Hogyan tanuljak kemiat úgy, hogy meg is értsem? Én vagyok ilyen hülye hozzá, vagy ezzel mindenki ennyit kínlódik?

A nővérem is az Ötösöm lesz kémiából c. könyvből tanult.

Nekem azt mondták, az alapoknak magától értetődőnek kell lennie, különben nem fog menni semmi.

Az alapokkal pikk-pakk tisztába lehet lenni, nem egy nagy was is das; lényeg a dolgok mögé látáson alapul. Ajánlanám, hogy írd le a dolgokat mindig (reakcióegyenletek, szerkezetbéli változások) és lásd is át őket! Esetleg színekkel dolgozván megragadod a változás lényegét, kiemeled a főbb tulajdonságait mondjuk egy vegyületnek. A fogalmakat pedig - példának okáért sav, bázis - értsd is, amilyen részletesen csak megy, úgy körülírod, rajzolsz hozzá, stb. stb. és ne egy mondóka legyen mint mondjuk egy magyar nyelvtan esetében.. :D

A kémia egyébiránt éppen azért csodálatos, mivel nem lehet egy témakört 'beskatulyázni' ha mégis ez történik - néha estem ilyen hibába jómagam is.. - akkor ebben az esetben könnyen falba ütközhetsz, mert megnyitsz vagy húszféle másik kisebb témakört magad előtt :D

Villányi könyveit tudom ajánlani - ilyen akár az Ötösem lesz kémiából példatár is - mert nagyon összeszedettek tartalmilag. Mozaikos kémia tankönyvek mind jók úgyszintén.

Fontos a kémiában, hogy amit megtanulsz információkat, azokat később idővel - ahogy bővül tudásod is - egy egységes egésszé tud alakítani, felhasználva a korábbi tapasztalataidat, miközben egyre jobban 'összeáll a kép'. Mint egy puzzle komolyan, én ezért IS (meg a kísérletek) imádom :))

Ha tudod kötni egymáshoz a témaköröket, átfedéseket képzel, akkor nem lesz bajod.

\Vegyész szakos\

Azt hiszem, népszerűtlen leszek, sőt, az ügyeletes bunkó, de leszögezem: nem bántásból/rosszindulatból írom, amiket írni fogok.

A helyzet az, hogy nem szeretném, hogy az orvosom legyél. Arról van szó, hogy rengeteg dolgot át kell látnod orvosként komplex módon. A biológiát is. A lexikális anyagot be kell seggelni persze, de bonyolultabb és sok esetben közel sem triviális összefüggéseket fel kell tudnod fedezni - ráadásul sokszor ehhez szükséges a társtudományok tökéletes átlátása is. Az, hogy egy anyagot tudsz csillagos ötösre, nem azt jelenti, hogy valóban érted. Az a rész az írásodban, miszerint a biológiát csak be kell tanulni, pedig azt jelenti, hogy ezt nem ismerted fel. Azt, hogy mentalitásban magolós típus vagy. Ezt összevetve azzal, hogy a kémiát nem érted, látható, hogy tényleg: a lexikális tudás halmozása megy, viszont az elvontabb megértés nem. Orvosként ez veszélyes lehet, sőt, másokra nézve életveszélyes.

A kémiát bemagolhatod, de az ellen, hogy nincs meg az affinitásod a megértéséhez, nincs mit tenni. Persze, minden könyv más megközelítésben tárgyalja a témát, így lehet lesz olyan, amit könnyebben megértesz, de valljuk be: a gimis kémia annyira egyszerű, hogy ha nem megy gyakorlatilag bármelyik könyvből gond nélkül a megértése, ott komoly gondok vannak. Ha pedig tényleg olyan szinten nem megs, mint írod, akkor ijesztően komoly gondok vannak.

Én pont azt látom sokszor, hogy az orvosok a társtudományokat nem _értik_ igazán, és ez hatalmas rákfenéje a rendszernek. Így lesznek olyan orvosok, akik őszintén ajánlgatják a homeopátiát, biorezonanciát, akármit. Kőkeményen veszélyes jelenség ez. Félelmetes.

Tévedés ne essék, ettől te nem leszel kevesebb. Ez egy adottság, ami benned szinte biztosan nincs meg eléggé. Én pl nem tudok rajzolni, még szinte pálcikaembert sem. Ez ugyanilyen dolog. Nem, egyáltalán nem biztos, hogy ettől kevésbé vagy intelligens, okos, egész egyszerűen pont ez a fajta tudományterület nem fekszik neked. Másban meg lehet kimagasló lennél. De orvosnak ne menj. Legalábbis ez alapján nem örvendeznék, ha annak mennél. Persze van matematikai esélye annak, hogy tévedek, na meg ki vagyok én, hogy eltanácsoljalak... De nem szeretnélek orvosomnak. Ne haragudj. Tudom, rosszul hangzik, meg keményen, amit őszintén sajnálok, de itt életekről van szó...

Mojjo most ellent kell mondanom neked...

Milyen dolog már egy gyereket azzal zaklatni, hogy kb:

"Te? Építész? HAHA! Még a matekot se tudod rendesen! Ha építesz valamit, összedől! Maradj csak a lángossütésnél, az való neked..." stb. Érted...

A jövőbeli lehetőségeit az alapján akarod eldönteni ???, hogy gyerekként a megértésben hol tart...

Vagy teljesen elfelejtetted már a saját gyerekkori, oktatásrendszerbeli szenvedéseidet?

Olyan tárgyalat tanulni, amiknek az értelmét/szerepét nem látod át, sokszor olyan könyvekből és tanároktól, akik erre a lehető legalkalmatlanabbak voltak, és tényleg nem mentette meg az embert más, csak a s@ggelés. Nem is várt a rendszer tőle mást, csak a rövid távú memorizálást: a gondolkodás opcionális volt, a (tananyagon túlmutató) kérdezés helytelenített. Ne várd már el, hogy egy kiskorú ilyen körülmények mellett majd a leendő Paracelsushoz méltó világszemléletet fog hozni neked...

A kérdező előtt annyi a kérdés: bírni fogom -e, megvan-e bennem a tanuláshoz való képesség (ha nem is használtam eddig), állóképesség/intelligencia; illetve akarom-e, van-e bennem elégséges motiváció.A többi lényegtelen...

(Azzal sincs baj, ha valaki A-ra vagy B-re nemet mond: az csak azt jelenti, érdemes tovább gondolnia, milyen szakma tenné őt igazán hasznossá és elégedetté.)

Annyi rossz döntés, választás-véltoztatás, buktató, rádöbbenés fog még következni, baromira nem most fog eldőlni, hogy alkalmas-e ő erre vagy sem.

--------------

Eredeti kérdésre:

Megértem a kérdező problémáját annyiból, hogy a kémia kevéssé "intuitív", józan észből adódó.

Nagyon sokszor nem lehet jobb választ adni valamire, hogy miért van úgy - teszem azt: miért annyik az atomtömegek, amennyik - mint hogy "megmérték és így van".

Ennek skszor az az oka, hogy a kutatók is csak ennyit tudtak (vagy tudnak). Van ugyan a kvantummechanika nevű terület, ami választ ad sok "miért"re, de igazság szerint ennek a megértése se változtat azon, hogy az atomi szintű kémia olyan, amilyen.

Próbálj alkimista aggyal közelíteni hozzá, hogy te most méred meg ezeket az újabb és újabb eredményeket, és megfejteni, milyen értelem rejtőzhet mögöttük. :p

Valószínűleg nem a legjobb könyv, de az jutott eszembe, hogy Asimov "A Hold tragédiájában" van egy pár kémiáról zóló fejezet (a 7-es és a 8-as, ill. a 10-ig a szerves kémiáról van szó). [link]

Arra gondoltam, talán segít egy kicsit betekintést nyújtani.

Bár örülök, hogy mások írtak oktató könyveket, ilyenekkel jobban járnál. (Mindenképpen jól járnál egy kémiatörténeti könyvvel és egy modern -21. századi állapotot leíró - átfogó kémiai kalauzzal.)

Esetleg - csak egy tipp- kiindulhatnál tényleg a szerves kémiából, pláne ha ilyen irányba mennél. A tápanyagok: vitaminok, ásványi anyagok, stb. például mind molekulaképlettel érthetőek meg. Olvass utána, egy ejt hogyan állatja elő a működéséhez szükséges energiát és molekulákat. Kemény kémia szempontjából meg a különböző kötéseket kellene szerintem elsősorban megértened: melyik erősebb, mint a többi, miben mérjük az erejüket stb.

@8: hidd el, teljesen őszintén sajnálom, hogy azokat kellett írnom, amiket, és nem tett boldoggá. A legkevésbé sem célom sem zaklatni, sem kinevetni a kérdezőt. Viszont egyetlen kérdőjel van csak a fejemben: vajon egy pár sornyi "ismertség" elég-e ahhoz, hogy bármilyen szinten megítéljem. De attól tartok, itt olyan alapvetőek és ordítóak a bajok, hogy igen.

A helyzet az, hogy voltam általános iskolás és gimis. És nemhogy nem felejtettem el, de nagyon jól emlékszem rá, pont ez riaszt meg. Maga a környezet (főleg otársak, hangulat stb, de amúgy az oktatási rendszer általad említett rákfenéi is, gimiben teljes tanári inkompetencia stb stb) teljesen alkalmatlan volt arra, hogy én hatékonyan tanuljak kémiát-fizikát-matematikát. De ettől még tökéletesen értettem mindet. Egy gondolatnyi probléma nem volt soha ezzel. Sőt, mivel erre akartam továbbmeenni, olvastam bőven a témában, és 14-15 évesen nem tudtam és értettem kb semmivel sem kevesebbet, mint amennyit így, majd két évtized elteltével itt a GYK-n láthattok belőlem. Amiket most általában ide írkálok, azt 14-15 évesen pöccre ugyanígy le tudtam volna írkálni.

Ha valaki motiválatlan, bármilyen okból, akkor nehezebben fog tanulni. Nem akar a könyv elé ülni, elkalandozik, nem megy a seggelés stb stb. A kérdezőnk viszont motivál, leül, olvassa, de nem érti. Na, ilyen pedig az oktatási rendszertől függetlenül nem létezik, ha valaki _magas_ (!) affinitást mutat az adott tudományágak, illetve az azokhoz szükséges gondolkodás felé. Ha rossz a könyv, a tanár, akárki, akkor az adott tárgyhoz egy gyenge/átlagos képességű tanuló nem fogja érteni igazán, egy jó meg kevesebb _plusz_ összefüggést fog észrevenni. De azt ne mondd nekem, hogy ha valaki úgy amúgy képes lenne összetettségében látni a dolgokat, az leül egy gimis kémia tankönyv elé, elolvassa többször és úgy érzi magát, mintha földönkívüli lenne. Nem az a baj, hogy nem motivált, hanem, hogy egyáltalán nem érti, amit olvas. És ismételten: a gimis kémia olyan szinten primitív, egyszerű, hogy ha valaki sokszori olvasásra sem érti a tankönyvből, akkor ott igen-igen komoly gondok vannak, legyen bármilyen szar is az a tankönyv. Olyan nincs, hogy valaki majd jó lesz ebből, majd jól át fogja tudni látni, de gimis korában mégsem érti, hiába olvassa. Nonszensz.

Az a gond, hogy lehet buzdítani a kérdezőt, magántanárokat, más könyveket ajánlani, de félő, ezzel csak becsapnánk. Azt hazudjuk neki, hogy menni fog. Ez nem jó sem neki, mert lehet éveket pazarol valamire, miközben valami másban azidő alatt teljesen sikeres lehetne, de senki másnak sem. Mert igen, végülis az összefüggések átlátása nélkül is minden bizonnyal el lehet végezni az orvosit. Lehet hatalmas energiaráfordítassal, magolásból kihúzza, megcsinálja. Ez viszont tényleg életveszélyes lehet. És látok, hallok orvosokat beszélni, látom, hogy sokuknak mennyire lövése sincs alap kémiához, fizikához. Tanulták főleg az előbbit, de nem értik mit tanultak. Aztán jön majd a homeopátia, meg hogy ez a gyógymód már túllépett a fizikai szinten, ez már információs gyógyítás. Egyszerűen társadalmi felelősségünk ez ellen mindent megtenni. Ha ebben az van benne, hogy ha látunk egy olyan orvosjelölt gimist, aki sajnos nagyon nagy valószínűséggel alkalmatlan a pályára, akkor nem buzdítjuk és áltatjuk, valami hamis, félreértelmezett emberségességből. Akkor kimondjuk, hogy figyelj, ez nem neked való. Akkor is, ha rossz érzés ilyet kimondani - mert az. De nem tehetjük meg, hogy ezt eltitkoljuk. Sem vele szemben, sem a társadalommal szemben nem lenne tisztességes ez.