Az energia-megmaradás törvénye tény, vagy pedig csupán egy elmélet?

Első nekifutásra azt mondanám, hogy ne foglalkozz a kérdéssel. Azért, mert a te tudásoddal ez teljesen esélytelen dolog, és szinte biztos, hogy tévútra visz.

Hogy mást ne mondjak: a tudományos elmélet az egy többszörösen bizonyított dolog. Az már majdnem olyan erős, mint egy kőbe vésett tény. Nincs olyan, hogy "csupán" elmélet.

Na mindegy... lássuk:

Az energiamegmaradás azon alapul, hogy ha elvégzel egy kísérletet az időben sokszor, akkor mindig ugyanazt az eredményt kell kapjad. Nem változik semmi attól, ha közben eltelt X idő, és akkor kezded.

Ez általánosságban igaz a világunkra - de nem volt MINDIG igaz. Az ősrobbanás előtt ugyanez a kísérlet egészen más eredményt adott volna.

Tehát az energiamegmaradás ÁLTALÁNOSSÁGBAN igaz a mi világunkban - de LÉTEZIK olyan helyzet, amikor mégsem.

Pl. a világunk fázisátalakulásai idején (amit persze esélyed sincs túlélni, szóval fölösleges erre tervezni).

Sajnos örökmozgó ebből sem lesz...

Mondok egy példát is, ami talán segít a megértésben:

a középkorban sokan szerettek volna aranyat készíteni - leginkább vasból vagy ólomból.

Azóta már TUDUNK aranyat készíteni, viszont egy-két érdekes dolgot érdemes erről tudni:

- a középkori módszerekkel GARANTÁLTAN LEHETETLEN. Semmiféle módon nem lehet úgy aranyat készíteni, ahogy akkoriban gondolták, bárhogy is fejleszted tovább és bármit is használsz hozzá.

- pont vasból vagy ólomból a legnehezebb. Bármi másból könnyebb.

- a létező legkönnyebb módszerrel kb. 100-szor annyiba kerül, mint a bányászott arany.

Ezeken gondolkozz el... és keress inkább más témát.

"régen nem volt igaz az energia-megmaradás törvénye"

Mondtam, hogy nem fogod megérteni.

NEM az van, hogy "régen nem volt igaz, most meg az" !

Az van, hogy VANNAK olyan helyzetek, amikor egy RÖVID IDEIG nem igaz.

Ezek a világegyetem fázisátmenetei. Pl. az, amikor a világunkat alkotó vákuum egy gerjesztett állapotból alapállapotba kerül.

Azt, hogy mi a gerjesztett vákuum, és miben különbözik az alapállapotú vákuumtól, szerintem fölösleges megkísérelned megérteni, NEM FOG MENNI!!!

Ezért írtam, hogy keress másik témát, ez nem neked való!

A törpiek nagyon elvonatkoztatva adták meg a helyes választ.

Neked elég annyit tudnod, hogy amivel te életedben valaha találkozni fogsz arra kőbevésett igaz és vitathatatlan törvény! Vitatni ezekre a dolgokra nincs értelme.

Jó, csak ezt a kérdező nem fogja elhinni.

Pedig tényleg így van.

Nem kérdező, fordítva ülsz a lovon.

1. A tény azt jelenti, hogy sokan sokféle módon vizsgáltak valamit, és soha nem jutottak ellentmondásra, vagy másra a dolgot illetően. Ezért a kényelem és a(z emberi) működőképesség miatt egyszerűen a továbbiakban azt mondjuk, tény. Mit ragozzuk annyit, mindenki tudja, miről van szó. ÁMDE! Könnyen lehet, hogy egyszer valaki mégis talál valami problémát. Miért? Mert tudásunk mindig véges, a világ meg végtelen. Na most, ha az illető szépen körbejárja, elmondja, hogy ezentúl mit hogyan gondoljunk, ezt kismillióan ellenőrzik, és igazat adnak neki, akkor azt fogjuk mondani, ezentúl erről a dologról az az új állítás a tény. Addig nem rosszul tudtuk, hanem azt hittük, mindenre megnéztük.

2. Az elmélet az előbbi dolog ténnyé válásának folyamata, mindaz a sok vizsgálat, gondolkodás, elképzelés, amit végignéztek benne, egyszer valaki szépen, világosan és röviden (a fölösleges sallangot, menet közben tévutat kihagyva) leír erről, az lesz az elmélet. Arra való, hogy aki ezt a "tényt" újonnan tanulja, könnyen megérthesse. Meg arra való, hogy segítségével új tényekről új elméleteket alkothassunk.

3. Van még egy hallatlanul fontos fogalom, az értelmezési tartomány. A legtöbb hibát, problémát ennek nem értése okozza. Newton rájött az erő és mozgás tulajdonságai közötti összefüggésre. Bizonyos idő után mindenki tényként kezelte az elméletet, miszerint F=m*a, azaz egy tömeg gyorsulása a rá ható erővel arányos. Ez tény. Csakhogy jöttek az elektronmikroszkópok és más hasonlók, és nézték az elektronokra mindez hogy igaz. Hát sehogy. Na most akkor tény, vagy nem tény? A helyzet az, hogy tény a Newton törvény mondjuk a szekérre nézve. Meg az autóra. Az elektronra nem, ott mások a szabályok, mert azok mikroméretűek, és ott olyan hatások is vannak, amelyek máshol nem. Ezért az új elmélet úgy szól, hogy Newton törvénye tény a dolgok egy bizonyos területére, más területekre meg más elmélet a tény. Tehát egy elmélet érvényessége nem mindig, minden körülmények között igaz, hanem csak az ő értelmezési tartományában. Egy másik tartományban ugyanez nem értelmezhető, nem is feltétlenül létezik, a világ más szegmensében más szabályok érvényesek. Csak hát egy bizonyos időpontban még nem biztos, hogy azt is ismerjük. De fogjuk, majd egyszer.

4. Most jöhet az energiamegmaradás törvénye. Ez egy olyan elmélet, amely az eddig vizsgált minden helyzetben tény, igaz. Mostanában azonban van egy csomó olyan eszközük (ahogy fejlődik a tudomány), amikkel egészen extrém helyzeteket is vizsgálhatunk. És ott kezdenek kiderülni bizonyos eltérések. Azt már látjuk, hogy minden nem stimmel, de azt még nem, hogyan nem stimmel. Ahhoz még sok mindent kell megvizsgálni, hogy mondhassunk egy új "tényt". Ami nem írja felül az előzőt, csak bizonyos körülmények között majd az lesz tény, míg a ma ismerteknél marad az, ami eddig.

Az úgynevezett fázisváltást most kezdjük értelmezni. Az a gyanú, hogy ott sok minden másképp működött. De egyelőre sejtésünk sincs, mi és hogyan. Annyit tudunk biztosan, hogy egyszer majd nemcsak sejtésünk, hanem tudásunk lesz róla.

Az energiamegmaradás törvénye az eddig jól megismert körülmények esetén tény. Nem vitatja senki (aki ért hozzá). Viszont mostanában azt vettük észre, hogy vannak (voltak) más körülmények is. Talán pontosabb úgy mondani, hogy néhány dolgot megmagyarázhassunk, ahhoz KELLETT LENNI más körülményeknek is. Amint kiderül, ezek milyenek, akkor az is kiderül, ott mi a helyzet az energiamegmaradással. De addig sajnos várnod kell. Ha te nem győzöd, akkor a dédunokáidnak.