Ha rákos sejteket adunk be egy egészséges embernek, és a szervezet elpusztítja a rákot, a benne lévő telomeráz enzim is elpusztul, vagy akár a szervezetben is maradhat?

A telomeráz intracelluláris enzim (sejten belüli), tehát ha esetleg épen kiszabadul a rákos sejtekből, minden valószínűség szerint immunreakciót vált ki, az immunsejtek megsemmisítik. (Mellesleg, ha mégsem, valószínűleg akkor is lebomlik előbb-utóbb, a sejtekbe nem hiszem, hogy be tudna jutni.)

Egyébként ha kis számú sejtet juttatsz be, sok telomeráz nem fog bejutni. Ha meg sokat, akkor elég nehéz dolguk lesz az immunsejteknek...

"de talán a beadott rák elpusztításával az enzim továbbiakban kiváltott rákos sejtjeivel szemben is immúnis lehet a szervezet."

Az a baj, hogy a szervezetben vannak különböző terek. A telomeráz enzim az sejtben belül a sejtmagban működik. Te a rákos sejteket a vérbe vagy akármilyen sejtközötti térbe juttatnád, és ott bontódnának le.

Na most az immunitásnak az a része amire te gondolsz úgy működik, hogy a sejthártya felszínén lévő fehérjéket kerülnek felismerésre. Na most a vérben egy kósza telomeráz enzim nem sejtfelszíni protein, a sejtben lévő telomeráz pedig a sejtmagon belül helyezkedik el, szintén nem a sejtfelszínen.

Ennek a dolognak egyik eleme sem ugy van, ahogy gondolod.

Kezdju azon, hogy az elpusztulo sejtek midnen tartalma is elpusztul. A pusztulas modjatol fuggoen vagy a sejt bontja le sajat magat, vagy az immunrendszer szedi szet a sejtet.

De tegyuk fel, hogy par telomeraz megis tuleli. Akkor azoknak be kell jutniuk a kornyezo egeszseges sejtekbe ott is a magba. Sejtek nemigen vesznek fel feherjeket, csak maximum endoszoma formajaban (ugyanis a feherjek nem jutnak at a membranon), viszont ha endoszoma, akkor meg szepen megemeszti, volt nincs.

De tegyuk fel, hogy valahogy a kis kalandor telomerazunk megis elverekedte magat a sejtmagig. A telomeraznak nem funkcioja ugy altalaban mindenfele hiba kijavitasa. Ahogy a szobafesto is RESZT VESZ a lakas felujitasaban, de nem tudja az egeszet egyedul felujitani (kelleni fog vizszerelo, parkettas, villanyszerelo, stb), ugy a telomeraznak is van EGY ADOTT funkcioja a DNS eloregedes gatlasaban. Es meg csak nem is a legfontosabb funkcio. A telomernek csakis osztodo sejtekben van jelentosege, marpedig a legtobb sejt nem osztodik (es nem csak a telomer miatt), teljesen felesleges bennuk telomeraz enzimet mukodtetni, igy egy bejutott telomeraz is teljesen feleslegesen tenne a dolgat.

De tegyuk fel mindezek ellenere, hogy a telomerazunk bejutott egy osztodo sejtbe es elkezdett telomert javitani. Mint minden feherjenek, ugy a telomeraznak is van egy elettartama, azaz egy ido utan lebomlik. Ha nincs utanpotlas, akkor nincs tobb telomeraz. Vagyis ez az egy enzimloket adott maximum ha 1-2 extra osztodasi ciklust egy sejtnek. Hidd el, semmit nem szamit.

Es meg azt hadd tegyem hozza, hogy nyilvan ha mar ezzel az irrealis sztorival elunk, hogy bejutott a sejtbe es tett valamit, akkor sem feltetelezhetjuk, hogy megtette a dolgat, majd kijon a sejtbol, atmegy egy masikba (szerencsejere az is osztodo sejt), ott is tesz valamit, kijon, atmegy, stb. Na ez mar annyira irrealis, hogy szinte faj.

Szoval nem kell aggodnod azon, hogy bajod lesz egy telomeraztol.

Ha a rákos sejtek elpusztulnak, az vagy a beindított apoptózison, vagy immunsejtek általi bekebelezésen keresztül történik, egyik esetben sem jut ki intracelluláris fehérje a sejtek közötti térbe. Ha valami miatt a rákos sejt nekrotikus úton pusztul el, akkor kikerül a sejt tartalma, de ekkor sem fog történni semmi. Az extracelluláris tér tele van fehérje bontó enzimekkel, amik lebontják a nyüzüge intracelluláris fehérjéket (ez az oka, hogy szinte lehetetlen/nagyon nagyon nehéz peptid alapú gyógyszereket készíteni), arról nem is beszélve, hogy az extracelluláris oxidatív környezet az intracelluláris fehérjéket nagyon gyorsan inaktivizálja.

De tegyük fel, hogy azt túl is éli a fehérje, akkor is az a baj, hogy nem fogja felvenni a többi sejt. Ha fel is veszi, akkor sem jut be a citoplazmába, mert a felvétel endocitotikus útvonalon keresztül zajlik, ami során a bekebelezet anyagot tartalmazó vezikulában mindent lebontanak az oda transzportált fehérjebontó enzimek, és a a vezikual tartalma sosem fog "beleürülni" a sejt citopazmájába.

De tegyük fel, hogy mégis valamilyen csoda útján a telomeráz mindent túlél, és bejut a sejtbe. Mi fog történni? Tegyük fel, hogy a fehérje aktív marad, és képes lesz a bekebelező sejt telomer régióit helyreállítani, de mi fog történni: a sejt osztódásakor az utódsejtek egyre kevesebb kópiában fognak telomeráz enzimet tartalmazni a véletlen szegregáció miatt, és ha el is tekintünk a sejt szabályozott fehérjebontó mechanizmusaitól, akkor is néhány osztódás után már csak egy-egy sejt tartalmaz egy egy kópiát az enzimből, ami nyilvánvalóan nem elegendő az immortalitás fenntartásához. Tehát nem képződnek halhatatlan sejtek ezzel a mechanizmussal. Ehhez az kellene, hogy a telomeráz gén konstitutívan aktivizálódjon az összes leány sejtben.

Btw, vannak olyan erősen de-differenciált tumoros sejtvonalak, amik átkerülve egy másik egyedbe, annak a halálát is okozhatják, mivel képesek kicselezni annak immunrendszerét. Egy ilyen tumor fogja pl. a tasmán ördög kihalását is okozni.