A párhuzamos, alternatív univerzumokban létező Földek létezésére van valamilyen bizonyíték?

Szubatomi szinten sincs semmiféle bizonyíték párhuzamos világok létezésére. A kvantumfizika szuperpozícióban lévő részecskéi sem ezt jelentik.

Olyankor a részecske több valószínűségi állapota létezik egyszerre, de nem egy másik világban, párhuzamos valóságban.

Ez egy érdekes terület. A "multiverzum elmélet" szerint végtelen számú párhuzamos univerzum létezi, ez által végtelen számú alternatív Föld is. Egy elmélet szerint (Hawking, vagy Einstein, de lehet más elmélete) valamennyi cselekedetünkkor keletkezik egy vagy több párhuzamos világ.

Csak pár példa:

- lelépnél az útról, de jön egy teherautó, így nem lépsz le, nem üt el, élsz tovább, de ugyanakkor az is megtörtént, hogy leléptél, elütött, és meghaltál, (illetve a többi variáció is)

- gondolkozom kimenjek-e cigizni. Kimegyek, de ugyanakkor ki se mentem, ami mégegy párhuzamos világot hoz létre

Tehát egy adott helyzet minden lehetséges kimenetele megtörténik, és ilyenkor párhuzamos valóságok jönnek létre. Ez nyilván ahogy visszább gondolunk az időben, egy-egy esemény egyre eltérőbb világokat eredményez a jelenben. Az, hogy japánra ledobtán annó az atomot, annak is van egy olyan variációja e szerint az elmélet szerint, hogy nem dobták le. Az megint egy másik világ.

Lehetne ragozni, és egy-két üveg pálinka mellett jókat filozofálni rajta, soha nem lenne vége.

Ahogy sok más feltevésre, erre sincs még konkrét bizonyíték. Talán egyszer azt is megérjük. :)

#4: ez kiküszöbölné az időutazási paradoxont is, nem sértve a kauzalitást.

De ettől még egyelőre ez is alaptalan teória.

Akármennyire jó filozofálgatási alap és jó sci-fi téma.

Blake Crouch: Sötét anyag.

Csak példaként.

@5:

"Blake Crouch: Sötét anyag."

A címből azt gondolnám, hogy ez valami durva kábsziról szól :D

Univerzumban hívjuk a létező dolgok egészét. Persze itt előjön az a kérdés, hogy mit tekintünk létezőnek.

De tegyük fel, van a mi univerzumunk. Hogyan tudnánk egy másik univerzumról tudomást szerezni? Méréssel. Ehhez viszont kell valami hatás, ami a két univerzum között zajlik. Ha viszont van ilyen hatás, akkor az már nem két, hanem egyetlen egy nagy univerzum.

> Annyit tudok, hogy az elektronokról megállapították, hogy képesek egyszerre több síkon létezni

Ami nem igaz, csak valaki nem volt tisztában fogalmakkal, így összemosta azokat.

> másik pillanatban meg valami más kvantumállapotban vagy mifene

Kvantumállapot vagy mifene…

Az elektron bizonyos tulajdonságai megváltozhatnak. Ha ragaszkodunk ehhez a kvantumállapot fogalomhoz, akkor mondhatjuk azt, hogy más kvantumállapotba kerülhetnek. De ettől még itt vannak, ebben az univezumban. Ez olyan, hogy ha piros póló helyett kék pólót veszel fel, akkor nem kerültél át egy „párhuzamos”, „alternatív” univerzumba.

> és ebből levezették, hogy akkor mi is egyszerre több példányban létezünk csak nem tudunk róla

Alapvetően nem ebből. Illetve csak részben ebből. De ez csak egy filozófiai konstrukció, természettudományos alapja nincs. Ez egy olyan dolog, hogy én anno választottam, hogy informatikusként, vagy néptáncoktatóként keresek munkát. Az előbb történt meg. Itt fel lehet venni, hogy mi van, ha létezik egy másik univerzum, ahol én mégis inkább néptáncoktató lettem. Fel lehet vetni ilyeneket, csak éppen semmilyen módon nem lehetne ezt a hipotézist sem bizonyítani sem cáfolni.

Meglepő kijelentés lehet elsőre, de a tudományosság egyik kritériuma a cáfolhatóság. Miről van szó. Végzünk egy csomó mérést, és mindből az jön ki, hogy F = m*a. Minden mérésünk, kísérletünk ezt támasztja alá, nincs cáfolva, de elvi szinten cáfolható. Egyszerűen találni kell egy olyan esetet, mikor F ≠ m*a, és máris cáfoltuk a tudományos ismereteinket. Ha ez a helyzet reprodukálható, és minden egyéb befolyásoló tényezőt, jelenséget kizártunk – nem a súrlódás szól közbe, nem a mágneses vonzás, stb… –, akkor cáfolni lehetne vele a tudományos ismeretünket. Innen jön a nehéz feladat, mert alkotni kell egy olyan modellt, elméletet, ami egyaránt megmagyarázza azokat az eseteket is, ahol azt mértük, hogy F = m*a, de leírja, magyarázatot ad azokra az esetekre is, ahol F ≠ m*a.

A multiverzum hipotézise ezért nem tudományos, mert nem lehet cáfolni. Hiszen pont az a lényege, hogy az univerzumok között nincs kölcsönhatás. Ha lenne, akkor nem két, hanem egy közös univerzumról beszélnénk. Márpedig ha nincs kölcsönhatás, nincs mérés, ami rávilágítana arra, hogy ez a hipotézis igaz, sem olyan, ami rávilágít arra, hogy ez a hipotézis tévedés.

A multiverzum elmélet persze megszűntetne néhány paradoxont olyan esetekre, amiknek a létezése sem ismert. Igen, megoldaná az időutazás néhány paradoxonát, csak azt felejtjük el, hogy jelenleg nem ismerünk olyan jelenséget, hogy bármi is visszafelé haladna az időben, az okozat megelőzné az okot.

"A címből azt gondolnám, hogy ez valami durva kábsziról szól :D"

Nos, nem, de nem jársz messze, a párhuzamos világok közt utazó szereplők lövik magukat egy cuccal, ami segíti a szuperpozícióba kerülést. :D

Még ajánlanám Greg Egan: Karantén regényét is.

Hasonló téma, makroszkopikus szuperpozíció révén játék a valószínűségekkel.

Thx.

Az a helyzet, hogy a valódi sci-fi, a TUDOMÁNYOS fantasztikum valóban szorosan kapcsolódik a tudományhoz.

Akár tudományos újdonságok indikálják az ötleteit, akár éppen tudományos vívmányokat jósol meg, valódi értéket jelent.

(persze a sci-finek is megvan a ponyva kategóriája)