"Schrödinger macskája" Csak kvantumszinten létezik, vagy eszerint működhet minden más "nagyobb" is?

1) Nem olyan bonyolult a kvantummechanikai jelenségeket felismerni. Megpörgetsz egy pörgettyűt, és vagy folytonosan változik a sebessége, vagy diszkrét szintek között ugrál. A kettő között igen kevés hasonlóság van. És a kvantummechanika a fejekben uralkodó ködös elképzelésekkel ellentétben nem olyan bonyolult dolgokat vizsgál. Hogyan mozognak a molekulák. Forgó mozgás, rezgő mozgás, mágneses momentum, fény abszorpció/emisszió, stb.

2) Szerintem ezeket az interpretációkat nem kell túl komolyan venni. A matek megmondja amit tudni akarsz, és igazság szerint aki mögé akar látni, az eddig mind belebukott. Ahogy Feynmann mondta, "if you think you understand quantum mechanics you don't understand quantum mechanics". De nem érteni kell, hanem fel kell tudni írni a megfelelő Schrödinger-egyenletet és meg kell tudni oldani. Az, hogy ennek milyen értelmezését fogadjuk el, szerintem másodlagos. Szintén Feynmann: "For me, the important thing about quantum mechanics is the equations, the mathematics. If you want to understand quantum mechanics, just do the math. All the words that are spun around it don’t mean very much. It’s like playing the violin. If violinists were judged on how they spoke, it wouldn’t make much sense."

A koppenhágai értelmezés annyi, mint amikor a hegedűs magyarázza, hogy ha így húzod, akkor az olyan jól fog hangozni. És általában igaza is van, de nem attól lesz jó hegedűs, hanem hogy jól játszik a hegedűn. A kvantummechanika nem a szövegelés tudománya, mert túl van azon, amit az ember szövegeléssel ki tud magyarázni. Akármennyit szövegelsz, annak, hogy egy pörgettyű csak diszkrét szinteken tud pörögni, nincsen semmi értelme a mi szemünkkel. Egyszerűen így van, a matek leírja, mi pedig megszokjuk. Nem megértjük, megszokjuk.

Szóval ha olyat látsz, hogy valaki oldalakon keresztül dumál a kvantummechanikáról, és próbál komoly eredményekre jutni, de egy fia sajátérték egyenlet nincs benne, akkor fogjál gyanút.

Mindenekelőtt azt, hogy példabeszédekkel nem érdemes az univerzumot magyarázni, mert ez azt jelenti, fogalmunk sincs, mit magyarázunk.

Ha volna olyan dolog, ami mindenre érvényes, már régen megalkották volna a "világegyenletet", amiből mindennek a megoldása kijön. De ilyen nincs.

Schrödinger egy adott kor adott kvantumismereti szintjén mondott egy frappáns hasonlatot. Nem lett volna az, aki, ha egy pillanatra is eszébe jutott volna, hogy mindenre használja. Ugyanakkor ma exhibicionista, feltűnési viszketegségben szenvedők szívesen akarnák mindenre használni. Miért is? Mert sem ők maguk nem tudják, miről beszélnek, sem azok, akik hallgatják őket. A többi nem, de ők tudják ezt. És azt is, hogy káoszt úgy lehet legkönnyebben teremteni, ha úgy fogalmazunk, hogy nagyon sok ember nagyon sokféleképpen értse. Akkor mindenki azt fogja hinni, érti, ugyanarra gondol, és ha szóba hozza, elszabadul a pokol, a vita soha nem áll le. Hiszen a vitázók mind mást gondolnak, de igazán nem tudják mit. És micsoda gyönyörűség olyasmiről vitázni, amihez nem értünk. Hiszen senki se cáfol meg. Mit cáfolna, ha nem érti a beszédet.

Nem. Olyan kérdést tettél fel, amire nincs mit mondani. Akár feltételezés, akár nem, szigorúan matematikai módszerekkel vezetik le. Az, hogy ezt hogyan interpretálják - na ezt mondta a fenti idézetben Feynmann. Tehát ha látsz egy wot kvantummechanikai fejtegetést, mindenféle operátorok, egyenletek, csoportok és egyéb finomságok nélkül, akkor simán gondolhatsz akármit is róla. Különösen, ha nincs forrás, vagy az is ugyanilyen.

Tessék, itt egy random quant-ph cikk: [link] hogy legyen mivel összehasonlítani.