Az idő kezdete vagy vége van közelebb?

Jelenlegi világképünk alapján az időnek van kezdete, viszont vége nincs, így értelemszerűen ahhoz lehetünk csak közelebb, ami létezik. Egy olyan, hogy a természetes számok esetén a nullához bármelyik szám közelebb áll, mint a számegyenes utolsó számához, mert nincs utolsó szám, a számegyenes végtelen.

Ha viszont azt feltételezzük, hogy az idő a múltban is végtelen, akkor megint értelmetlen a kérdés. Ha a számegyenest a negatív számok irányára is kiterjesztjük, akkor a számegyenes mindkét irányban végtelen, a kérdés olyan lenne, mintha azt kérdeznéd, hogy a +2 vagy a -3 a számegyenes legkisebb vagy legnagyobb számához áll-e közelebb. Mivel nincs ilyen legkisebb, illetve legnagyobb szám, ezért egyikhez sem. (Az, hogy mit választottunk 0-nak, az meg teljesen önkényes, a +2 nincs közelebb a pozitív végtelenhez, mint a negatív végtelenhez, mert a végtelen nem egy pont, hanem egy jelleg, pont azt fejezi ki, hogy nincs utolsó (vagy első) elem. Egy másik analógiában annyira értelmetlen a kérdés, mint a kör egy adott pontjára rámutatva megkérdezni, hogy ez a kör elejéhez, vagy végéhez van-e közelebb. A körnek nincs eleje meg vége…

> a születésem előtt sem létezett idő számomra

A természettudomány kategóriában vagyunk, a dolgok létezését itt nem szubjektív szempontból nézzük, hanem objektív szempontból. Illetve szubjektív szempontból az idő bár szubjektív szempontból nem létezett a születésed előtt, de az idő telésének objektív következményeit ma is látod. A legprofánabb példa: látsz pl. 100 éve, 200 éve, 500 éve épült építményeket, stb…

Persze filozófiai oldalról el lehet lamentálni, hogy mit jelent az, hogy valami létezik. El lehet jutni akár a szolipszizmusig is, hogy csak én vagyok az, aki létezik, minden csak az én tudatomban válik valósággá, így sem előttem, sem utánam nem létezik se idő, se semmi más. De ez bár cáfolhatatlan, de egyben bizonyíthatatlan nézet is, a tudomány ezekkel nem foglalkozik. Szintén nem cáfolható és nem bizonyítható, hogy a világot egy isten fél perce teremtette, benne minden emlékünkkel, így te nem tetted fel ezt a kérdést, én nem válaszoltam rá, csak azzal az emlékkel lettünk „teremtve”, hogy ezt megtettük. És a világot ez az isten fél perc múlva el is fogja törölni. Ez sem cáfolható, se nem bizonyítható, ezért a tudomány megint nem foglalkozik ilyennel. Pont azért nem, mert ilyenekből számtalan egymásnak is ellentmondó világképet lehet felépíteni, viszont az dolgokat, jelenségeket, méréseket valósnak tekintve csak egyféle modell van, ami a legjobban lefedi a valóságot, így ez a tudományos módszertan kritériuma, hogy olyan modellt fogad el, amihez nem kell feltételezni semmiféle extra jelenséget ha nem muszáj, a legjobban fedi le a megismert jelenségeket, és a legegyszerűbb módon írja le ezeket. (És kb. ilyen fontossági sorrendben.)

De ilyen értelemben akkor lehet, hogy takojaki – lásd: [link] – neked eddig nem létezett, mert nem hallottál róla, nem volt a valóságod része. Én viszont hallottam róla, az én valóságom része volt. Ez pedig így ellentmondani látszik egymásnak. Tehát, hogy neked mi a szubjektív ismereted a világról, mit érzékelsz, van-e idő a születésed előtt és a halálod után, arról természetesen azt gondolsz, amit akarsz. De a természettudomány meg azt mondja, amit a mérésekből, összefüggésekből legegyszerűbben leszűrhető.

"a születésem előtt sem létezett idő számomra.ugyan ez lesz halálálom után is."

(Inkább a fogantatásodat akartad írni,nem?)

Fogantatásod előtti időben,nem volt abszolút nulla a matematikai esélye,hogy létrejössz,a halálod után meg abszolút nulla lesz.