Az ősrobbanást bizonyították, vagy elmélet?

@31: erről ez jutott eszembe, nézd meg, tanulságos:

[link]

"Amit az ember emipirikusan vizsgál. Látja a szemével, hallja a fülével, és nem csak a közvetett dolgokat, az okozatokat. "

A vöröseltolódás empirikus bizonyíték, hisz látható, megfelelő eszközökkel. A kozmikus háttérsugárzás is érzékelhető, megfelelő eszközökkel.

És ha most azzal jössz, hogy de ez közvetlenül emberi szemmel nem látható, akkor én meg azt mondom erre, hogy az ősrobbanásról készült felvétel (ami neked megfelelő lenne) sem látható megfelelő eszközök nélkül. Hiszen kell hozzá képrögzítő, képmegjelenítő eszköz, hogy láthasd.

@27:

"A természettudományokban szerintem nincs 100%"

Az erősen határterületek (mint pl az itt tárgyalt kozmológia) kivételével a természettudományokban pont, hogy csak és kizárólag 100% van. Ez következik a természettudományok módszertanából.

Fizikában pl teljesen tutibiztos, hogy a szöggyorsulást a szögsebesség első időbeli deriváltjaként kapod meg. Kémiában teljesen biztos, hogy sósav és víz reakciójából kloridionok és oxóniumionok keletkeznek. Biológiában tutibiztos, hogy a hasnyálmirigy langerhans-szigeteinek béta-sejtjei termelik az inzulint. És ez csak pár béna példa. De a lényeg, hogy a természettudományos ismeretek zöme nem 99,999998, vagy akárhány százalékos tudás, hanem kereken 100%.

@34:

"Én az ősrobbanásnál nem látom az ennyire szoros oksági viszonyokat. Bár mondjuk nem is értek hozzá, szóval lehet, hogy ezért."

Bizony, erősen lehet. Többek között ezért is értelmetlen itt nagyon rugózni a dolgokon.

@38: ha nem trollkodsz, és valójában nem vagy a téma szakértője, magyarán, ha eddig őszintén fórumoztál, akkor 100%-ig.

Elképedni természetesen jogod van, sok hullámot nem ver. Az a gyermeki elképzelés és hozzáállás, hogy azt hisszük el, amit látunk, zsákutca, és sehol nem tartanánk vele. Rengeteg dologban biztosak lehetünk, amit nem tapasztaltunk meg és rengeteg dologban minimum kételkednünk kell, amit megtapasztaltunk. Ilyen ez a fránya világ.

#39: Na igen. A gyermek alapvetően úgy tapasztalja, hogy a Nap kel fel keleten, végigúszik az égbolton majd lenyugszik nyugaton. Ha senki sem magyarázza el neki, teljesen biztos benne, hogy a Nap kering a Föld körül, és ez a hite teljességgel érthető is (hogy csak egy nagyon egyszerű, szemléletes példánál maradjunk). Mégsem egyezik a valósággal.

Másik oldalról, abban is biztosak lehetünk, hogy az általunk ismert anyag atomokból áll (hogy mi is maga az atom tkp, azon lehet vitázni, de az atomok mint az anyag alapvető építőkövei ma már megkérdőjelezhetetlen alapegységek). Pedig különböző, nagyon bonyolult berendezések nélkül ez kvázi megtapasztalhatatlan dolog, hiszen szemmel nem láthatóak, nem tapinthatóak, nem hallhatóak az atomok.

Szóval kérdező, igen, valóban a te ismerethiányod az, ami a kétkedésed okozója. De ez is egy teljesen természetes és érthető dolog, hogy "amit nem értek abban nem vagyok biztos". De ennek nem az a megoldása, hogy ismerethiányod miatt-mellett továbbra is makacsul kitartasz a kétkedésed mellett, hanem az, hogy tájékozódsz arról, amivel nem vagy tisztában.

A kétkedés jó dolog, alapvető a tudományban, ez viszi előre, ez erősíti meg a már ismert dolgokat. Hiszen ha nem vagy 100%-ig bizonyos valamiben, amit egyébként sok tény vagy bizonyíték támaszt alá, akkor más oldalról közelítve kereshetsz egy olyat, ami már számodra is elégséges bizonyíték. Közben olykor előfordulhat, hogy rábukkansz valami olyanra, ami cáfolja a dolgot (ilyen még nem történt a modern tudományos módszertan megszületése és alkalmazása óta), vagy legalábbis bekorlátozza az addigi bizonyítékok érvényességi körét. Ez utóbbira jó példa Einstein relativitás-elmélete. De ez egyszerűen nem működik, nem fog menni addig, amíg elegendő ismeretre nem teszel szert az adott témával kapcsolatban.