Hogyan működik az evolúció? (bővebben lent)

A látásnak például a kulcsa a fényérzékeny fehérje. Fényérzékeny fehérje pedig meglepően sokszor alakult ki az evolúció során. Mi is kell ahhoz, hogy fényérzékeny legyen? Leginkább az, hogy valamiféle konjugált elektronrendszerrel rendelkezzen, vagy pedig képes legyen fogadni egy olyan segédmolekulát, ami rendelkezik ilyennel. Mindkettőre bőven van példa a világban. Gondoljunk akár a fotoszintetikus pigmentekre, a hemoglobinra, fluoreszcens fehérjére vagy bármi hasonlóra, ezek tulajdonképpen mind alkalmasak lennének egy fényérzékelő rendszer alapjául szolgálni. És ezek vagy nagyon hasonlók mind léteznek baktériumokban, ősidőktől fogva, és időről-időre kialakulnak újonnan.

Sok egysejtű eukarióta is valamennyire észlel fényt. Simán feltételezhetjük, hogy egyes ősi gilisztáknak már lehetett fényérzékelő képességük, valami olyan módon, hogy minden sejtjük rendelkezett ilyen szétszórt fényérzékeny pigmentekkel. Ha ez így volt, akkor az első szem kialakulása valójában csak központosulás, ahogy például az idegrendszer is központosul az evolúció során.

Újra olvasva G.T. válaszát, én úgy értelmezem, az a véletlenszerű, hogy egy adott túlélési tulajdonságot befolyásoló mutáció megtörténik-e. A nagy számok törvénye alapján a válasz persze mindig igen, több millió évnyi rengeteg különböző mutáció közt.

Elég lényeges pont az, hogy az adott életkörülmény-változás menyire radikális és gyors, illetve mennyire létszükséglet egy (pontosabban sorban sok) alkalamzkodó mutáció. Mert ha van elég idő, akkor előbb-utóbb lesz előnyös mutáció. Ha erre nincs idő, akkor a faj kihal.

Valami ilyesmi történt, amikor a klorofill és ezzel a légkörben az oxigén nagy mennyiségben megjelent, az akkori élővilág 95%-a képtelen volt elég gyorsan alkalmazkodi és kihalt.

"Kérdező, te tényleg azt hiszed, hogy ha sokat gyúrsz, erősebbek lesznek a gyerekeid?"

Azért ne felejtsük el, hogy a lamarckizmus csak igen rövid távú kísérletekben bukott el. A mai napig nem kizárt, hogy valamilyen kicsi része van az evolúcióban.

Például a tanulási memória öröklődére utaló jelek, kísérleti eredmények is léteznek.

Az mondjuk kizárható, hogy "szándékra" módosuló génekről lenne szó.

@14: persze, az, hogy a szerzett tulajdonságok nem öröklődnek, korántsem triviális. Lásd a teljes Lamarcki "evolúciós" rendszert. (Klasszikus példa: ha a zsiráf sokat nyújtogatja a nyakát, az utódainak már kicsit hosszab nyaka lesz.) Szóval, főleg laikusként, egyáltalán semmi különös nincs abban, ha valaki ilyesmire gondol. Persze az egész Lamarcki rendszer hülyeség, de apriori, intuitív gondolatként érthető, ha valakiben felmerül ilyen formálódások léte.

Most pedig ráadásul ilyen-olyan epigenetikai hatások félremagyarázásával megint feltámadt némileg a Lamarcki gondolatmenet.

Kedves kérdező! Írod: "...tényleg azt hittem, hogy az életünk során változik a génállományunk, így adva a mutációknak egy célirányosságot, ami gyorsabb evolúciós fejlődéshez vezet. Nemtom, így tűnt logikusnak."

A forradalmat mindig a másság csinálja, és a másság a legtöbb esetben a megszokott környezetben szinte soha nem előnyös, így te ilyesmire soha nem gyúrnál, azt soha nem erősítenéd. Ráadásul a jó másságot kitalálni kizárólag a véletlenszerű változások milliói közötti válogatással lehet csak abszolválni, és amely válogatást a környezet változó tulajdonságai hajtják végre. Ahhoz, hogy a tested elkezdjen pl. úszóhártyát növelni, azt semmivel se tudnád ráerősítéssel kikényszeríteni, de ha meg is tehetnéd, az csak úgy lenne lehetséges, ha tudod, hogy most kezdesz egyre jobban vízi életmódra átállni, és pontosan tudod, hogy neked úszóhártyára lenne szükséged, azonban te nem tudod, hogy miképpen kellene úszóhártyát szerkeszteni.

Nem valószínű, hogy a genomban megbújik egy tudatos génmanó-mérnők, aki figyeli az óhajodat, meg aki látja, hogy te egyre többet úszol és elkezdi kitalálni, hogy a genomban pontosan mit, hogyan kell módosítani ahhoz, hogy egyre jobb úszóhártyái legyenek az utódaidnak. És ha netán észreveszi a génmanó-mérnök, hogy az utódok meg elkezdenek mégis inkább visszatérni jobban a szárzazföldre, akkor káromkodik egyet, és elkezdi visszacsinálni?

Ugye belátod, hogy ez eléggé logikátlan. Nem igazán értem azt az elképzelésed, hogy hogyan változik a genomunk célirányosan. Úgy gondolod, hogy ahogy egyre több súlyt emelsz, és izmosodsz, az egyre acélosabb izom elkezdi átrendezni, átprogramozni a géneket tudatosan egy jobb izomzat képletére?

Van egy állandó képlet, ami pl. megteremt egy olyan izmot, ami képes az erősödésre, na de ahhoz egy teljesen más program kell, hogy egy olyan új izom jöjjön létre, ami eredendően eleve erősebb lesz az utódodban, mint ami benned volt, és onnan indulhasson ki a további erősösödési lehetőség.

Hogy képzeled ezt? Az örökítő anyagba belenyúl az erősödő izom, és kitalálja gondolkodva, hogy hogyan kell átprogramozni megfelelően? (gondolod, hogy a programozók úgy írnak új programokat, vagy programmódosítást, hogy az intelligens, gondolkodó ujjizomzatuk rángásai az ujjaikat rávezetik a megfelelő billenytűkre?) És ha leteszel a gyúrásról, akkor meg visszaírja a programot? Vagy az ilyen mérnök-izom az életed végén csinál egy összesítést, hogy ha jó sokat gyúrtál, akkor megírja az új programot az örökítőanyagodban, de ha nem túl sokat gyúrtál, akkor nem?

Mi volt a te elképzelésedben az, ami ésszerű volt számodra? Tényleg kíváncsi lennék rá, mert arról egy szót se ejtettél, csak írtad, hogy logikus volt számodra...

Kérdező: "Arra lennék kiváncsi, hogy hogyan képes az evolúció a "semmiből" teljesen új dolgokat létrehozni...

...tényleg azt hittem, hogy az életünk során változik a génállományunk, így adva a mutációknak egy célirányosságot, ami gyorsabb evolúciós fejlődéshez vezet. Nemtom, így tűnt logikusnak."

Az új dolgok kialakulásához nem elég az, hogy a meglévő dolgaidat erősíted. Sőt! Ahhoz se elég, hogy az utódodban erősebb formában kerüljön át, mivel nincs benned tudatos génmanó mérnök.

Pl. van olyan betegség, hogy osteoporosis (csontritkulás). Nem hiszem, hogy nagyon szeretnél erre gyúrni, mint ahogy azok a többé kevésbé tömör csontú lények sem, akik a vízparti- és vízi életre szakosodtak egykoron, és amelyek kis szárnyszerűnek még aligha tekinthető végtagjaikat az úszásra és búvárkodásra is használták (mint ahogy ezt mai madarak soka is teszi kifejlett szárnyakkal). Ha valamelyik ilyen lénynek kissé üregesebbre, "szivacsosabbra" sikeredett a csontozata - vagyis az kissé törékenyebb lett, de egyúttal könnyebb is -, az a lény bizony inkább jobban a vízben kereste az érvényesülését, viszont így többet kellett menekülnie a víz alól jövő támadások elől, amikor ugye hevesen fog csapkodni a kisebb szárnyszerű úszóvégtagjaival. Aki kevésbé nehéz csontozattal rendelkezik, az az ilyen heves csapkodásokkal kissé magasabbra is tud emelkedni a levegőbe a víz felszínéről, így egyszerre két dolog fejlődése is beindulhatott. Egyrészt a csontok pneumatizálódása, másrészt a vízi szárnyszerű úszóvégtagok valódi szárnnyá való alakulása, ill a légzőrendszer madarosodása. Hiszen az ilyen kissé könnyebb csontúakra sikeredtek többet találkoznak egymással, mint a "normális" társaikkal, mert a vízbe ők többet járnak, tehát a könnyebb, üregesebb csontozat és az egyre jobban levegőbe emelő szárny genetikai képlete rohamosan terjedni fog és fejlődni is.

A környezet tulajdonságai választanak a rengeteg véletlenszerű változásból, ami az adott környezetbe jobban belepasszol. Ha te csak a meglévő tulajdonságaidat fejlesztenéd, az semmire se lenne jó egy változó környezetben. Sőt! Egyenesen hátrányos lenne a legtöbb esetben ott, ahol az érvényesüléshez az új dolgok kialakulása szükséges.

Vegyük pl. azt, amikor az ember elkezdett kialakulni. Akkor az úgy történt, hogy Kelet-Afrikában lassan elkezdtek tünedezni az őserdők, és egyre több majomszerű lény kényszerült élni a szavannásodó- és az őserdei területek határain. Biztos lehetsz abban, hogy a legerősebb és legügyesebb majomszerűek ki tudták harcolni maguknak, hogy ne a bizonytalan szavannai határon keressék maguknak az érvényesülést. A határra bizony azok szorultak ki, akik kissé gyengébbecskékre sikeredtek, vagy valamiért egy kissé másabbra. Pl. olyanra sikeredtek véletlenségből, hogy kissé jobban bírják a szárazságot, mint a "normálisak". A szárazságtűrés kissé jobbsága vagy rosszabbsága az őserdőben nem jelent sem előnyt, sem hátrányt, de ebben az esetben ha valaki kissé szárazságtűrőbb, akkor az egyéb téren az erősekkel szembeni hátrányát tudja most kompenzálni a szavanna határán ezzel, és ott nincs versenytársa se a folyamat elején. Ide gyűlnek azok is, akik szintén kissé gyengébbek valami őserdei érvényesülési tulajdonságban, de pl. kissé jobban tud véletlenségből kétlábon járni, vagy kissé jobban tud sík területen tájékozódni... stbstb. Így ezek a genetikai állományok keverednek egyre többet, és "hirtelen" elkezdődik a sok szavannába való jó tulajdonság felhalmozódni az egyre különváló szavannai populációban.

Ettől még az a tézis nem sérül, hogy a nagyobb fitnesszel (rátermettség) rendelkező egyed képes több és hatékonyabb utódot nemzeni, csak most ez a tézis a szavannásodó majomszerűek csoportosulásán belül lesz igaz. Az őserdei életformában meg más volt a jó fitnesz.

Az új/más fitnesz fogja az újat is létrehozni.