Az autisták tekinthetőek az evolúció következő lépcsőfokának?

-Az autisták tekinthetőek az evolúció következő lépcsőfokának?

-Nem.

-Kíváncsi vagyok mennyire tudományos.

Semennyire.

Az autizmus pont onnan vesz el, amennyit ad. Ha valami speciális képessége van, akkor gyakran más képességek rovására történik ez az agyban.

Gyakran súlyos árat fizetve...

...alatta.

Sokkal több képességük vész el, mint amennyi plusz van.

Úgy gondolom az evolúciót már cseszhetjük a rengeteg gyógyszer és gyógymód alkalmazása miatt.

Nincs már természetes szelekció. Az is szaporodhat, aki 200 éve még nem tehette volna meg, mert nem érte volna el a serdülő kort sem.

Úgy elsatnyulunk, hogy észre sem vesszük.

Az evolúció egyik része vagy eszköze a mutáció. Ilyenek például az öröklődő betegségek, rendellenességek, vagy ezekre való hajlam is. A mutációk túlnyomó többsége negatív vagy jobb esetben semleges, és (emberi léptékkel mérve) nagyon ritka a valamilyen értelemben pozitív változás, pláne hogy ez domináns legyen egy populációban, tehát terjedjen és fennmaradjon. Az autizmus egy ilyen rendellenesség, ami ad bizonyos extra képességeket, de amúgy szinte életképtelenné teszi az egyént.

Ott vannak például az ijedtségre elájuló, ledermedő kecskék. Az is egy mutáció, ami pont nem túl előnyös, de az evolúció hasonlókból építkezik. Vagy az ürge, akinek gumiszerűen nyúlik a bőre, az is adott körülmények között lehetne akár előnyös is. De elég, ha a genetikai betegségekre rákeresel, van belőlük elég. Ezek az elváltozások lehetnek előnyösek és hátrányosak is, csak a környezet határozza ezt meg. De nem mondjuk egyikre sem, hogy az evolúció ilyen-olyan lépcsőfokai, még ha némi kis előnye is van belőle az egyénnek.

A fejlődés egy emberi értékítélet által kijelölt irányt jelent. Az evolúció nem fejlődés. Egy faj képességeinek, tulajdonságainak alakulását így emberi szemmel nézve nem mindig fejlődésnek ítéljük meg, van, hogy csak egyszerű változásnak, alkalmazkodásnak, van, hogy kimondottan visszafejlődésnek. Valójában ez a visszafejlődés is csak változás, csak a mi emberi mércénkhez képest tűnik visszafejlődésnek. De ezt előttem már bőven kifejtették.

A testvérem autista. Nem, az autizmus nem következő lépcsőfok. Az, hogy valakinek hiányosságai vannak a társadalmi kapcsolatokban, a kommunikációban, vagy abnormálisan – akár önromboló módon – viselkedik, abban semmi jó nincs. Sem nekünk – un. neurotipikus embereknek –, sem nekik.

Ami itt rögtön szóba került az a Savant-szindróma, ami úgy tűnik kapcsolódik az autizmushoz, a savantok 50%-a autista, de a többi savant is valamilyen mentális problémával küzd. De fordítva ez már nem annyira áll meg, az autistáknak csak a 10%-ának vannak savant képességei. Bár sok súlyosabb autistával, meg pár Asperger-szindrómással találkoztam már – ez utóbbit is most már az autizmus spektrumzavarhoz sorolják –, egyetlen olyan autistával találkoztam, aki savant volt, ez annyiból állt, hogy bár nem foglalkozott naptárakkal, de bármilyen dátumot mondtál neki ±10 év időtartamba, kapásból rávágta, hogy az adott dátum a hét melyik napjára esik. Jól hangzik, csak ha meg azt nézzük, hogy képtelen volt önálló életvitelre, mondjuk arra, hogy lemenjen a boltba, vegyen egy kiló kenyeret, és haza is találjon, akkor mindjárt nem tűnik olyan jó cserének.

Vannak persze jól funkcionáló autisták, Asperger-szindrómás emberek is. Valóban sajátos látásmóddal rendelkeznek, és az én szűk, nem reprezentatív mintám, tapasztalatom alapján van bennük némi felsőbbrendűség érzet. De teljesen jó értelemben, ők meg vannak győződve arról, hogy ha mindenki hozzájuk hasonló lenne, sokkal élhetőbb világban élnénk. Bizonyos szempontból egyébként még lehet, hogy így is lenne, csak abból a világból rengeteg olyan dolog hiányzik, amit mi neurotipikus emberek fontosnak, az embert meghatározó jellegnek tartunk.

Azt is hozzá kell tenni, hogy még a jól funkcionáló autisták is sokszor élik meg szenvedésként az állapotukat. Nyilván ennek egy része szociális természetű, ha a többség más lenne, ezek nem lennének számukra sem annyira problémák. De vannak nem szociális természetű túlérzékenységük is, pl. akár egy nem megfelelő világítás olyan szenvedést okozhat egy aspergeresnek, hogy inkább elmenekül arról a helyről. Ez sem tűnik túl pozitív tulajdonságnak.

Röviden, nem abszolút nem látom az autizmust következő lépcsőfoknak. Ez egy betegség, egy képességbeli hiány. Adott szinten túl képtelenné teszi az egyént az önálló életvitelre, de ezen a szinten innen is maguk az autisták is betegségként, korlátként élik meg az állapotukat.