszolút semmi, és ebből az abszolút semmiből lett valami amit mi valaminek veszünk pedig ugyanúgy semmi.

Amúgy szerintem is természetesebb állapot lenne, ha nem lenne semmi. Vagy mondjuk lényegesen energiatakarékosabb.

Inkább úgy vagyok vele, hogy ez a lét-nem lét, a semmi, meg a valami, csak olyan általunk létrehozott dolgok. Vannak akik szerint ha valamit senki sem figyel meg, az nincs. Vagy ha nincs aki megfigyelhetné. Szóval hogy mikor még csak por volt mindenfelé a világűrben, akkor nem volt ott senki aki azt monhatta volna, hogy ez por, tehát ez alapján az emberi fogalom szerinti por, akkor még nem volt por, akkori emberi viszonylatokban semmi sem volt. Most már van ott por akkor, de akkor nem volt ott semmi. Már ha az embert vesszük alapnak mint aki képes meghatározni a létezőt. Én mondjuk nem gondolom, hogy képes lenne erre. Azt se vennénk észre, ha nem is léteznénk.

#5

Nem rég kezdtem el tanulmányozni a Bibliát, és érdekes, hogy ott ugyan az az ötlet manifesztálódik, amit te is leírtál. Rögtön a teremtésnél Isten akrattal, "igaz szóval" hívta elő a létezést. Cselekedettel hívják elő a létezést.

Viszont (ebből adódan) az ember igenis képes meghatározni a létezőt. Gondolj csak bele a saját életedbe. Te alakítod a döntéseiddel, a döntéseddel választasz egyes események bekövetkezésének valószínűségéről(lesz vagy nem lesz). Vagy csak gondolj a környezetre. Az ember aktívan meghatározza (formálja) azt. Eldönti, hogy itt erdő marad, vagy lesz egy sokadik olajpálma ültetvény.

Érdekes és találó a hasonlatod. A semmi, nem létezést a létezés hiányával definiáltad. Talán ez csak épp az emberi elme korlátját mutatja meg. Nem tudjuk a semmit elképzelni. Én inkább valami tükrös metafórával hozakodnék elő. A tükör maga az univerzumunk szélső, folyton táguló határa, "mögötte" pedig ott van a ... na mi? :D

"1) az abszolút semmiből soha nem lesz valami és 2) most van valami. És ha ez a két állítás igaz, akkor az az állítás, hogy minden ami létezik létrejött a nemlétezőből, hamis."

Ezzel a logikai lánccal az a gond, hogy az első feltevést nem tudjuk igazolni. Logikailag nem lehet belekötni, és bár még nem találkoztunk ilyen eseménnyel, hogy a semmiből létrejött volna valami, az nem zárja ki azt, hogy ilyesfajta jelenség nem is létezik. A fenti logikai kijelentésből azt levonni, hogy olyan világban létezünk, ami mindig is volt, már hiba, mivel nem tudod bizonyítani az ellenkezőjét.

A kvantumfizika szerintem választ ad erre a kérdésre kedves kérdező. Bár ez nem egzakt megfogalmazás, de ott egyszerre van (a létező) és nincs (a nem létező). Illetve a létnek különböző valószínűségei vannak, amire pl. megtalálási valószínűség egyenlet választ adhat. Egy adott pontban mekkora valószínűséggel találsz egy elemi részecskét.

Persze midnez csak a kvantum világban érvényes.

(nem tanultam soha, szóval ha van valaki, aki ki tud javítani, bátran tegye!)

Az Ősrobbanás előtt is csak valamiféle állapotról beszélnek a tudósok, de hogy ennek az állapotnak a mibenléte milyen lehetett, arról fogalmunk sincs. Erre részben azért nincs válasz, mert a kvantumelméletbe még nem sikerült integrálni a gravitációt. A gravitáció, mint erő nem illeszkedik a kvantumelmélet jelenlegi kereteibe. Viszont a kvantumelmélet ahhoz túlságosan hasznos és ilyesfajta korláta ellenére megbízható, hogy kidobjuk.

Érdekes kérdés ez nagyon. Sok válasz adható rá. Természettudományok közül a kvantumfizika, a kozmológia, vagy az elméleti fizika képes rá.

A teológusok (már) más válaszra jutottak, a filozófusok szintén :)

Szerintem hogy megválaszoljuk ezt olyan ismeretek kellenének, amik jelenleg nincsennek az emberiség birtokában. És talán soha nem is lesznek. A mindennapi fogalmak, az általunk megszokott természeti törvények nem alkalmazhatók. Az is lehet, hogy a létről alkotott képünk is alapvetően hibás. Lásd szabad akarat - régen természetesnek tartották, hogy az ember önálló, gondolkodó lény, akaratait, cselekvéseit, gondolatait maga irányítja. Ma tudjuk, hogy mindennek hátterében biológiai-kémiai folyamatok, reakciók állnak. Persze, ettől még a mindennapi életben még teljesen jól alkalmazható a "szabad akarat" fogalma.

A kérdésre a válasz: én sem értem, hogy miért vagyunk. Sokszor elgondolkoztam már ezen.