Miért látom úgy mintha a természettudományos alapműveltség megszűnőben lenne?

A jelenséget én is észrevettem, de hogy őszinte legyek, nem tartom valósnak, inkább csak egy kognitív torzításnak. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy az ő szakmája/szakterülete a legfontosabb, és hogy azt mindenki kéne ismerje egy alapszinten. Így egy villamosmérnök szerint mindenki kéne tudja, hogy egy tranzisztor erősítésre jó, egy történész szerint, hogy a '48-as forradalmat sok tekintetban a Nagy Francia Forradalom inspirálta, egy matematikus, hogy a gömb térfogata 4/3*pi*R^3, egy földrajztanár, hogy a Kárpát-medence a Duna vízgyűjtője, és így tovább.

A probléma szerintem onnan származik, hogy a legtöbb szakember nehezen tudja felmérni, egy laikus hogy viszonyul a szakmájához, mert amíg kitanulta azt, megváltozott a gondolkodásmódja, és mindent a szaktudásának megfelelő fényben lát.

Az általad leírt jelenség szerintem abból származik, hogy az iskolák (és emiatt az emberek is) kicsit másként állnak hozzá a matematikához mint mondjuk a történelemhez. A történelemmel fogok példálózni, mert mérnökhallgatóként kb. az az egyetlen olyan humántudomány, amiben nem tekintem magam közel analfabétának, és van egy annyi tudásom, hogy merjek példálózni.

A történelmet emlékeim szerint az alapoktól fogva inkább úgy tanítják, hogy "Né gyerekek, ez úgy általános műveltség, szóval bár nagy vonalakban jegyezzétek meg", és akkor a gyerekek is így tekintenek rá. Erre tesz rá egy lapáttal, mikor végre eljutnak az anyagban a második viágháború környékére, majd a kommunizmusról is beszélnek, és a diák végre nem érzi magát hülyének, mikor nagyapa sztorizik, hanem érti nagy vonalakban, hogy mi miért történt az ő elbeszélésében úgy, ahogy. Ezzel el is jutottunk a humántudományok egy "előnyéhez" a reálokkal szemben: Tényleg van egy viszonylag gyakorlatias, mindennapi alkalmazási területük. Megérted nagyapa történeteit, el tudsz igazodni egy térképen, fel tudod mérni, hol van Bécs Budapesthez képest, rájössz, miért versenyeztek a testvérek az ostrom idején a Kőszívű ember fiaiban, illetve, hogy miért van benne annyi fura szó, hogy első olvasáskor a szüleid értelmező szótárrá kellett váljanak, illetve időnként elővegyék az értelmező szótárat, mert ők sem értették...

Ezzel szemben ott van a természettudományok tanítása. A tanárok mind sulykolják, hogy "De ez nagyon fontos, és a valós életben is felhasználod", ám a gyerek észreveszi, hogy nincs így, és akkor érdeklődést veszít, a kevés tényleg hasznos dolgot sem jegyzi meg. És lássuk be, a valós életben nem kell túl gyakran használni az alapműveleteken illetve egyszerű hármasszabályon túl sokat. Persze, ha érted a logaritmikus és exponenciális növekedést, akkor inkább rálátsz, miért van az, hogy a tévéd 54-es hangerőn alig hallatszik, 55-ön meg ordít, és semmi nincs köztük. De a legtöbb embert ez nem érdekli, elfogadja, mint tervezési hiba, és megoldja azzal, hogy közelebb ül vagy jobban figyel.

A fentihez jön hozzá az, hogy nevetségesen sok baromságot tanítanak az iskolában matematikából. Erdélyiként nem ismerem az anyaország rendszerét túl jól, csak annyit tudok, hogy valamivel jobb a helyzet, de nálunk többek között volt ötödikben számok hatványának utolsó számjegye (fejlődéspszichológiából doktorálni lehetne az érvekkel, hogy ez mért nem jó), legnagyobb közös osztó, legkisebb közös többszörös. Aztán középiskolában vektorok, lineáris algebra, matematikai indukció, analízis. Ezek olyan témakörök, amibe az egyetemen is sokaknak beletörik a bicskája, és errefele középiskolában tanítják... De azért van az anyaországban is elég sok nevetséges dolog. Kevésre emlékszem, de a valószínűségszámítás messze túlmegy bármi értelmesen, trigonometria is kell épp elég, meg hasonló finomságok.

A gond, hogy sokan nem is hajlandóak beismerni, hogy nagy része értelmetlen. Példa egy ötödikes tankönyvből: "Egy hűtő ciklusa 5 perc hűtés, 1 perc megállás. Egy másiké 6 perc hűtés, 1 perc állás. A hűtőket egyszerre dugjuk a konnektorba, legközelebb mikor indulnak megint egyszerre?" És akkor a tanár diadalittasan néz, hogy íme, milyen gyakorlatias feladat. Elnézést, de mi a büdös [ide képzelj el 5 sornyi káromkodást]-ért lenne ez gyakorlatias!? Ki, és miért számolgatna ilyeneket? Ezzel a tanárok magukat és a tárgyat is nevetségessé teszik.

Na, az elmúlt 4 bekezdés lényege az, hogy a humán-és reáltudományok oktatásának eltérése miatt az emberekben egész más kép alakul ki arról, hogy milyen szintű hozzáértés számít "alapműveltségnek" az illető témában. Emiatt, egy természettudományokhoz értő ember úgy érezheti, az ő ismereteinek kevesebb százaléka minősül ebbe a kategóriába. Talán így is van; úgy érzem, ezt eldönteni már úgy vélem nem az én dolgom.

Szerintem, amit #11-es ír az túl általánosító, és abszolút nem igaz. Az én szakmám villamosmérnök, de nem várnám el egy középiskolát végzettől, hogy tudja hogyan működik egy tranzisztor, vagy hogy mi az a Fourier-sor. A matematikus se a gömb térfogatával van elfoglalva, és pontosan tudja, hogy nem a képletek tudásáról szól a matematika. Még érettségin se kell tudni fejből!

A matek a logikus gondolkodásról szól, nem képletbe behelyettesítésről. Arról, hogy pl. az oszthatósági szabályok felhasználásával, vagy a prímtényezős felbontással át tudsz gondolni egy feladatot. Ez nem más, mint logikailag igaz állításokból levezetni más logikailag igaz állításokat --> logikus gondolkodás.

És nem véletlenül a matekot nem sorolják a reál tárgyak közé! Azok a természet ismeretéről szólnak (a matek a fizika nyelve).

És igenis szükség van a kultúrára meg a ttud-os látásmódra! Az általános iskola/gimnázium feladata a világ feltárása a gyerekek előtt, hogy alapvető ismeretekhez jussanak, nem pedig az, hogy a munkaerőpiacra képezze őket. Azt majd az ott megszerzett ismeretek alapján döntik el mivel szeretnének foglalkozni, és tovább tanulnak. (A szakgimik/közepek már szakmát is adnak, gyakorlatilag minimális reál/humán/nyelv ismeretekkel.)

Akinek ez nem tetszik, és csak arra gondol, hogy "hol fogja ezt használni?", annak el lehet menni építkezésekre dolgozni, meg szemetet szedni! És ott majd biztos a többiek is osztják a véleményét.

Ha mindig csak azt tanították volna, amire biztos szükséged lesz az életben, hogy haladtunk volna előre???

Azzal lehet vitatkozni, hogy egy bizonyos szint felett van-e értelme fizikát/matekot/kémiát/... tanítani! Szerintem se feltétlenül tartoznak a mátrixok a középiskolába. És ugyanígy a humán ismereteknél se olvastatnám a gyerekekkel A kőszívű ember fiait, vagy az Odüsszieiát, töriből se nyüstölném az ókort annyira, stb. stb...

> Nos igen nem hiszem,hogy a mátrixszámítás gimnáziumi fejjel befogadható anyag lenne.

Bőven befogadható, viszont nem épül rá túl sok minden. Talán csak a lineáris programozást/termelésoptimalizálást tudnám említeni, amihez kellenek a mátrixok, és a legutolsó fodrásznak vagy kőművesnek is hasznára válhat.

Nézd meg a Középiskolai szakköri füzetek: Játékelmélet c. könyvecskét (1985). Nem egy lineáris algebra könyv, de végig mátrixokkal dolgozik. (A tartalomjegyzéke elérhető a neten.)

A történelem/közgazdasági ismeretek, a filozófia/erkölcstan, az informatika/számítógépes grafika órák tudnák használni valamire a mátrixokat, ha nagyon akarnák. (Ez a legutóbbinál ugye a lineáris transzformációkhoz kellhet.)

De alapvetően marad a kérdés: minek?

Érdekes válaszok születtek eddig, nagyjából egyet tudok érteni.

Hozzátenném viszont a következőket: Jelentős szerepe van a médiának is. Nem fejtem ki részletesen, de értelmes embernek látnia kell, hogy a médiából a népbutító, áltudományos zagyva butaság jön rendszerint.

Ez a jelenség is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mennyire a béka segge alatt van az emberek természettudományos ismerete.

Persze nyilván van, akinek ez jó, mert meggazdagodik rajta. De mondjuk ebből egy külön kérdést is lehetne nyitni, hogy mennyien "bedőlnek" pl. reklámoknak.

A 11-es mérnökhallgatónak: Remélem a hűtős példa csak irónia volt, és nem gondoltad komolyan, hogy jelentékeny lenne.

Gondold meg u.is ha egy villamos hálózatot több fogyasztó terhel (akár egy üzemben) akkor egyáltalán nem mindegy, hogy időben hogy van megterhelve a hálózat, és ezt már a tervezési fázisban is tekintetbe kell venni.

#15-höz:

Itt van felsorolva néhány alkalmazás, én nem látom, hogy mi haszna származik ebből az embereknek: [link]

(Oké, lineáris algebrához, és magasabb dimenziós analízishez mindenképpen kell, vagyis gyakorlatilag az összes műszaki tudományhoz.)

A reál tananyagokhoz szükséges:

- strukturáltabb gondolkodás,

- logikai rendszerezettség,

- több önfegyelem.

Másrészt jobban egymásra épülnek a tananyagok, ha kimarad valami, akkor úszik a későbbi is.

Matekból, fizikából önállóan is kell alkalmazni a tanultakat, nem lehet bemagolni.

A töri, az irodalom nem feltétlenül épít a korábbiakra, sokat lehet "kamuzni", a középiskolai szinthez elég pár felületes ismeret, nem kell rendszerezni, be lehet magolni, és nem kell igazán megérteni. Ezért mindenkinek könnyebbnek tűnik.

Sztem ezek az alapvető eltérések, és okok.

#16: A hűtős példával nem értem teljesen, mi a gond. Nem azt állítottam, hogy nincs a legkisebb közös többszörösnak gyakorlati haszna, csak azt, hogy ahogy azt a tanár beállítja, úgy aztán én sem hinném el, hogy van neki. Villamos hálózat tervezését hoztad fel példának, mert ez eléggé passzol azzal, amit én is említettem.

Tedd fel magadban a kérdést, azok közül, akiknek ötödikben ezt tanítják, hányan jutnak el oda, hogy ezt a tudást villamos méretezéshez használják? Mielőtt válaszolnál, vedd figyelembe az alábbiakat: A legnagyobb közös osztó és legkisebb közös többszörös kiszámolása olyan barom módon van megfogalmazva, hogy abból a diák

1. Nem érti meg, miért működik így

2. Azt tanulja meg, hogy a matek, bár "megértős" tárgy, mégis magolós, mert be kell magolni, hogy így van ez a kiszámolási algoritmus

3. Istenigazából semmilyen módon nem bővíti a látókörét, mert nagyon absztrakt módon, betűk tömkelegével van elmagyarázva. Egy átlag ötödikes nem tud annyira elvonatkoztatni, hogy megértse, a betűk mögött számok állnak/állhatnak. Így csak elveszi a diák kedvét az egész annyira, hogy még a tényleg gyakorlatias dolgot sem tudja megcsinálni. Sok embert láttam már, akik amúgy értelmesek, a világra jó rálátásuk van, de nem tudnak papíron osztani, neadjisten egy hármasszabállyal az öt főre írt receptet nyolcra átszámolni, mert ötödik-hatodikban megutáltatták velük az egész tárgyat, és azóta meg sem próbáltak bármit is kezdeni vele.

De ezektől tekintsünk el, ha a tanár azt mondaná, hogy azért kellhet a lk. k. t, hogy modellt tudj alkotni egy villamos hálózatról, vagy valami hasonló, akkor egye fene, elfogadom (bár az előbbi érvek miatt ezzel szemben is megvannak a fenntartásaim). De nem, a tanár nem ezt teszi. A tanár úgy tesz, mintha a példa attól lenne gyakorlatias, hogy valaki meg tud fogalmazni egy szöveges feladatot a témába vágóan. Nem azért, de ezt valószínűleg a csoportmorfizmusról vagy éppen a Poincaré-feltevésről is meg lehet csinálni, hogyha az ember elég okos (én nem vagyok az, ha lehet, senki ne kérjen tőlem ilyent). Attól még nem lesz hű, be gyakorlatias egyik sem.