Az inerciarendszerek egyenértékűsége és a zárt univerzum hogyan egyeztethetőek össze? (ikerparadoxon)

De akkor is egyidősek lesznek, mivel szimmetrikus a helyzet.

Hogy ez hogyan jön létre, az egy más kérdés.

Viszont el lehet képzelni: amennyiben pl. egyformán görbül a pályájuk, akkor simán találkozhatnak a mi világunkban is, záros határidőn belül, és így is egyformán öregednek.

Az ikerparadoxon létrejöttéhez alapvető, hogy az ikerpár minimum egyike ne legyen inerciarendszerben, hiszen egymáshoz képest nulla sebességről minimum egyiküknek gyorsulnia kell, hogy távolodjanak, nem?

Szóval a kérdés megválaszolásához igen lényeges, hogy milyen pályán, milyen gyorsulással haladnak egymáshoz képest, az újra találkozáskor végeredményként fennálló "korkülönbségük" ezen pályaparaméterek eredménye lesz.

"Természetesen ez technikailag alighanem kivitelezhetetlen, de az ikerparadoxont nem érdekli a technikai kivitelezhetőség sem. :)"

De ez inkább valószínűleg fizikailag kivitelezhetetlen. Innentől nem játszik. Az általad említett teleportálásnak egyelőre nincs fizikája.

Ennyi erővel egyelőre azt is mondhatjuk, hogy odavarázsoljuk az űrhajóra.

A ma ismert fizikában nincs semmilyen módszer, amivel egy tömeg sebességet változtathat gyorsulás nélkül.

"a gyorsulás nem játszik szerepet az ikerparadoxonnál. Matematikailag leírható csupa inerciális mozgás összetevéséből."

jó, legyen. Hagyjuk ki a gyorsulást (bár én nem látom, hogy Langevin hipotézise meg lenne cáfolva), maradjunk a Minkowski-diagramból lejövő asszimetriánál vagy a Doppler torzulásos magyarázatnál, a lényeg, hogy a két ikertestvér "körülményei" nem szimmetrikusak.

Relativitás ide vagy oda, a Földön maradó és az utazó ikertestvér között újra találkozásukkor LESZ koreltérés, ha nem jártak be azonos sebességű-idejű-távolságú utat.

Szóval akárhonnan nézem

Az ikerparadoxonnak semmi köze a világegyetem zártságához illetve nagyléptékű szerkezetéhez. Az ikerparadoxon a speciális relativitáselmélet egy alapjelensége, amely szimplán a téridő Minkowski-metrikájából következik, és annak szemléltetésére szolgál, hogy két időszerűen szeparált esemény között a leghosszabb idő abban a vonatkoztatási rendszerben telik el, amely egyben a két esemény bekövetkezésének nyugalmi rendszere is (vagyis amelyben a két esemény azonos helyen történik).

Az univerzum zártsága azonban nem ettől függ, hanem attól, hogy mennyi benne az anyag, sötét anyag illetőleg sötét energia, amelyek vonzó vagy taszító hatású téridőgörbületet okoznak.