Melyik a nehezebb orvostudomány; a hagyományos (emberi) vagy az állatorvoslás?

A klasszikus vicc megvan?

Elmegy az állatorvos az orvoshoz. Behívják, leül, majd megkérdezi tőle az orvos:

- És mik a panaszai?

Mire az állatorvos:

- Jaaaa, hát így könnyű!

Az állatorvosok csak a hétköznapi házi- és haszonállatok gyógyítását tanulják.

Legalábbis Gerald Durrell részletezte, hogy ez gyakori probléma az állatkertekben. (Pl. csimpánzokhoz, gorillákhoz emberorvost kell hívni, az meg be van sz__va...)

@5:

"mi van akkor, ha Pistike betoppan másfél méteres csörgőkígyójával a rendelőbe? Az állatdoki rákeres a Wikipédián vagy mi?"

Nem. Átküld az Állatorvostudományi Egyetem egzotikusállat osztályára.

Vannak fehér foltok az állatorvosoknál. Például tanulnak a juhokról, és megemlítik, hogy van kecske is. A méhekről sem kötelező tanulni. Akit érdekelnek, az megtanulja. Csak a gyakoribb állatok kötelezők, mint kutya-macska.

Az állatorvos általános orvos, az emberorvost szakorvosnak képezik ki. Az általános orvosi diplomája után még évekig rezidens, és csak utána lesz teljes értékű orvos.

Az első hozzászólóval nem értek egyet, bár nem igazán tudom,hogy az egyetem alatti stressz hiányára gondolt-e, vagy a munka közbeni stresszt kevesli-e, de tény, hogy egyik esetben sincs igaza. PLusz az, hogy ki mennyire stresszes, nagyrészt ember és egyénfüggő, nem szakfüggő. Az, aki eleve neurotikusabb, stresszes lesz egy büfészakon is.

Mivel nem sokan vannak, akik mindkettőt elvégezték, elég nehéz válaszolni erre a kérdésre, de azért megpróbálok. (végzős állatorvos-hallgató vagyok, egyben gyakornokoskodom is)

Én úgy gondolom, hogy mindkettő hivatásnak megvan a maga szépsége és nehézsége, az orvosit nyilván nem ismerem annyira, csupán Anyukám révén, aki humánorvos. Az állatorvosiról tudni kell, hogy nem csupán édes cicukák és kutyukák simizéséből áll a napunk, habár néha van benne ilyen rész is, de azt hiszem ez a többi stressz mellé simán belefér. Az egyetem nehéz, stresszes, sok fajról tanulunk, ugyanolyan részletességgel, nemcsak a kutyát-cicát, ahogy előttem írták, hanem kérődzők, sertés, ló, illetve egyéb tárgyak keretein belül egzotikus állatok, méhek, halak, stb. Akit jobban érdekelnek pl az egzotikusok, azok felvesznek ilyen irányú fakultációkat, így képzik tovább magukat, az autodidakta mód mellett. Ezekhez a dokikhoz érdemes így vinni a csörgőkígyót, aki tanult róluk. A többi állatorvos pedig utánanézne a szakkönyvben. (itt fel lehetne háborodni, hogy dehát ezt a gazdi is meg tudja tenni - de az állatorvos az a személy, aki 5 és fél évig azt tanulja hogyan lássa a fától az erdőt az ilyen cikkekben, könyvekben)

A munka is nehéz, de úgy gondolom az ember faktor mindig nehezít rajta. Egy gazdi pont ugyanúgy aggódik az állatáért, mint magáért, ha nem néha jobban. Nagyállatos állatorvosok esetén szintén nagy a felelősség, Ők egy egész állományért felelnek, ilyen szemléletet kell kialakítsanak. Hatósági állatorvosként, vagy élelmiszerlánc-felügyeletért felelős állatorvosként szintén hatalmas a felelősség, gondoljunk csak a veszettségre, járványokra, vagy akár az élelmiszerek épségére, egészségességére, arra, hogy az amit megesznek az emberek nem terjeszthet betegségeket stb.