Mi hajtja az evolúciót?

NINCS semmi tudatosság - egyszerüen folyamatosan lesznek különféle mutációk (ma is), és az új variációk VAGY elönyösek egy-egy adott esetben - akkor az ezzel a tulajdonsággal rendelkezö egyedek utódai maradnak meg nagy százalékban, VAGY hátrányosak - akkor az utódok közül csak kevés marad meg, VAGY semleges és akkor vegyes utódok lesznek. (És ha változnak a körülmények, akkor megint kiderül, hoyg kik passzolna jobban oda.)

Szóval szó sincs olyanról, hogy a páva "rájött", hogy a szines toll elönyös - hanem csak az van, hogy a feltünöbb hím állat jobban tetszett a tojóknak.

Mint tudjuk a Föld magja tartalmaz rengeteg radioaktív anyagot. Tehát ez sugárzást bocsát ki, de csak annyit, hogy az élőlények egészséges szinten tudjanak mutálódni. Ha nem lenne sugárzás, nem lenne mutáció, akkor nem lenne evolúció.

Az élőlények pedig (még ha nem is tudatosan) ezt kihasználva fejlődnek, hogy túléljék a környezet kihívásait. Gondoljunk arra, hogy a kaméleon se tudatosan változtatja a színét, hanem a bőrén lévő különböző érzékelők teszik amit tenni kell. Tehát ha akarná, ha nem akkor is alkalmazkodna.

A szervezet, "az irányító beavatkozása nélkül" is tudja, hogy hogyan kell ellátni az alapvető funkciókat.

Itt egy példa a fejlődésre;

Ha hiszünk a tudományos teóriáknak akkor a következő történt:

Egyszer volt egy sejt, se növényi, se állati. Ez egy úgymond "őssejt" volt. Ez egy döntés előtt állt. Lehet belőle növényi és állati. Tegyük fel, hogy belőle növényi lett. Ugyanebben az időben volt egy másik "őssejt" ez pedig állati lett.

A növényi sejt osztódni kezdett, és kialakult belőle egy szerv. Pl egy gyökér. De a gyökér "rájött", hogy mivel nem tud mozogni növényi mivolta miatt ezért más megoldást kell kitalálnia az ínséges időszakokra. Így hát a sejtek szerveződtek, rendeződtek és sok-sok idő alatt kialakult a levél. Így már képes volt a fényből energiát nyerni. A víz pedig rendelkezésre állt. (Ha az sem akkor nyilván olyan szöveteket hozott létre mint pl. a baobabfa (Adansonia digitata) törzsét alkotó).

Az állatok pedig a mozgást választották és ahoz alkalmazkodtak a növényekhez hasonlóan, csak más-más mozzanatokkal.

Remélem tudtam segíteni!

Az evolúció nem így működik. Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, akkor pont fordítva.

A halak között valamelyiknek az úszói pont megfelelőek voltak ahhoz, hogy a vízből ki tudjanak mászni. Ez a vízben töltött életben pont semmilyen előnyt nem jelent, de mondjuk így el tudott menekülni a ragadozói elől, vagy új élelemforrást talált, ezért mégis előnyös volt az adott halnak. Így viszont sikeresebben szaporodott, és utódai is megörökölték az előnyös tulajdonságát, és az úszók sok-sok generáció alatt lábakká alakultak.

Persze azért a valóság ennél bonyolultabb, de erről nagyon jó könyveket is lehet találni.

Minden élőlények az utódai kicsit különböznek a mutációk miatt. Mutációt okozhat pl. DNS átírási hiba, illetve szexuális szaporodásnál a kromoszómadarabok cseréje, rekombinálódása.

Ha egy élőlény olyan mutációkkal rendelkezik, amik az adott környezetben előnyére válnak, akkor sikeres élete lesz, utódokat fog nemzeni és az utódok továbbviszik ezeket a változásokat.

Az első halak például angolnaszerű lények voltak, afféle gerinces férgek. Idővel egy csapat ilyen halnak úgy mutálódott a DNS-e, hogy kinövések jelentek meg rajtuk bizonyos helyeken. Azok a halak fejlődtek és terjedtek tovább amik ezeket a kinövéseket úszókként használva gyorsabban és jobban manővereztek a vízben, míg a féregszerű mozgást végző őshalak kihaltak, egy-két kivételtől eltekintve. Azok az úszós halak is kihaltak, amiknek megjelentek ugyan kinövéseik, de előnytelen helyeken pl. nem párban a mellső és hátsó testtájon, hanem mondjuk a szemeik között.

Teltek-múltak az évmilliók és az óceánokat, tengereket benépesítették az uszonyos őshalak kiszorítva a rosszabbul úszó féregszerű halakat. Elették előlük a táplálékot, hatékonyabban tudtak menekülni stb.

Azonban kezdett túlzsúfoltság lenni és egyre több hal vándorolt át az édesvizekbe, felúszva a folyókon. Idővel a folyók is elkezdtek túlzsúfoltak lenni, kivéve a partmenti, iszapos részeket, ahova nem sok hal merészkedett, mert nehezen lehetett levegőt kapni, kevés volt az oldott oxigén a vízben.

Egy ilyen sekély folyóban egy halnak olyan utódai születtek véletlen mutációk eredményeként, aminek kis kinövései lettek a nyelőcsöve mentén, amiket hajszálerek hálóztak be. Felszín közeli táplálkozás során véletlenül rájött, hogy ha "pipál", tehát időnként levegőt szív be ezekbe a hajszálerekkel átszőtt hólyagokba, az éltető oxigénnel dúsítja vérét, és képes megélni a halaktól eddig mentes, sekély, iszapos vizekben is, új életteret nyerve.

Ezen halakból aztán megjelentek a modern halak fő fajtái.

A sugarasúszós halak, amiknél ez a primitív tüdő úszást segítő úszóhólyaggá fejlődött, és az izmosúszós halak, amiknél csontos, izmos kezdeményekből ágaztak ki az úszók.

A sugarasúszós halak többsége, és az izmosúszós halakból a még kevesett változott fajták visszavándoroltak az óceánba és a nem-sekély édesvizekbe, de egy csapat izmosúszós hal megmaradt a sekély partmenti iszapban.

Izmos úszója egyre kevésbé hasonlított izmos kis kacsból kiágazó úszóra és egyre jobban hasonlított úszóhártyás lábra. Ezekkel a kis lábakkal ugyanis még hatékonyabban tudott navigálna a hínáros, sekély, kevés felhajtóerőt adó parti vízben, ahol ráadásul még gyakran fel is kellett menni levegőért, mert a víz alatt kevés volt az oxigén.

Idővel ellaposodott a testtartása krokodilszerűvé, a szeme a feje tetejére vándorolt, hogy jobban lássa a veszélyt maga felett. (természetesen ez a változás is úgy alakult ki, hogy azok a partmenti halak értek el nagyobb sikereket, akik véletlenül ilyenné mutálódott utódokat nemzettek.

Az egyik ilyen hal aztán egyszercsak kijött a partmenti vízből, ami szintén kezdett túlzsúfolttá válni a hasonló, lábcskás, krokodilszerű halaktól és észrevette, hogy ügyetlenül, de képes a szárazföldön mozogni. Tüdejével és bőrlégzésével kap levegőt a vízen kívül is, hegyes fogazatával képes enni a kinti növényekből és állatokból, és ha nem megy el messze a víztől, időnként vissza tud menni lubickolni egyet, hogy ne száradjon ki.

Előtte állt egy új élettér, amit gerinces még nem aknázott ki.

Egyébként további érdekesség, hogyha megnézel egy pontyot, kárászt, vagy keszeget (amik tipikus sugarasúszós halak) akkor az úszójukban látható merevítősugarak, ugyanazok a testrészek, amik nálunk az ujjak.

Genetikusok rájöttek, hogy a cápáknál (amik egy nagyon korán leágazott ősi hal-fejlődési ág, a porcos halak tagjai) ugyanazok a gének szabályozzák az uszonyok kialakulását, amik nálunk a végtagok kialakulását. Tehát egy nagyon régi őshal már azelőtt rendelkezett később úszókká alakult kitüremkedésekkel, mielőtt a mai csontos és porcos halak ősei elváltak volna egymástól.

Mai "féregszerű halak", amik speciális ökológiai szerepekben megérték a mai kort, azok például a nyálkahalak és az orsóhalak.

A mai angolnák, azok viszont sugarasúszós halak, amiknek őseik jobban hasonlítottak egy mai keszegre vagy harcsára, csak olyan környezetbe kerültek, ahol azon utódaik lettek sikeresek, akik újra kialakították az ősi halakra jellemző, féregszerű testalkatot.

#2: "Mint tudjuk a Föld magja tartalmaz rengeteg radioaktív anyagot. Tehát ez sugárzást bocsát ki, de csak annyit, hogy az élőlények egészséges szinten tudjanak mutálódni."

Az élőlények mindenhol mutálódnak (ahol képesek szaporodni), és semmiféle sugárzásra ehhez nincs szükség (persze az is okozhat mutációt, de azok általában nem okoznak sikeres változásokat, hanem inkább roncsolnak - de ez sem szabály). Te is azért vagy egyedi, mert a genomod egy kicsit eltér a többiektől. Evós kontextusban nem akkor beszélünk mutációról, amikor valami eltérés jelentkezik a genomban a többi lényhez képest, hanem akkor, amikor az eltérés a populációban fenn tud maradni, vagyis hasznosan öröklődik utódról utódra, és végül ez a másság idővel már jellemző lesz a populációra. Pl. lehet, hogy a te kézfejed a nemedet jellemző átlagnál kissé nagyobb méretű, de a feleségedé (férjedé) átlagos. Lesz mondjuk négy gyermeketek. A nemük által képviselt átlaghoz képest ezért mondjuk kettőnek nagyobb lesz a kézfeje, kettőnek meg "normális". Ha a környezet úgy változik, hogy jobban tudnak érvényesülni a gyermekeitek nagyobb kézfejjel (nekik több utódjuk lesz, mint a másik kettőnek), akkor az ő nagyobb kézfejű vérvonaluk jobban terjedőképes. Nyilván nem csak te leszel egyedül a populációban nagyobb kézfejű, így ezek a vérvonalak lassan elterjednek a populációban és leváltják az átlagméretet nagyobbra. Ha a környezet nem változik, akkor az átlagkézfejüek ugyanolyan sikeresen tudnak szaporodni, mint eddig, ezért marad az átlag, hiszen ők vannak elsöprő többségben.

Kérdező: " Például honnan "tudták" a régi tengeri élőlények, hogy lábakat kell növeszteni, ahhoz, hogy kijöjjenek a szárazföldre?"

A halak elterjedtek a tengerekben (folyamatosan szaporodtak, mondjuk exponenciális mértékben), vagyis a populáció mérete folyamatosan nőtt. Idővel egyszerűen eléri a populáció terjedése a szárazföld határait. A populáció azonban sikeres, vagyis továbbszaporodik, és az élelemért, a nőstényekért, az élettérért stb.

Azok, akik a part mentén élnek, ugyanúgy nem egyformák, és mindegyik hal kicsit más mint a többi. Minél nagyobb a partmentén élő halak száma, annál nagyobb a variálódás közöttük, vagyis tuti lesz közöttük olyan, amelyiknek egy ici-picit olyanabbra sikeredett az uszonya, hogy ügyesebben ki tud vergődni vele a vízből, mint a többiek. Ez akkor nyerő dolog, ha már nagy a zsúfoltság a part mentén, és az ilyen hal képes a partra kisodródott kaját is elérni. Hatalmas előnybe kerül a többiekkel szemben, hiszen neki nem kell olyannyira küzdenie a táplálékért a többiekkel szemben. Az is előnybe kerül, aki véletlenségből olyanra sikeredik, hogy bár kevésbé jól tud mászni az uszonyaival, de egy ici-picit képes tovább a szárazon maradni, így apálykor, ha a parton ragad, nem döglik meg és ő is képes plusz táplálékhoz jutni. Idővel az ilyen halak már már készülni fognak az apályra, és egyre többet párosodnak is egymás között, és a parton jobban lélegző kereszteződni fog a parton jobban mászóval, és az utódaik nagyobb eséllyel öröklik meg a jobb parti légzést és a jobb szárazföldi járás képességét is.

Az evolúció hajtóereje a környezet tulajdonságai, és annak változásai. Az új környezet tulajdonságai és változásai szelektálják ki azokat a már meglévő változásokat, amelyek a környezet megváltozása nélkül a populációban fejlődés nélkül eltűntek volna. Persze mindig van változás a populációban is, de a megszokott környezetben ezek egyszerűen nem jelentenek előnyt, így nem terjednek el, hanem eltűnnek (ha már sikeresen alkalmazkodtak a populáció egyedei korábban a megszokott környezethez).

Véleményem szerint az evolúciót a túlélésre való törekvés, az erősebb/hatékonyabb szelektálódása hajtotta és hajtja.

Mindig azok az egyedek tettek előnyre szert, akik általában valami véletlen folytán (pl. spontán mutáció) szenvedtek változást.

Amúgy ajánlom figyelmedbe Richard Dawkins - Az önző gén című könyvét ;)