Miért van az, hogy amennyiben az univerzum tere 3D-s görbült tér, akkor sem lehet visszajutni a kiindulópontba? (Részletek lent)

Stephen W. Hawking: Az idő rövid története című könyvében olvastam (az 54. oldalon), hogy amennyiben az univerzum tágulása lassulna, és egy idő után megfordulna és nagy reccsben érne véget, akkor a tér háromdimenziós véges de határtalan, vagyis ha egyenesen elindul egy űrhajó az űrben, akkor előbb utóbb visszajutna a kiinduló pontba hasonlóan ahhoz az esethez, amikor egy gömb felületén (pl. a Föld felszínén) haladunk egyenesen előre, és megkerülve a gömböt (pl. a Földet) ugyanoda jutunk vissza. Hawking azonban kijelenti, hogy a gyakorlatban ez kivitelezhetetlen lenne, mert az univerzum még azelőtt összeomlana a nagy reccsbe, mielőtt "körbeérnénk", még akkor is, ha fénysebességgel utaznánk, annál pedig csak lassabban lehetne. De kérdem én: ha el is kezdene időközben az univerzum zsugorodni, akkor az a távolság is csökkenne, ami a visszaérkezésig még hátralenne. Hiszen közvetlenül a nagy reccs előtt már csak nagyon kis távolságot kellene megtennie az űrhajónak, hogy visszajusson a kiinduló pontba. Hogy van akkor ez? Vagy lehetséges, hogy a fény sebessége arányos az univerzum méretével, tehát ahogy az zsugorodik, a fény is egyre lassúbbá válik, és így az űrhajó sebessége is a 0-hoz tart?