Honnan tudjuk, hogy a tapadási súrlódási együttható maximuma nagyobb, mint a csúszási súrlódási együttható?

Szerintem is egy méréssel de van egy kósza ötletem hogy akár fel is tehetjük, hogy minden szilárd anyagnál így van.

Mert tegyük fel egy pillanatra indirekt, hogy van olyan test aminek a tapadási súrlódási együtthatója kisebb, mint a csúszási. Rakjuk ezt a testet egy lejtőre majd növeljük a lejtő lejtőszögét. Ekkor van 2 lejtési szög, a kisebbik az amelyiknél növelve a lejtési szöget a tapadási erő már nem tud ellenállni a lejtővel párhuzamos eredő erőnek ezért megindul a test.

A másik szög az amelyiknél az eredő erőt pont kiegyensúlyozza a csúszási súrlódási erő (ez a nagyobbik lejtésszög).

Most térjünk vissza arra a lejtőszögre, aminél a tapadási súrlódási erő pont akkora mint a testre ható lejtővel párhuzamos eredő erő. Növeljük egy ici picit a lejtőszöget de annyira hogy ne lépjük túl a fentebb említett másik lejtési szöget. Ekkor a tapadási súrlódás nincs olyan nagy, hogy megtartsa a nyugvó testet, viszont a csúcsászi súrlódási erő meg sokkal nagyobb mint a testre ható eredő erő. Vagyis a testnek a lejtőn felfele kéne mozognia.. Amit még szerintem senki se tapasztalt életében, szóval mondhatjuk hogy ellentmondásra jutottunk. -az energiamegmaradás miatt-.

Ez egy elég addhoc érvelés, biztos van szebb magyarázata ami intermolekuláris erőkkel magyarázza, Van der Waals erőkkel és dipolmomentumokkal. De ennyi is elég most.

"Ekkor a tapadási súrlódás nincs olyan nagy, hogy megtartsa a nyugvó testet, viszont a csúcsászi súrlódási erő meg sokkal nagyobb mint a testre ható eredő erő. Vagyis a testnek a lejtőn felfele kéne mozognia."

Miért kellene felfelé mozognia? Ez egy eléggé elnagyolt gondolatkísérlet... :)

A műszaki gyakorlatban szokás megkülönböztetni a tapadási és a csúszási súrlódást. A valóság ennél lényegesen bonyolultabb (például függ a sebességtől, stb), de ez egy jó közelítés.

Az egy jól ismert jelenség, hogy az egymáson elcsúszó felületek megmozdításához nagyobb erő kell, mint a folyamatos mozgás fenntartásához. Ha közben az erőt mérjük, akkor az indulásnál látunk egy kiugró csúcsot, majd egy (viszonylag) egyenes szakaszt. Nem minden anyag viselkedik így. Például az acél-teflon(turcit) párnál nincs csúcs az induláskor, tehát a tapadási súrlódás nem nagyobb mint a csúszási.

De ettől még nem fog semerre magától elindulni. :)

Szerintem egy testre ha a tapadási kisebb mint a súrlódási, akkor az egy lejtőn lassan csúszik lefelé.

(Értelemszerűen meredek lejtőn egyre gyorsulva, lapos lejtőn meg egyáltalán nem csúszik meg.)

"Ez egy elég addhoc érvelés"

Az bizony!

Ugyanis ezek az erők mindig maximumok. Tehát nem fogják visszalökni a testet, csak lassítani.

Viszont, ha csúszási együttható nagyobb lenne, mint a tapadási, akkor ugye a test elindul, majd rögtön megáll (hiszen nagyobb az együttható). Akkor viszont ez már nem csúszási, hanem tapadási együttható lesz!

Ezért nem lehet az nagyobb.

Ez az egész gondolatmenet úgy ostobaság ahogy van. Bármilyen dinamikai rendszert meg lehet adni, el lehet készíteni, és az mozogni fog valahogyan.

A konkrét esetben: tetszőleges folytonos sebesség-erő (vagy: sebesség- max erő) függvény elképzelhető. (Kiszámolható, szimulálható, megvalósítható)

A súrlódás nem azért ilyen, mert ha létezne egy olyan test ahol fordítva van a sebesség-erő grafikon, és azt ráraknánk egy lejtőre akkor megszűnne a világegyetem, hanem azért ilyen, mert ilyen.

Bővebben: [link]

> If the surfaces are kept in motion, the distance between them will reach some average that is greater than the average when they are at rest. Greater separation means that only the peaks of the surfaces are coming into contact at points closer to the tips of the peaks. There will be a reduced attraction between the molecules of the two objects, and a reduced component of the microscopic normal forces parallel to the direction of motion. This results in a lower component of force parallel to the direction of motion, i.e., less friction.