Miért jönnek ki a fotonok a Napból?

Fordítva gondolkodsz.

A foton az megy. Akármit csinálsz, menni fog.

A Nap nem átlátszó, tehát elnyeli a fotonokat - aztán kisugározza, véletlenszerű irányba. Ilyen formán a foton bolyongani fog, tehát egyre lassabban, de egyre messzebb kerül a keletkezési helyétől.

Ha kiér a Nap felszínére, akkor viszont onnan egyenesen repül olyan irányban, amerre éppen ment.

Ezt a fajta gondolkodási menetet hívják fordított logikának vagy nem tom minek.

A válasz is nagyon egyszerű azért mert a Nap nincs eltakarva sötétítővel bár szerintem elégne :D

"tömege, gravitációja is van a Napnak"

Ez a sebességet nem érinti, viszont kismértékű vöröseltolódást szenved a foton, mire ideér - de tényleg kicsit, mert a Nap gravitációja nagyon kicsi ebből a szempontból.

A foton, mint írták is, mindig mozgásban van, így akármilyen girgbegurba ide-oda pattogó pályát fut be, bármilyen, nem végtelen nagyságú objektumból előbb-utóbb kijut.

Ha útközben el is nyelődik, azzal elektront gerjeszt az elnyelő atomban, ami előbb-utóbb visszalépve az eredeti energiaszintre ismét fotont bocsát ki.

Ha egy belül üreges vasgolyóban ég egy lámpa, annak a fotonjai a vasban elnyelődve "személyesen" nem jutnak ki, mégis előbb-utóbb kijut foton, csak legfeljebb már infra tartományban, hősugárzásként.

Wadmalac vasgolyóban égő lámpájának példája nagyon jó. A napban is valami ilyesmi történik. A magban óriási energiájú fotonok keletkeznek, a felszínről pedig relatíve barátságos fotonok távoznak, mégpedig darabra sokkal több, mint amennyi a magban keletkezik.

Egy átlagos magban keletkező foton végül több ezer felszínről kilépő és a Napot végre elhagyó fotonért felel. Tehát nem azok a fotonok jutnak ki, amelyek odabent keletkeztek. Ezt a "szaporodási arányt" amúgy a feketetest-sugárzás tulajdonságait ismerve a mag és a felszín méretéből és hőmérsékletéből lehet kiszámolni.