Einstein szerint a gravitáció és a gyorsulás ugyan az, amit zárt közegben nem lehet megkülönböztetni. Ma is ez a tudomány álláspontja?

@2: Nem fog ilyen kiderülni. Egész egyszerűen azért, mert a fizika nem így működik. A fizika nem azt mondja, hogy xy van, hanem, hogy xy-ként leírható a valóság ezen meg ezen szeglete. A fizika modelleket gyárt, amely modelleknek megvan a határa, de a határaikon belül jól működnek.

Matematikailag leírható így a gravitáció, ahogy mondtad. Azokban az esetekben, ahol ez a leírás használható, mindig is használható fog maradni. Annyi derülhet ki, hogy vannak esetek, amikor ez a leírás nem hoz kellően jó eredményt, hanem helyette más leírással kell próbálkozni. Hívjuk ezt kvantumgravitációnak. A mostanit meg relelmnek. Azt kell tudatosítani, hogy azon esetekben, ahol a relelm működik, a kvantumgravitációnak matematikailag ekvivalensnek kell majd lennie vele. Ennyi, így működik a fizika.

@5: ennek a világon semmi köze nincs sem a nagy bumm-hoz, sem semmiféle monopólushoz, meg multiplexekhez.

És a válasz egyszerű, már írtam is egyszer: mert így működik a fizika.

A fizikai modelleket úgy képzeld el, mint valami segédeszközöket a valóság bizonyos részeinek modellezésére. Ha megadunk ilyen-olyan kezdeti feltételeket, a modell megmondja, hogy mi fog történni. Ha egy modell működőképes (értsd: az elfogadott fizikai tudásunk részét képezi), az azt jelenti, hogy a "mi fog történni" kérdésre jól válaszol a vizsgált esetekben. Azaz képesek vagyunk a segítségével matematikailag leírni bizonyos jelenségeket. És ha megfigyeljük ezeket a jelenségeket, látjuk, hogy tényleg az történik, amit a modell mond.

Namost a modelleink teljesítőképességének rendszerint van egy határa. Azon túl más modellt kell alkalmazni. Ha azt szeretnénk, hogy az új modell leírja azokat a jelenségeket is, amire a régit alkalmaztuk, akkor ugyanúgy kell leírnia. Hogy miért? Azért, mert a régi azokat a jelenségeket helyesen írta le. Nem lehet tehát, hogy egy új tökmást mondjon rá.

Egy teljesen konkrét példa, hogy értsd: Attól, hogy megalkotjuk egyszer majd a kvantumgravitációs elméletet, a Merkúr nem fog máshogy mozogni a Nap körül. És a Merkúr mozgását a Nap körül a relelm helyesen írja le. Épp ezért _tökugyanúgy_ kell leírnia majd a kvantumgravitációnak is. Márhogy persze, máshogy fog kinézni. De matematikailag ekvivalensnek kell majd lennie vele.

Ennyi a történet. Ezért nem lesz soha olyan, hogy rájövünk, hogy jujj, a relelm hülyeség. Mert eleve tudjuk, hogy modellként kell kezelni - ezt a fogalmat kell megérteni. Ja igen, és jól tudjuk, hogy határai is vannak. Azaz a gravitáció végső elmélete, ha lesz ilyen, nem úgy fog kinézni, mint a relelm. Csak sok esetben - azokban, ahol a relelm működőképes - ekvivalens lesz vele.

Remélem érthetően sikerült leírnom. Kicsit kesze-kusza, de jobban nem nagyon tudom most hirtelen megfogni a dolgot...

> „miért olyan biztos a tudomány abban hogy a matematikai ekvivalencia létrejön a relelm és a kvantumgravitáció között”

Mert már most is vannak olyan matematikai leírások, amik magukban foglalják mind a kettőt. A gondot pont az jelenti, hogy sok van, mindegyik mást és mást mond (egyik betegebb, mint a másik :D), és nem tudjuk kiválasztani melyik ad majd helyes eredményt mindegyik határmenetben. Ugye azt szeretnénk, hogy ez a nagy dolgokra is stimmeljen, amit a teleszkópokkal még úgy ahogy látunk, és a kicsikre is, amiket még nem, ezért próbálunk minél nagyobb részecskegyorsítókat építeni, hogy ki tudjuk próbálni az elméleteket kis dolgokra is, és kiválasszuk melyik a jó. (Ugye most azt látjuk, hogy körülbelül 10^(–20) méterig lefelé működik a standard modell, és a galaxisok viselkedése alapján tudjuk hogy 10^(–30) méter alatt elkezdenek majd gondok lenni, csak ahhoz, hogy ezt lássuk, és kiderüljön, melyik elmélet a jó, növelni kell a részecskék energiáját, mert azzal fordítottan arányosan csökken a de Broglie-hullámhosszuk. És itt most a zárójelben behoztam egy csomó homályos dolgot, amit nincs kedvem elmagyarázni, de talán de Broglie alapján rá lehet keresni, ha tényleg érdekel valakit…)