A megfigyelés tényleg összeomlasztja a hullámfüggvényt?

"Kérem a moderátort, hogy törölje ki, mert ez tényleg egy szellemi mérgezés!"

Mert nem érted? Lehet kvantumfizikát is olvasni. Előbb utóbb csak ragad rád valami belőle. Ma már ismert a Wheeler-kísérletek magyarázata. A megfigyelés hatással van a kvantumrészecskére. Az anyagtalan hullám részecskévé válik, ahogyan a fizikus leírta.

Ha nem tudsz ezzel vitázni, csak személyeskedni, jobb ha elhallgatsz

#11, Hány kamu profilod van még...

KvantumZolikám?

Ennyi erőlködéssel már elvégezhettél volna egy BSc-t is. Ja nem.

Először azt kéne tisztázni, hogy mit értünk megfigyelés alatt.

Megfigyelés alatt mérést értünk, mérés alatt meg azt, hogy egy makrofizikai rendszer kapcsolatba lép a mérendő mikroszkopikus rendszerrel, és az együttes rendszer állapotát mi megállapítjuk. Tehát lényegében a kezdetben elszigetelt kvantumrendszer kapcsolatba lép a külvilággal, és az állapota összefonódik azéval, vagyis a kvantumrendszerből származó információ kikerül a makroszkopikus világba. Ezt hívják dekoherenciának, amit mi a hullámfüggvény összeomlásaként értelmezünk. Valójában arról van szó, hogy míg korábban külön volt a kvantumrendszernek és a mérőrendszernek is saját hullámfüggvénye, addig a mérés után már csak a kettőnek együtt értelmezhető. Sőt, ebben az "együtt"-ben mi magunk is benne vagyunk, ezért az eredő hullámfüggvény azok közül választódik ki, amelyben a mérendő mennyiségnek egy konkrét értéke van.

A mérőrendszer azért makrofizikai, mert mi is azok vagyunk, és mérés alatt a fizikában definiált, tipikusan a klasszikus fizikából eredeztetett (kivétel pl. a spin) mennyiségek számértékét szeretnénk megtudni, amelyekről tudjuk, hogy általános esetben egy mikrofizikai rendszert nem lehet egy konkrét értékükkel jellemezni. A leírandó mikroszkopikus világ és az ehhez használt makroszkopikus mérőeszközeink és fogalmaink közti ellentét itt jön ki, ebből is látszik, hogy ilyen értelemben a mi fogalmaink nem elégségesek egy mikroszkopikus rendszer leírásához. Azt azért fontos kiemelni, hogy jelenleg úgy gondoljuk (legalábbis a többség), hogy ez a kvantumvilág sajátossága, és nem egyszerűen a mi bénaságunk.

A mérendő rendszer viszont kvantumos, egy adott fizikai mennyiség több sajátállapotából álló szuperpozíciójának megfelelő állapotban is létezhet.

A fent említett dekoherencia folyamatában a mérendő és a mérőrendszer összekapcsolódik, létrejön egy nagy makroszkopikus rendszer, amely azonban már nem jellemezhető azokkal a mikroszkopikus sajátállapotokkal, mint az eredeti mérendő rendszer, és még ma sem teljesen tisztázott körülmények között az egyik makroszkopikus sajátállapot választódik ki, amelyben a mérőrendszer egy adott értéket fog mutatni, a mérendő rendszer pedig egy ennek megfelelő állapotban lesz.

Megjegyzem, hogy bizonyos értelemben egy dekoherenciával nem járó folyamatot is nevezhetünk mérésnek, amikor két kvantumrendszer fonódik össze, és jön létre egy nagyobb, a korábbiakénál összetettebb sajátállapotokkal rendelkező rendszer, amelyek szuperpozíciójában lehet az eredő rendszer. Ilyenkor mondhatjuk, hogy a második rendszer "megmérte" az elsőt, és ilyenkor nem történik "hullámfüggvény- összeomlás". De tekintve, hogy erről mi klasszikus értelemben vett információval csak akkor rendelkeznénk, ha a szokásos makroszkopikus mérést végeznénk ezen az összetett rendszeren, ezért a mérés definíciójának ez kiterjesztése csupán szójátéknak tekinthető, amely nem a mérés fogalmának lényegére koncentrál, hanem csak arra a minimális követelményre, hogy két rendszer egyáltalán kapcsolatba lépjen egymással.

"#14 en olyan is hallottam hogy ha nem cssekkoljuk le a rendszert a mereskor akkor hullamkent viselkedik ha pedig csekkoljuk reszecskekent.Mintha a reszecske tudna,hogy figyelik e vagy sem."

Ezt gondold át, ha nem csekkolod el, honnan tudod, hogy hogy viselkedik?

#14: „Megfigyelés alatt mérést értünk, mérés alatt meg azt, hogy egy makrofizikai rendszer kapcsolatba lép a mérendő mikroszkopikus rendszerrel, és az együttes rendszer állapotát mi megállapítjuk. Tehát lényegében a kezdetben elszigetelt kvantumrendszer kapcsolatba lép a külvilággal, és az állapota összefonódik azéval, vagyis a kvantumrendszerből származó információ kikerül a makroszkopikus világba. Ezt hívják dekoherenciának, amit mi a hullámfüggvény összeomlásaként értelmezünk.”

Én „hullámfüggvény összeomlásaként” nem azt értelmezem hogy az információ kikerül „a makroszkopikus világba”, hanem azt a jelenséget, hogy a mérendő bizbasznak a hullámfüggvénye bekerül az fizikai mennyiség operátorának egyik sajátértékébe, és onnan fejlődik tovább az állapota.

A kapcsolódó wikicikk legeleje:

„In quantum mechanics, wave function collapse is said to occur when a wave function—initially in a superposition of several eigenstates—appears to reduce to a single eigenstate (by "observation").”

[link]

A fizikus vagyok.

# 14/18 Megfigyelés alatt mérést értünk, mérés alatt meg azt, hogy egy makrofizikai rendszer kapcsolatba lép a mérendő mikroszkopikus rendszerrel, és az együttes rendszer állapotát mi megállapítjuk."

Ne is haragudj, de ezen már régen túl léptünk. 100 éves rég elavult szöveget másolsz ki. A megfigyelés nem jelent közvetlen mérést. Az egyik irányba jövő fényt(foton) egyszerűen polárszűrőn vezetjük keresztül. Semmit sem mértünk meg, csupán megfigyeltük. Tudni fogjuk becsapódáskor amikor hullámszerű képet ad az ernyőn, hogy melyik utat választotta. Ám ekkor részecskévé válik és részecske interferenciát mutat az ernyőn, pedig nem mértünk meg semmit, csupán megfigyeltük, merre megy.

Ezt überelenő, később amikor egyesítjük a féligáteresztő tükör után a két sugarat és ismét szétválasztjuk őket, már nem figyeljük meg őket és helyre is áll a hulláminterferencia. Azaz habár előzőleg összeomlott a hullámfüggyvénye az ismét kiterjeszkedik és hullámként csapódik be az ernyőbe.

Ez a színtiszta ékes példája, hogy a megfigyeléssel, azzal hogy tudatosan megfigyeljük a kvantumrészecskét az hatást gyakorol rá. Ugyanúgy atomokkal, molekulákkal is lejátszódik maga a jelenség.

---

# 15/18 #11 nem, kvantumfizika nem ragad. A kosz ragad."

Ne szívj annyit :XD

---

#14 en olyan is hallottam hogy ha nem cssekkoljuk le a rendszert a mereskor akkor hullamkent viselkedik ha pedig csekkoljuk reszecskekent.Mintha a reszecske tudna,hogy figyelik e vagy sem.Ez igaz?"

Szerinted véletlen mondják kollegák, ha nem figyeljük "talán" nem is létezne a világ?

---

# 17/18 Ezt gondold át, ha nem csekkolod el, honnan tudod, hogy hogy viselkedik?"

Ez dedó!

Az ernyőn az interferencia kép alapján tudsz következtetni arra, hogy részecske vagy hullám az ami becsapódik. Ha megfigyeled közben érzékeli a hullám, hogy figyelik és összeugrik részecskeként és nem hullámképet mutat az ernyőn, hanem részecske képet. Ha után újra egyesíted őket és nem figyeled tovább, visszaalakul a hullámkép, mert érzékeli hogy nem figyelted.

Ez triviális, csupán el kellett volna olvasni a kísérletet. Nem kell hozzá fizikusnak lenni

Nem vagy te fizikus.

Az ernyőt le is lehet fényképezni, aztán később megfigyelni.

NEM a te megfigyelésed számít, hanem az ernyő maga, és a kísérleti berendezés.